Új szabályok a továbbfinanszírozás speciális árképzésére is

Azokra az esetekre, amelyekben a továbbfinanszírozásba bevont tőke eredetileg harmadik féltől érkezik, az új fejezet egy speciális árképzési módszer, a „tőkeköltség módszer” (cost of funds approach) alkalmazását javasolja. Ennek keretében a csoporton belüli hitelezők által alkalmazott kamatok alapvetően a tőkeköltségből indulnak ki, megnövelve további költségelemekkel, úgymint a kapcsolódó működési költségek és kockázati felár. Azokban az esetekben, amikor a külső finanszírozás több csoporttagon is keresztülfut, mielőtt eljut a végső adóshoz, az új fejezet iránymutatása alapján az egyes közvetítőknek csak az általuk kifejtett hozzáadott értékre tekintettel lehet indokolt hasznot felszámítaniuk.

Mikor indokolt garanciadíjat alkalmazni?

Nem minden pénzügyi garancia-típus esetében indokolt díjat felszámítani, ilyen például tipikusan az, amikor a garancia kizárólag csak az adott entitás hitelfelvevő képességét javítja. Ehhez hasonló, amikor a garancia csupán csak az egyébként is létező, csoporttagságból eredő közvetett támogatást erősíti meg, ugyanakkor önmagában az adós hitelképességét nem javítja. Azokban az esetekben azonban, amikor a garancia javítja az adós hitelkockázati besorolását, illetve csökkenti a fizetendő kamatok szintjét, szükséges lehet egy szokásos piaci mértékű garanciadíj alkalmazása.

Vizsgáljuk át a transzferár politikánkat!

Végezetül fontos, hogy a transzferár szakértők által az elmúlt évtizedekben kifejlesztett és transzferár dokumentációkban alkalmazott számos árazási koncepció az új fejezetben formálisan is elfogadásra került. Ilyen például a kötvények összehasonlító adatként történő alkalmazása vagy a garanciadíjak árazására alkalmazott különféle modellek.

„Az új X. fejezet megjelenésével javasolt a cégcsoportok jelenlegi transzferár politikáját újra átvizsgálni és a transzferár nyilvántartásokat ezek figyelembevételével elkészíteni/kiegészíteni vagy akár módosítani, ha szükséges” - javasolja Prágay-Szabó Balázs, a Deloitte transzferárazási szakértője.

Bár nem jogszabály, de…

A pénzügyi tranzakciók transzferárazásával kapcsolatos iránymutatás legelső lépéseként az OECD által 2018 júliusában kiadott, BEPS Discussion Draft on Financial Transactions című munkaanyag értelmezhető. Ez azonban sok ponton ellentmondásos és hiányos volt, így nem feltétlenül tudta egyértelműsíteni a különféle pénzügyi tranzakció típusok transzferárazásával kapcsolatos irányokat. 2020. február 11-én azonban megjelent a végleges, már jóval részletesebb anyag, amely bekerült az OECD Transzferár Irányelvek közé, annak 10. fejezeteként.

A legtöbb országban, köztük Magyarországon is, az OECD Irányelvek bár nem tekinthetők jogszabályi előírásnak, az adóhatóság és az adózók világszerte egy egységes kiindulópontként értelmezik a transzferárak meghatározása és vizsgálata kapcsán még akkor is, ha az alkalmazása nem feltétlenül teljeskörű vagy konzisztens az érintettek körében. A magyar adóhatóság transzferár csapata jelezte már, hogy az új fejezetet feldolgozta és annak iránymutatásait már alkalmazza is a folyamatban lévő szokásos piaci ár megállapítási eljárások (APA eljárások) során is.