Hivatalosan recesszióról akkor beszélhetünk, ha két egymást követő negyedévben zsugorodik a GDP. Az egyik esetünkben már megvan és a KSH friss jelentése szerint a mostani, negyedik negyedév is nagyon rosszul indult. Az ipar októberben minden várakozást alulmúlóan teljesített, a mínusz 3,5 százalékos szeptemberhez képest.
A történet azért érdekes, mert a kormány kommunikációja szerint minden fillért arra fordít, hogy elkerülje a recessziót és támogassa a gazdaságot. Ennek egyik fele jól látszik a reálkeresetek zuhanórepüléséből, vagyis abból, hogy a válság terheiből nem sokat kompenzál az állam a polgárok felé. A másik fele nem látszik, vagyis az, hogy az állam növekedő bevételei hová kerülnek. A kontinens egyik legmagasabb inflációja miatt ugyanis a 27 százalékos áfa segítségével duzzadnak a központi bevételek. Ha egy termék ára megkétszereződik, akkor az ott keletkező adóbevétel is duplázódik. Ha valóban a gazdasághoz kerülnek ezek a plusz pénzek, ahogy a kormány mondja, akkor valami baj a hatékonysággal lehet, hogy mégis csúszunk a recesszióba.
A probléma nagyságát jelezheti Matolcsy György váratlan kifakadása a minap, amikor Orbán Viktort ismerve halált megvető bátorsággal mondta ki a jegybank elnöke, hogy bizony nem a szankciók, nem az óriásplakátokon ábrázolt bombák a hibásak, hanem a kormány gazdaságpolitikája. Az Eurostat jelentése azt mutatja, hogy a 19 euróövezeti ország gazdasága összességében 0,3 százalékkal nőtt a harmadik negyedévben az előző negyedévhez képest annak ellenére, hogy mindegyikben ugyanúgy hullottak a szankciós bombák, mint nálunk. Ergo az országok menedzsmentjének teljesítménye dönti el, kinek a GDP-je merre tart és mások hibáztatása csak arról szól, hogy az éppen aktuális kormány mennyire képes vállalni a felelősséget munkája után.
