Fordulat nincs, de „technikai értelemben” a recessziónak vége

A magyar gazdaság reálfolyamatai lényegében a GKI által előrejelzett pályán haladnak. Magyarország kikerült a túlzottdeficit-eljárás alól, ami azonban csak további megszorítások esetén ad lehetőséget választási költekezésre. A legújabb Varga-csomag – a régi eszközökkel – főleg ehhez csinál teret. A recesszió véget ért, de az év egészében csak „pozitív” stagnálás várható. A beruházások csökkenése folytatódik, a fogyasztás a reáljövedelmek emelkedése ellenére lényegében változatlan marad. Az amúgy is csökkenő infláció piacidegen eszközökkel való átmeneti leszorítása a korábban gondoltnál is radikálisabb. Ezt és a májusig kedvező nemzetközi pénzpiaci hangulatot kihasználva az alapkamat csökkentése is gyorsabb a vártnál. Előre tekintve egyre több kockázat halmozódik fel a magyar pénzpiaci folyamatokban. Az állam mind kiterjedtebb, növekedést gátló jellege erősödik, a magyar gazdasági pálya perspektívátlan.

Kép: PP-archív

Magyarországon technikai értelemben véget ért a recesszió. Fordulat azonban nincs, hiszen folytatódott a beruházások és a fogyasztás csökkenése az előző negyedévhez képest, s csak a kivitel (és ennél is jobban a behozatal) emelkedett. Az általában kifejezetten rossz I. negyedévi adatokat áprilisban (az iparban, a külkereskedelemben és a kiskereskedelemben) kissé kedvezőbbek követték.

A bankrendszer túlélési üzemmódban van. A foglalkoztatás az első négy hónapban az öt főnél nagyobb cégeknél és a költségvetési szférában 0,7%-kal csökkent, a KSH lakossági felmérése szerint azonban 1%-kal emelkedett a valamiféle munkát végzők aránya. A különbséget többek között a külföldi és a szürke munkavállalás terjedése magyarázhatja. A munkanélküliségi ráta 2013. II–IV. hó folyamán 11% volt, 0,5 százalékponttal, mintegy 13 ezer fővel kevesebb az egy évvel korábbinál. Az egy év alatt külföldön munkát vállalók száma ennél minden bizonnyal jobban nőtt. Az első négy hónapban 2%-os reálkereset-emelkedés történt, de ez nem volt elegendő a fogyasztás élénküléséhez.

Az államadósság a 2012 végi 79,2% után 2013. I. negyedévének végére a GDP 82,2%-ára ugrott. Ez főleg a március végi gyenge, euróban mérve 304,30-as forintnak a következménye. A magán-nyugdíjpénztári vagyon felélését is figyelembe vevő összehasonlítható szerkezetben az államadósság valójában kb. 6 százalékponttal emelkedett.

Az infláció a 2012. decemberi 5%-ról 2013 májusára 1,8%-ra zuhant. A csökkenés pusztán statisztikai és piaci okokból is – az áfaemelés kifutása, a világpiaci olajárak csökkenése, a vásárlóerő továbbra is visszafogott emelkedése – jelentős lett volna (3% környékére ment volna le az áremelkedés), ezt az erőltetett rezsicsökkentés még markánsabbá tette.

Az európai helyzet
Az európai pénzügyi helyzet 2012 nyara óta jelentősen javult: a Gazdasági és Monetáris Unió (GMU) felbomlásának veszélye mérséklődött, az európai válságkezelés intézményrendszere erősödött. Ez azonban még nem érezteti hatását a reálgazdasági szférában. Az USA-ban és Kínában egyre több a kérdőjel. Az amerikai jegybank fokozatosan (egyelőre nem ismert időponttól) felhagy a monetáris lazítással, ami a hosszú lejáratú hozamok emelkedéséhez, ezáltal a befektetők kockázatvállalásának mérséklődéséhez vezet. Volatilisebb pénzpiacok jönnek.
A Monetáris Tanács májusban is folytatta – 2012 nyár végétől, 7%-os szintről induló – kamatcsökkentési periódusát, 4,5%-ra mérsékelve a jegybanki alapkamatot. A magyar monetáris politikának kedvezett a nemzetközi pénzbőség, a június eleji – a túlzottdeficit-eljárás alóli kikerülés híre ellenére bekövetkezett – forintgyengülés azonban a folyamatok sérülékenységére utal.

A túlzottdeficit-eljárás alól való kikerülés jelentőségét elhomályosítja, hogy az EU egyidejűleg kemény kritikát fogalmazott meg a magyar gazdaságpolitika szinte minden lényegi elemével kapcsolatban. A most bejelentett Varga-csomag filozófiája jottányit sem különbözik a korábbi Matolcsy-csomagokétól; a rajtaütésszerűen bevezetett újabb adók még jobban elriasztják a befektetőket, a bankolás drágítása fokozza a készpénzhasználatot és a szürkegazdaságot. A kormány fő céljai közül érdemben szinte egyik sem teljesül, s a választások közeledtével csak új elemekkel gazdagodik a gazdaságpolitika hatalmi-politikai céloknak való egyoldalú alárendelése. Ennek a túlzottdeficit-eljárás gyors újraindításának veszélye, valamint a pénzpiacok reakciója szab határt.

Nem fenyegeti veszély a pénzügyi egyensúlyt, de nem várható növekedés

A 2013 márciusától hivatalba lépett új jegybanki vezetés nyilvánvalóan lojális a kormányhoz. Az alapkamat csökkentése folytatódott, a nem konvencionális eszközök szélesebb körű alkalmazása elkezdődött. Az MNB és a PSZÁF összeolvadása a bankrendszerre gyakorolt nyomás kiterjesztését szolgálja. A kereskedelmi bankoknak nyújtott nulla kamatozású hitel nagyságrendje annak növelése után sem fenyegeti a pénzügyi egyensúlyt. Ugyanakkor aligha képes serkenteni a növekedést, mivel nem változtat a kiszámíthatatlan üzleti környezeten. Az olcsó forrás feltehetőleg nagyrészt a drágább hitelek lecserélését és a legjobb vállalatok pénzügyi befektetéseit fogja szolgálni. Nem zárható ki, hogy a továbbiakban az MNB nem szokványos módszerei – például MFB-kötvények vásárlása révén – további lendületet kapnak, mivel ez rövid távon a költségvetési egyensúly veszélyeztetése nélkül teszi lehetővé a kereslet kiválasztott vállalatokon keresztüli élénkítését.

A kormányzat láthatóan folytatni kívánja az állami befolyást növelő, zsákmányszerző – államosító, piacújraosztó – gazdaságpolitikáját. A rezsicsökkentés újabb és újabb lépcsői nemcsak választás előtti „osztogatásra” jók, de egyes ellehetetlenített energiaszolgáltatók állami vagy kormány közeli cégek általi megvásárlását is lehetővé teszik. A felerészben magyar tulajdonú bankrendszer programja is ebbe az irányba mutat, ehhez azonban egyelőre hiányoznak a feltételek. A dohánykereskedelem átszervezése, a folyamatosan változó agrárpolitika a költségek emelkedése és a szolgáltatás rontása árán rendezi át – részben a hazai kisvállalkozások rovására – a kormány kliensei javára a piacot. A hitelminősítők és a piac viszont kifejezetten negatívan fogják értékelni az önkormányzati adóssághoz kapcsolódó „csődesemény-gyanús” lebonyolítási díjat és az ágazati adók további emelését. Mindezek a kritikák és értékelések láthatólag nem hatnak a kormányra. A kormány most már csak a választásokra figyel. Egyrészt olyan népszerű intézkedésekre kerül sor, melyek terhei a rezsicsökkentéshez hasonlóan nagyrészt az üzleti szektorra háríthatók, másrészt jövedelembővítő lépések is várhatóak az egészségügyi dolgozók és a pedagógusok, esetleg a gyermeket vállalók, egyszeri jelleggel a nyugdíjasok számára. Mindez feltehetőleg az EU által kívánatosnál nagyobb, de még tolerálható szint körül tartja a várható 2013–2014. évi hiányt, egyben tovább rontja egy mégoly szerény növekedés beindulásának esélyét.

Az ágazati különadók a korábbi ígéretek ellenére jellemzően nem szűntek meg, a költségvetési bevételekből való részesedésük nemzetközi összehasonlításban kirívóan magas és növekvő, idén a GDP 2-2,5%-a. Az adócentralizáció szintje a 2012. évi növekedés után nem változik, 39% körüli marad. A folyó kiadások reálértéken stagnálnak, de egyes területeken – például a felsőoktatásban - már irreális mértékű elvonás történik. Az EU-programok hatására a beruházási kiadások jelentősen emelkednek. Az államadósság finanszírozása a világméretű pénzbőség miatt a korábbinál olcsóbb, de a régió más országaihoz viszonyítva továbbra is drága. Az államháztartási hiány végeredményben – a választások előtti osztogatást is figyelembe véve – a GDP 3%-a körül (valahol a 2,7-3,4%-os sávban) alakul, vagyis kisebb elcsúszás valószínű a 2,7%-os hiánycélhoz képest. Az államadósság rátája 2013 végén a GDP 79-80%-a körül lesz, az idei változás előjelét a forint év végi árfolyama és a kincstári tartalék nagysága dönti el. Nincs tartós, a gazdasági folyamatokból adódó adósságcsökkenés.

A külső egyensúly 2013-ban is kedvező lesz. A külkereskedelmi aktívum tovább emelkedik (a tavalyi 6,8 milliárd euróról 7,5 milliárd euróra). A folyó fizetési mérleg aktívuma azonban a fokozódó jövedelemkiáramlás miatt ennél kevésbé, csak 0,4 milliárd euróval, 1,6-ről 2 milliárd euróra nő. Ennek következtében a külső finanszírozási képesség – a 2,6 milliárd euróról kb. 3 milliárd euróra bővülő EU-támogatások révén – 4,2-ről 5 milliárd euróra, a GDP 4,3%-áról 5,1%-ára emelkedik. A tavaly is nagyon szerény nettó magyar működőtőke-import – az autóipari beruházások fékeződését, a folyamatosan romló hazai befektetési klíma miatti érdektelenséget és nem utolsósorban a tőkemenekítést is tükrözve – megszűnik. A jegybank devizatartaléka várhatóan kissé esik, de ha 31-32 milliárd euró alá csökkenne, az már kockázatos mértékben rontaná az ország megítélését.

3% körüli bruttó béremelés várható
Idén teljesen megszűnt a szuperbruttó adóalap, s a havi bruttó 660 ezer forint felett keresők nyugdíj-járulékának plafonja. A két hatás eredőjeként éves átlagban a nettó keresetek közel 0,5 százalékponttal gyorsabban emelkednek, mint a bruttó bérek. A változások a havi bruttó 200 ezer forint alatt keresőket nem érintik, a bruttó 200 ezer és 1 millió forint között keresők számára kedvezőek, míg az e feletti keresők (az egykulcsos szja eddigi fő nyertesei) számára kedvezőtlenek. A GKI 2013-ra átlagosan 3% körüli bruttó és ennél kissé magasabb nettó béremelkedést prognosztizál. A keresetek reálértéke (2,2%-os inflációt feltételezve) 1,3%-kal nő. A nyugdíjak reálértéke – mivel azok idén nominálisan a kormány inflációs előrejelzésének megfelelően 5,2%-kal bővültek – kb. 3%-kal emelkedik. A reáljövedelmek 1,5% körüli bővülése várható. A sokféle tartozás által sújtott, gyakran munkahelyét vagy nyugdíjának majdani értékét is veszélyben érző, bizonytalan jövőt látó, a hitelektől jellemzően ódzkodó lakosság azonban nem vagy alig növeli fogyasztását. Ahogyan 2012-ben a fogyasztás kevésbé csökkent, mint a reáljövedelem, idén a reáljövedelem növekedését feltehetőleg a fogyasztás stagnálása kíséri.
A beruházások 2013-ban 2%-kal tovább csökkennek. A beruházási ráta idén 17% alá esik (az EU átlaga 2012-ben 19,6% volt). Egyre kevésbé valószínű, hogy az EU-forrásokat teljes egészében értelmesen el tudjuk költeni.

Az iparban az év során exportélénkülés várható, részben a szerény európai keresletbővülés, részben a tavaly működésbe lépett autógyárak termelésfelfutása eredményeként, s már nem esik annyira vissza az elektronikai cikkek termelése. A hazai eladások idén tovább csökkennek, az év egészében a bruttó termelés 1%-kal nő. A mezőgazdaságban a terméskilátások igen kedvezőek, az agráriumban (a 2012. évi visszaesést ellensúlyozó) 20% körüli GDP-növekedés várható. A földtörvény okozta bizonytalanság viszont fékezi a beruházásokat és a hosszabb távú hitelezést. Az építőipar 2013-ban hétévnyi zuhanás után élénkülni kezdett, az év egészében 2%-os növekedés várható. Az üzleti szolgáltatások GDP-termelése és foglalkoztatási képessége egyaránt mérséklődik. A vásárolt termékek és szolgáltatások rovására felértékelődik a háztartások önellátása és a szürkegazdaság. A közösségi szolgáltatások forrásai csökkennek, a közszolgáltatások minősége és elérhetősége folyamatosan romlik. Az egészségügyben a magánszféra, a felsőoktatásnál a külföld szerepe növekszik, ami növeli az amúgy is túl nagy társadalmi differenciálódást, lefagyasztja a mobilitást.

Kétéves csúcson a várakozások

A hazai gazdasági várakozások kétéves csúcson vannak, ami a recesszió végét jelzi, s szerény II. félévi növekedést valószínűsít. A magyar gazdaság végeredményben a 2012. évi 1,7%-os visszaesés után 2013-ban stagnálás közeli állapotban marad. Számszerűen azonban a GKI kissé, 0-ról 0,3%-ra emeli növekedési előrejelzését. Ez mindenekelőtt a korábban gondoltnál is kedvezőbbnek látszó mezőgazdasági dinamikának a következménye, emellett már szerény bővülés várható az építőiparban is. Ez a kis korrekció azonban nem változtat a lényegen: 2011–13-ban, három év alatt összesen a GDP gyakorlatilag nem nő. A beruházások pedig 10%-kal, a lakosság fogyasztása 1,5%-kal el is marad a 2010-estől. Ráadásul a gazdaság ehhez is feléli tartalékait, az emberek magánnyugdíj-vagyona eltűnt, a devizatartalék csökken, széles körű a vagyonfelélés (például a rezsicsökkentés következtében), a cégek mobilizálják eredménytartalékaikat. A tőke és a képzett munkaerő távozóban van.

A munkanélküliségi ráta éves átlagban az előző évihez hasonlóan 11% körül lesz. Lényegében a részmunkaidős közmunka jelentős bővülésének lesz köszönhető a foglalkoztatás bővülése, a „valódi” magyarországi munkahelyek száma az üzleti és költségvetési szektorban inkább csökkenni fog. Az infláció 2013 hátralévő részében 2% körül fog ingadozni, éves átlagban 2,2% lesz. A szolgáltató vállalatok tőkefeléléséből és a költségvetési bevételek csökkenéséből finanszírozott árcsökkentés ugyan átmenetileg reáljövedelem-növekedést generálhat, de már egy-másfél éves távon újabb inflációs hullámot fog elindítani. A túl alacsony infláció a válságból való kijövetelt is nehezíti azáltal, hogy lassítja a növekedést, és növeli a munkanélküliséget.

A lehetséges kamatpályát – a pénzügyi stabilitás miatt – döntő mértékben külső körülmények határozzák meg. A jelek szerint 2013 közepére kezd elfogyni a bőséges likviditás miatti kockázati étvágy. A Fed bejelentette a likviditás bővítésének lassítását. A befektetők kezdik újraértékelni a kockázatokat. Ennek első jele, hogy a korábban csökkenő hosszabb futamidejű állampapírhozamok ismét emelkedni kezdtek, különösen a kockázatosabbnak ítélt országokban (pl. Magyarország). Ilyen környezetben a monetáris politika nehéz helyzetbe kerülhet. A 12–18 hónapra előrevetített infláció és a romló kockázatvállalási hajlandóság már most sem indokol kamatcsökkentést. Az alacsony kamat egy ponton túl már nem lesz elég vonzó az elmúlt időszak legerősebb külföldi és hazai állampapír-vásárló csoportja számára. Amennyiben ezek közel egy időben változtatnak befektetési döntéseiken, akkor az államháztartás finanszírozási költsége megugorhat. Mindezek ellenére a Monetáris Tanács várhatóan folytatni fogja a kamatcsökkentést. Amennyiben a külső környezet csak lassan romlik, akkor ezzel 295-300 forint közötti, vagyis az első félévinél csak valamivel gyengébb árfolyam jár együtt. Ugyanakkor számos olyan politikai-gazdasági hír lehetséges, amely hirtelen árfolyamgyengülést válthat ki. A forint 310-320 fölé gyengülése esetén a kamatcsökkentési periódus le fog állni, sőt, a jegybank mindent meg fog tenni, hogy a választások előtt újra erősödjön a forint. Így kamatemelés sem zárható ki.

Véleményvezér

18 millió forintba kerülő önkéntes munkát talált Hadházy Ákos

18 millió forintba kerülő önkéntes munkát talált Hadházy Ákos 

Önkéntes munka, aminek kapcsán azért a tűzhöz közeliek el tudnak hozni majd 20 millió forintot.
Ez ciki, a kockázati tőkebefektetők még Ukrajnába is szívesebben mennek, mint hozzánk

Ez ciki, a kockázati tőkebefektetők még Ukrajnába is szívesebben mennek, mint hozzánk 

2024 első negyedéve siralmas a magyarországi kockázati befektetések területén.
52 millió forintot tudott magára pakolni a Fidesz-celeb

52 millió forintot tudott magára pakolni a Fidesz-celeb 

Gyönyörű smukkokal domborítanak a szép hölgyek.
Magyarországon a legrosszabb a pedagógusok megbecsültsége Európában

Magyarországon a legrosszabb a pedagógusok megbecsültsége Európában 

Van alapja bőven a pedagógusok elégedetlenségének.
Magyar Péter lemondásra szólítja fel Szijjártó Péter külügyminisztert

Magyar Péter lemondásra szólítja fel Szijjártó Péter külügyminisztert 

Szijjártó Péter és az oroszok különös kapcsolata.


Magyar Brands, Superbrands, Bisnode, Zero CO2 logo