Az OECD transzferár irányelveinek legfrissebb, pénzügyi tranzakciókról szóló fejezete átfogó képet ad, hiszen lefedi a legjellemzőbb pénzügyi tranzakció típusokat. Kifejezetten érinti a csoporton belüli kölcsön, cash pool, fedezeti (hedging), garancia ügylettípusokat és zárt biztosítói megállapodásokat (captive insurance arrangements) is. Emellett kitér arra, hogy a korábban megalkotott fejezetekben bemutatott, az egyes tranzakció típusok körülhatárolására vonatkozó elvek miként alkalmazhatók a kapcsolt vállalkozások közötti pénzügyi megállapodások esetében.

A cash-pool ügyletek szabályozása

A múltban az úgynevezett cash pool ügyletek sok vitás helyzetet eredményeztek az érintettek és az adóhatóságok közt. A nemrégiben megjelent anyag éppen ezért részletesen taglalja például a pool leader és a pool-ban résztvevők javadalmazásának kérdését. Különösen azt, hogy a cash pool alkalmazása révén elért csoportszintű előnyöket milyen esetekben és milyen módon lehet szükséges megosztani közöttük?

„A cash pool ügyletekkel kapcsolatosan az új fejezet kevésbé fogalmaz meg konkrét elvárásokat és kapcsolódó módszertanokat a 2018 júliusában kiadott munkaanyaghoz képest. Ám talán épp ezáltal ad nagyobb teret a még életszerűbb gyakorlati megoldásoknak” - hívja fel a figyelmet Tóth Hedvig, a Deloitte adóosztályának igazgatója.

Fókuszban a teherviselő képesség

A transzferár irányelvek legújabb fejezete hangsúlyozza a teherviselő képesség („debt capacity”) elemzésének jelentőségét is. Kapcsolt hitelügyletek esetében, az adott ügylet szokásos piaci árának elemzése során nem elegendő csupán a hasonló jellemzőkkel bíró hitelügyletek árazásával való összevetés. Kulcsfontosságú – többek között – annak vizsgálata is, hogy az adós valóban képes lenne-e az adott feltételekkel rendelkező kölcsön igénybevételére? Például az ügylet hatálya alatt előreláthatólag rendelkezik-e majd a visszafizetést biztosító cash flow-val, illetve képes-e ténylegesen viselni a hitelügylethez kapcsolódó kockázatokat? Amennyiben ugyanis ez nem tűnik biztosítottnak, a kölcsön egy része transzferár szempontból nem tekinthető piaci feltételűnek, hiszen az pénzügyileg fenntarthatatlan vagy túlzó az adós szempontjából. Emiatt a szokásos piaci ár meghatározása szempontjából tartalmilag más típusú ügyletként (pl. tőkejuttatás) kezelendő. Ez praktikusan azt jelentheti, hogy az adott kölcsönnel kapcsolatosan elszámolt kamatráfordítás transzferár szempontból kiigazításra kerül a teherviselő képességet meghaladó mértékű tőkeösszegre jutó kamat mértékével.