Egészségügy: saját zsebből töltjük be az űrt

Az összes hazai egészségügyi ráfordításon belül fokozatosan csökken a közfinanszírozás súlya, és belép helyére a magánköltés. Ezzel párhuzamosan bővül a magán-egészségügyi szolgáltatást nyújtók száma és a számlásan kínált szolgáltatások köre. Egészségügyi reform nélkül azonban a fejlődés lassú.

Lassanként elvérzik a hazai egészségügy, legalábbis az állami rendszer. Úgy tűnik, kevés az orvos, de még annál is kevesebb az ápolószemélyzet. A várólisták egyre hosszabbak, a hálapénzzel teli boríték pedig egyre vastagabb. A háziorvosok átlagéletkora matuzsálemi, és előfordul az is, hogy egy radiológus 75 évesen még praktizál. A középkorosztály orvosai közül sokan ugyanis már külföldön gyógyítanak, mert ott jobban megéri.

Mindeközben azonban – talán a jelenség hatására – fejlődésnek indultak a hazai magán-egészségügyi szolgáltatások, vagyis azok a klinikák, diagnosztikai központok, kórházak, ahol a beteg a pénzéért minőségi szolgáltatást és a végén számlát kap.

Miért inkább a magán?

Amikor időpontra megyek, hamar sorra kerülök        33%

Nincs várólista 32%

Megválaszolják a kérdéseimet, több információhoz jutok    32%

Személyes figyelmet kapok, barátságos a bánásmód

Nem kell hálapénzt fizetni      23%

Forrás: Diagnoscan – Szinapszis kutatás, 2016

Nem pénzkérdés

Magyarországon az összes egy főre eső egészségügyi kiadás 60 százaléka valósul meg állami forrásból – ez európai összehasonlításban is rendkívül alacsony mérték –, 40 százalékát pedig zsebből finanszírozzuk a hivatalos adatok szerint. A háztartások összes kiadásán belül négy százalékkal szerepel az egészségügy, ami az OECD adatai alapján kiugróan magas arány világviszonylatban. A paraszolvencia mértékét csak becsülni tudjuk. A Patika-csoport egy korábbi számítása szerint évente a 70 milliárd forintot is eléri az orvosok zsebébe csúsztatott összeg. A lakásrendelőkben hagyott – szintén fekete – pénzek volumene pedig valószínűleg még ennél is jelentősebb. Az állam viszont GDP-arányosan folyamatosan kevesebbet fizet a rendszerbe: 2014-ben 4,2, 2015-ben 4,1, 2016-ban pedig már csak 3,9 százalékot a Policy Agenda adatai szerint. Ez messze van attól a hat százaléktól – forintban kifejezve közel ötszázötvenmilliárd forinttal kevesebb –, amit például a Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezete ideálisnak tartana, és akár az alaptörvényben is rögzítene. Dénes Tamás, a szervezet elnöke szerint a környező országokban is ennyit költ arányaiban az állam az egészségügyre.

Kép: Fotolia

Az űrt, úgy tűnik, a saját pénztárcánkból töltjük be

– Az egy főre eső magánköltések meredeken emelkednek. 2012-ben harmincegyezer, 2014-ben már ötvenhétezer forintot értek el az egy főre eső éves kiadások, és ha lenne ennél frissebb adat, az valószínűleg még magasabb lenne. Tavaly a kétszázötven legnagyobb magán-egészségügyi szolgáltató mintegy hatvanmilliárd forint forgalmat ért el – mondja Leitner György, a Diagnoscan Magyarország vezérigazgatója, aki szerint ez a piac robbanás előtt áll, és néhány éven belül a százmilliárdos nagyságrendet is elérheti, de ehhez komoly változásokra van szükség a rendszerben és a fejekben is.

Egyre több a tíz-tizenkét szolgáltatást nyújtó egészségcentrum, és nő a diagnosztikai szolgáltatók száma is, de ez még mindig kevés.
Fékek és ösztönzők

Az élénkülő kereslet hatására bővül a kínálat, de ma a magánszolgáltatók szektora széttöredezett. Az orvosi szolgáltatások az egyrendelős bérházas modellből indultak, és még ma is jellemzők a lakásrendelők, ahol az orvosok az állami munka után fogadják magánpácienseiket.

– A poliklinikásodás – amikor egy helyen rendel több különböző szakorvos – lassú folyamat, de egyre többen belevágnak. Egyre több a tíz-tizenkét szolgáltatást nyújtó egészségcentrum, és nő a diagnosztikai szolgáltatók száma is, de ez még mindig kevés. Egyértelmű összefüggés van a kereslet és a kínálat között: a magánkiadások legnagyobb szeletét a gyógyszerköltések teszik ki, a járóbeteg-rendelések adják több mint a negyven százalékát, míg a kórházi ellátásért – tulajdonképpen Magyarországon még csak az egynapos sebészet nyert teret, a fekvőbeteg-ellátás nem – fizetők kevesen vannak, és a képalkotó diagnosztikai szolgáltatásokért is a lakosság csekély hányada nyúl a zsebébe – mutat rá Leitner.

Egyértelműen a magánszolgáltatások malmára hajtja a vizet a növekvő átlagéletkor és az öregedő társadalom. Az életünk során egészségre fordított kiadások nyolcvan százaléka 60–65 év felett képződik, a növekvő igény azonban rendkívül megterheli az állami rendszereket a világon mindenhol. A normál folyamathoz Magyarországon hozzáadódik a Ratkó-gyerekek népes tábora, akik szintén mostanában lépnek be ebbe a korba. Egyértelmű, hogy az állam csak a magánforrások bevonásával lesz képes megfelelő színvonalú egészségügyi szolgáltatást nyújtani: meg kell húzni a határt, hogy meddig finanszíroz az állami biztosító, és mire kell kiegészítő biztosítást kötni. Ez a modell működik Franciaországban például, de egy ilyen rendszer kialakításához az elmúlt huszonöt évben nem volt meg a politikai bátorság Magyarországon.

Egészségügyre fordított kiadások GDP-arányosan (%)

2008    4,7

2010    4,6

2012    4,3

2014    4,2

2016    3,9

Forrás: Policy Agenda

A hazai magánszektor fejlődését nehezíti a lakosság egészségtudatosságának alacsony foka, a hálapénzrendszer bevett gyakorlata és a humánerőforrás-krízis. A finanszírozási lehetőségek kialakításában is van még mit fejlődni, ez azonban erősen összefügg az egészségtudatosság fokával. Ma a beteg akkor fizet, ha muszáj. Nem költ szűrésekre, és nem takarékoskodik címkézetten az egészségére.

Létezik win-win megoldás

A magyarországi egészségügyi helyzet egyik lehetséges kezelése Juhos András, az UNIQA Biztosító vezérigazgató-helyettese szerint a vegyes finanszírozás, azaz hogy a magánbiztosítottak gyógyítási költségeihez az állam hozzájárul.

– A vegyes finanszírozás az államnak nem okoz bevételkiesést, hiszen a magánbiztosítással rendelkező is fizeti az állami járulékot, de azt az ellátást, amit az állami egészségügyi rendszerben kapna, a magánszolgáltatóknál veszi igénybe. Az ellátás költségeihez viszont az állam is hozzájárul – nyilván kisebb összeggel, mint amit akkor fizetne, ha a beteget a közellátásban kezelték volna –, így a társadalom- és a privát biztosító is kevesebbet fizet.

Az állam a privát rendszerben ellátott betegen elért megtakarítását a közellátás színvonalának javítására – akár a gyógyítási infrastruktúrára, akár az orvosok béremelésére – fordíthatja, a biztosító pedig csökkenteni tudja a biztosítási díjat, vagyis olcsóbban kínál megbízható színvonalú egészségügyi ellátást. A rendszer minden szereplője – az állam, a biztosítók, a magán- és a közellátásban lévő beteg is – jól jár – mondja Juhos András. Szerinte a modell révén a magán- és állami ellátásban részt vevők közötti olló is csökken hosszú távon: a kedvezőbb árú biztosításra nő a kereslet, így többen vesznek majd igénybe privát szolgáltatást, ami egyrészt tehermentesíti az állami egészségügyi ellátó hálózatot, másrészt megemeli a közellátásban az egy fő gyógyítására fordítható összeget.

Kép: Pixabay

Egy ilyen rendszer az orvoselvándorlásra is pozitív hatással lehet, hiszen nő a kereslet a magán-egészségügyi ellátásokra, ezért több magánszolgáltatóra lesz szükség, vagyis bővül az orvosok munkalehetősége, de az állami szférán belül is javulnak a munkakörülmények. A modell viszont csak akkor működőképes, ha nincs túlköltés az egészségügyi ellátási rendszerben.

– A profitorientált biztosítónak elemi érdeke, hogy ne legyen túlhasználat, és csak a valóban elvégzett és szükséges vizsgálatokat téríti meg az ellátónak. Az állam is csak az erre eső finanszírozási hányadot fizeti, vagyis a rendszerbe beépül egy komoly, tudatos, profitorientált szűrés, amely az állami források felhasználásának hatékonyságát is javítja. Nemcsak azon nyer az állam tehát, hogy kevesebbe kerül az ellátás, hanem azon is, hogy a magánbiztosítottakat gyorsabban és hatékonyabban gyógyítják meg, mivel versenypiaci szereplőként a biztosító ebben érdekelt – teszi hozzá Juhos András.

Rég nem igaz, hogy Magyarországon csak a gazdagok fordulnak magánszolgáltatókhoz
Nem a gazdagok kiváltsága

– A közellátás alulfinanszírozottsága miatti várakozási idő – ma például egy MR vizsgálatra négy-öt hónapot kell várni – a betegeket egyértelműen a magánszektor felé tereli. A számlás magánkiadások bővülésének bőven lenne tere, különösen, ha a hálapénz és a lakásrendelők rendszere változna – mutat rá Leitner György, aki szerint már rég nem igaz, hogy Magyarországon csak a gazdagok fordulnak magánszolgáltatókhoz. A Diagnoscan megbízásából a Szinapszis piackutató idén végzett felméréséből kiderül: az A és B státuszúak mellett a C kategóriába – vagyis a középosztályba – tartozók is mind gyakrabban vesznek igénybe privát ellátást.

Ha fáj, nyílik a buksza
A magán-egészségbiztosítások aránya és az önkéntes egészségpénztárakba érkező egyéni tagdíjak mértéke is azt mutatja, jobbára csak akkor nyúlunk a zsebünkbe, ha már nagyon fáj.
Mostanában a szakmai befektetők mellett a pénzügyi invesztorok is megjelentek a piacon. Hazánk eddigi legnagyobb magán-egészségügyi komplexuma, a Duna Medical Center közel 18 milliárd forintos befektetésből valósul meg. Az ukrán üzletember beruházásának első része, a rendelőintézet tavaly nyáron nyitott, a kórház jövőre készülhet el.  A Lantos Csaba többségi tulajdonában lévő Róbert Károly Magánkórházban az elmúlt nyolc évben összesen egymilliárd forint beruházást hajtottak végre, legutóbb pedig 1,5 milliárdból újították fel a kórházat, amely beruházáshoz a CIB Bank bocsátott rendelkezésre forrást.

A kockázati tőkebefektetőket is érdekli az iparág. A Széchenyi Tőkebefektetési Alap (SZTA) például tizenhárom, az egészségügyi szektorban tevékenykedő cégbe fektetett, és tavaly már cégportfóliójának ötöde az egészségügy területén tevékenykedett. A Healthcare Solutions Kft.-ben például kétszázmillió forinttal, a DAY MED Kft.-ben hetvenmillió forinttal emelt tőkét. Az SZTA befektetéséhez huszonöt és harmincmillió forinttal járultak hozzá magánbefektetők.

Messze még a siker

A potenciális magán-egészségügyi piacnak csak a töredéke valósult meg: a járóbeteg-ellátás ma talán kétszázmilliárd forint nagyságrendű, a kórházi piac 10–15 milliárdos. Mindez azonban öt év alatt könnyen megduplázódhat, ám ennek vannak a piac mindhárom szereplőjét – államot, szolgáltatót és beteget – érintő feltételei. Az államnak több pénzt és hatékonyabban kell költenie az egészségügyre, a magánellátásban is szükség lenne pluszforrásokra, hogy fejlődjenek a szolgáltatási utak, megerősödjenek a minőségbiztosított körülmények között többféle ellátást kínáló poliklinikák. A betegnek pedig nyitottnak kell lennie az öngondoskodási megoldásokra, amit jelentősen tud segíteni az adó- és jogszabályi környezet. Összességében a hosszú távú szemléletet kell erősíteni, hogy belátható időn belül kialakuljon egy működő állam tele boldog és egészséges állampolgárral. Máskülönben sokáig marad a boríték és a lakásrendelők szürkegazdaságot tápláló rendszere.

Véleményvezér

Lengyelországnak jót tett a kormányváltás

Lengyelországnak jót tett a kormányváltás 

A lengyel gazdasági csoda nem három napig tart.
Magyarország Európában az utolsó helyen az egészségügyi kiadások rangsorában

Magyarország Európában az utolsó helyen az egészségügyi kiadások rangsorában 

Mindenképpen javítani kellene a finanszírozáson.
Magyarország a technikai államcsőd felé tart, megszorítások jöhetnek

Magyarország a technikai államcsőd felé tart, megszorítások jöhetnek 

A világgazdaság számai egyre javulnak, miközben a magyar államháztartás senyved.
Magyar Péter szerint levitézlett, idegen nyelven nem beszélő magyar politikusok vannak Brüsszelben

Magyar Péter szerint levitézlett, idegen nyelven nem beszélő magyar politikusok vannak Brüsszelben 

Tényleg ciki Brüsszelben az idegen nyelvet alig tudó magyar képviselők jelenléte.
Jó hír, mégsem pusztul el a világ

Jó hír, mégsem pusztul el a világ 

Sokan úgy gondolják, hogy addig létezik a világ, amíg vannak méhek.
Hadházy Ákos küzd, mint malac a jégen

Hadházy Ákos küzd, mint malac a jégen 

Hivatalos volt-e Orbán Viktor legutóbbi útja Amerikába?


Magyar Brands, Superbrands, Bisnode, Zero CO2 logo