„Ennek gyakorlati alkalmazása sok kérdést felvet, az egyes országok adóhatóságai ezért eltérő megközelítéseket is alkalmazhatnak, illetve eltérő értelmezéseket fogalmazhatnak meg ennek kapcsán. Például kérdéses lehet, hogy egy ezzel kapcsolatos kiigazítást a tőkeösszeg egésze vagy annak csak egy hányada vonatkozásában szükséges elvégezni?” - mondta Prágay-Szabó Balázs, a Deloitte adóosztályának menedzsere.

Értékeljünk racionálisan!

A transzferár irányelv X. fejezete kiemeli: fontos a különféle ügyletek üzleti racionalitás szempontjából történő értékelése! A pénzügyi tranzakciók elemzése kapcsán ugyanis gyakran említésre kerülnek az olyan alapvető szempontok, mint a releváns gazdasági körülmények, az adott vállalkozás finanszírozási stratégiája, a felek által ténylegesen ellátott funkciók vagy éppen a hitelező és az adós számára reálisan elérhető alternatíva vizsgálata. Az új fejezet szerint ezeket a szempontokat szükséges megfelelően értékelni mind a hitelező, mind pedig az adós szempontjából annak megállapítása érdekében, hogy az adott ügylet megvalósítására egyáltalán sor került volna-e független felek között. A transzferár elemzésnek ez kell, hogy legyen a kiindulópontja! A szokásos piaci ár megállapítási módszer alkalmazása csak ezután következhet.

Hangsúly a csoport kockázati besorolásán

Az új fejezet értelmében a hitel- és garanciaügyletek elemzése során - függetlenül attól, hogy a felek között rendelkezésre áll-e valamilyen kapcsolódó jogi biztosíték (szerződés) vagy sem - mindig figyelembe kell venni a cégcsoporthoz való tartozás tényét, vagyis annak valószínűségét, hogy az anyavállalat hatással van az adott leányvállalat hitelkockázati besorolására („passive association”). Ezen támogatás megléte az elemzés során megteremtheti az alapot a csoport kockázati besorolásának alkalmazására az adós egyedi hitelkockázati besorolásának alkalmazásával szemben. Emellett a csoport rating alkalmazása segíthet akkor is, ha az egyedi hitelkockázati besorolás nem vezet megbízható eredményre.