Baksa Zsófia ugyanakkor nem osztotta meg a hallgatósággal, hogy az Allianz pontosan mennyi devizát tart az egyes alapjaiban – például abban az extrém kockázatos nyugdíjalapban, amely kiemelkedő teljesítménye miatt nemrég a Privátbankár Klasszis díját is elnyerte a Dinamikus kategóriában.
Pintér András a devizaváltás árnyoldalára, a komoly tranzakciós költségekre figyelmeztetett, amelyek nemzetgazdasági szinten akár a GDP 0,5 százalékát is elérhetik. A Raiffeisen Alapkezelő befektetési vezetője hozzátette: az euróövezeti csatlakozás közeledtével a nemzeti devizák jellemzően felértékelődnek, és ez a hatás várhatóan a forintnál is megjelenik majd.
Fotó: Klasszis Média
Óvatos duhajok vagy kockázatkeresők?
A szakértők megosztottak voltak abban, hogyan változott a lakosság kockázati étvágya az elmúlt időszakban.
Baksa Zsófia szerint a lakossági befektetők alapvetően továbbra is óvatosak, annak ellenére, hogy a pénztári portfóliók múltbéli teljesítménye alapján egyértelműen megéri kockázatot vállalni. A magánemberek félelme mögött leginkább az áll, hogy rendkívül nehéz eltalálni a tökéletes ki- és beszállási pontokat a piacon. A nyugdíjpénztáraknál viszont ezzel nem kell törődniük, hiszen az intézményi vagyonkezelők meghozzák ezeket a döntéseket a tagok helyett.
Ehhez kapcsolódva Hanák Márta megjegyezte: a kisebb pénztárak jellemzően alacsonyabb kockázatot vállalnak, mint a nagyobb, tudatosabb vagyonkezelést folytató szereplők. Mivel a tagok kockázati hajlandósága alacsony, a pénztáraknak komoly edukációs szerepük van abban, hogy finoman rávegyék őket a magasabb hozampotenciállal bíró eszközök tartására. Az Aranykor ügyvezetője egy tipikus hibára is figyelmeztetett:
