A szakadékot az alábbi piaci tényezők együttes hatása mélyítette el:
Geopolitikai sokk: A szaúdi energetikai infrastruktúrát ért hétvégi húszi támadások azonnali ellátási pánikot okoztak a fizikai piacon.
Kritikusan alacsony készletek: A globális kőolajkészletek mélypontra zuhantak, így a hirtelen kimaradások ársokként csapódtak le.
Egekbe szökő fuvardíjak: A tengeri útvonalak kockázatai és a tartályhajók magas biztosítási költségei drasztikusan megdrágították a fizikai olaj szállítását. Az ázsiai útvonalakon a VLCC tankerek díja 1,3-1,4 millió dollárra emelkedett naponta, ami hordónként mintegy 1 dollárral drágítja a kőolaj árát. Például 2019-ben a napi bérleti díj néhányszor 10.000 dollárra rúgott.
A Mol esetében tonnánként és 100 kilométereként 3-5 dolláros árról beszélhetünk a vezetékes szállításnál. Ez cirka 4 dollárt jelet hordónként, míg ha a Janaf felől érkezik az olaj, akkor a tengeri szállítás költsége adódik hozzá. Ha ez Norvégiából vagy Líbiából érkezik, akkor nyilván sokkal alacsonyabb szállítási költséget jelent, mintha Szaúdi Arábiából érkezne az olaj.
Finomítói hajsza: Kína exporttilalma miatt globális hiány alakult ki gázolajból és benzinből. A finomítók a rekordmagas profit reményében bármi áron azonnal szállítható nyersolajat akarnak venni.
A piac egyértelmű üzenete, hogy egy ma leszállított hordó olaj sokkal többet ér, mint egy jövő havi ígéret.
