Tankönyvi közhely, hogy egy gazdaság helyzetét alapvetően az üzleti bizalom kérdése határozza meg. Sajnos azt kell mondanunk, hogy az Orbán kormány az elmúlt években teljesen felélte bizalmi tőkéjét. Nem véletlenül keres Keleten szinte kétségbeesetten új partnereket, hiszen hagyományos nyugati üzletfeleink bizalma a zéróhoz közelít.
Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán
A demokráciákat politikai váltógazdaságnak is nevezik. Az üzleti bizalmat ugyanis az idő is errodálja. Egy időszak után minden hatalom lassan elveszíti újdonságát, nyitottságát, kreativitását, innovációs erejét, bizonyítási vágyát. Helyét átveszik a bevált rutinok, a megszokott üzleti partnerekkel folytatott alkumechanizmusok. És persze a hatalom sokszor önmagával is meghasonlik, egyre óvatosabb, lustább és kapzsibb lesz, ahogy a kezdeti lendület elfogy.
Mindennek kiváló példája az Egyesült Királyság. A Brexitet levezénylő konzervatív párt hatalmas támogatással indult, majd az idén történelmi vereséget szenvedett. A Brexit atyjaként számontartott Boris Johnson egy példátlan banánhéjon csúszott el, a Covid-járvány miatt általa hozott karanténszabályokat megszegve, járványvédelmi intézkedések nélkül tartott magánrendezvényeket több közeli munkatársával. Tipikus esete a hatalom önmagával való meghasonlásának, amikor már saját szabályaikat sem tartják fontosnak az uralkodók. 14 éves hatalma ért véget az idén a konzervatívoknak. És láss csodát, az új kabinet gyakorlatilag még nem csinált semmit és az évek óta álomban szendergő brit gazdaság beindult. A világ egyik legnagyobb hitelminősítője, az S&P száguldó bizalmi indexeket mér. Mindez azt jelzi, hogy az új brit kormány bizalmi tőkéje erőtől duzzad, ami önmagában is teremtő erő.
