Hétéves egyeztetést követően írták alá a felek tavaly október végén az Európai Unió (EU) és Kanada közötti szabadkereskedelmi egyezményt (CETA),amelyet februúr 15-én megszavazott az Európai Parlament. Az egyezményt 408 igen szavazattal, 254 ellenében, 33 tartózkodás mellett fogadták el a képviselők a strasbourgi ülésen.
A megállapodást övező homály azóta sem oszlott el igazán. Ennek részben az az oka, hogy a CETA-tárgyalások kevésbé a nyilvánosság előtt és kisebb érdeklődés mellett zajlottak, mint az Egyesült Államok és az EU között tervezett transzatlanti partnerség, a TTIP, s a legutóbbi hónapokig nem is hallhatott róluk igazán a magyar közvélemény. A másik ok pedig az, hogy a CETA első pillantásra jóval kisebb súlyúnak tűnik, mint a TTIP: a több mint 500 millió fős unió és a mindössze 36 milliós Kanada bontja le az egymás közti kereskedelem előtt álló vám- és nem vámjellegű akadályokat. Ez kiterjeszti és hatékonyabbá teszi az együttműködést, miközben egyértelmű az uniós fölény – gondolhatnánk –, de szakértők arra figyelmeztetnek, hogy nagyobbat nem is tévedhetnénk. A CETA-val új piac nyílik meg az EU számára, és erős vetélytársak is megjelenhetnek az öreg kontinensen. Miután az európai kis- és középvállalkozások (kkv) kevesebb mint egy százaléka exportál Kanadába vagy az USA-ba, túlnyomó többségük (99 százalékuk) növekvő versennyel néz tehát majd szembe a saját piacán. Csehi Róbert közgazdász, a Közép-európai Egyetem (CEU) tanára szerint minderre a magyar gazdaság sem készült fel, s ezért hátrányból indul.
A CETA-val kapcsolatos elemzést egyelőre alig lehet találni. Ám annyi tudható, hogy a megállapodás aláírása után első körben az ipari termékek kereskedelmének 99,6 százaléka válik vámmentessé, és később vezetik be a gép- és vízi járművek adómentes kereskedelmét. A szerződés aláírása a halászati termékeket és 90 százalékban a mezőgazdasági cikkeket is liberalizálja. Ám valójában nem a vámok lebontása jelenti a legnagyobb változást, hanem a szabványok és az engedélyeztetési eljárások egyszerűsítése, hiszen az EU és Kanada teljesen eltérően védi a saját piacait. Mindezek együttes hatásának számszerűsítésével azonban nem sokan foglalkoztak.
Az mindenesetre árulkodó, hogy még az EU és a kanadai kormány megrendelésére készült előrejelzés is nagyon gyenge pozitív gazdasági hatást tulajdonít a CETA-nak: a becslés szerint az egyezmény révén az uniós GDP (bruttó hazai termék) alig 0,08, a kanadai össztermék pedig 0,76 százalékkal bővülhet. Az eltérés, mondhatni, hibahatáron belül van. Az amerikai Tufts Egyetem munkatársai az ENSZ által használt gazdasági előrejelző modell alapján viszont arra figyelmeztetnek: a CETA hatására 2023-ra 200 ezer munkahely szűnne meg az EU-ban (a világ más országaiban további 80 ezer), évi 316–1331 euróval csökkennének a munkabérek, visszaesnének a kormányzati bevételek, és 0,49 százalékkal mérséklődne az uniós GDP.
Vesztes lehet az agrárium
Bár sokakban élhet olyan kép, hogy Kanada a béke és a természeti szépségek hazája, valójában – az USA-hoz hasonlóan – rendkívül koncentrált mezőgazdaság és ipar jellemzi, és egyike a világ három legnagyobb GM-élelmiszereket előállító országának. Pedig a tudósok jó része ma már egyetért abban, hogy az egyes rovarokkal, betegségekkel szemben genetikailag ellenállóvá tett növények annyi méreganyagot tartalmazhatnak, ami már kockázatot jelent az ember egészségére, s rákot, allergiát okozhat. Márpedig Kanadában közel 12 millió hektáron állítanak elő génmódosított repcét, kukoricát, szóját és cukorrépát. Miután az európai termelők – részben a jóval szigorúbb uniós előírások mellett – drágábban termelnek, a CETA életbe lépése után eláraszthatja az öreg kontinens piacát az olcsóbb kanadai termény. A CETA ugyanis nem tartalmaz olyan előírást, amely ezt megakadályozná, sőt, közös célkitűzésként szerepel benne a „biotechnológiai termékekre vonatkozó szabályozás által a kereskedelemre gyakorolt negatív hatások minimalizálása”. Elsőre ártalmatlannak tűnik az a megfogalmazás is, hogy a génmódosított termékek európai engedélyezése során csupán a kemény tudományos tényeket kell majd figyelembe venni. Ez azonban a CETA bírálói szerint azt jelenti: az engedélyezési folyamatban az európai elővigyázatosság elve helyett a kanadai szabályozást kellene átvennie az EU-nak is, vagyis csak akkor lehet majd betiltani egyes GM-élelmiszereket, amikor egyértelművé válik, hogy sokan megbetegedtek tőle.
De intő jel lehet az európai, így a magyar gazdák számára az is, hogy a kanadai családi gazdaságok száma néhány évtized alatt egyharmadával csökkent. Mostanra az ottani szarvasmarha-, sertés- és baromfiállomány nagy része hatalmas mezőgazdasági nagyüzemekben koncentrálódik. Vannak olyan hizlalótelepek, ahol több mint 20 ezer szarvasmarhát tartanak, másutt 5–10 ezer sertést, egyes telepeken pedig akár 100 ezer baromfit is összezsúfolnak. Ezért, egy, az EU által támogatott tanulmány – amelyet idehaza a Védegylet Egyesület ismertetett – arra a következtetésre jutott, hogy a CETA nyomán várhatóan még több kis, családi gazdaság tűnik el az EU-ban is. Előreláthatólag azokat az országokat érinti majd leginkább a megállapodás, amelyekben jellemzően kisebb gazdaságok működnek, ahol a gazdák egzisztenciája az életvitelszerű gazdálkodástól függ, mint például Magyarországon. Kanadában ráadásul az állatvédelmi szabályozás is lazább, mint az Európai Unióban: miközben mintegy 700 millió állatot vágnak le fogyasztási célból, az önkéntesen vállalt állatjóléti előírások megszegése nem jár semmilyen szankcióval. Az észak-amerikai ország tehát azt a húst exportálja majd, amelyet kevésbé szigorú körülmények között termel, és az európai – így a magyar – hústermelők ezzel az olcsóbb, ám kevésbé humánus gyakorlattal lesznek kénytelenek versenyezni. Márpedig az egyezmény keretében a kanadai farmerek mintegy 50 ezer tonna marha- és 80 ezer tonna sertéshúst exportálhatnának majd vámmentesen Európába.
Erősen vitatott eleme a CETA-nak a befektetési vitákkal foglalkozó bíróságok rendszere (ICS) is: ez a vitarendezési mechanizmus lehetővé tenné a nagy cégeknek, hogy a nemzeti bíróságokat kihagyva bepereljenek egyes kormányokat, ha azok olyan szabályokat hoznak például az emberek egészsége vagy a környezet védelme érdekében, amelyek nekik veszteséget okoznak. Számos szakértő szerint ezzel lényegében párhuzamos jogrendszer jönne létre Európában, ami ellentétes az európai joggal. Ezt a kitételt az ICS támogatói azzal szokták bagatellizálni, hogy ez csak Kanadáról szól, csakhogy a legnagyobb amerikai cégek – így például a génmódosított vetőmagjairól híres Monsanto – is rendelkeznek leányvállalatokkal Kanadában. A CETA tehát számukra is elegendő alapot nyújtana a fellépésre. Csath Magdolna közgazdász arra is felhívta a figyelmet, hogy ily módon az észak-amerikai cégek akkor is perrel fenyegethetnék a magyar államot, ha az például a magyar kis- és középvállalatokat támogatná.
Az ICS problémája egyelőre lekerült a napirendről, miután a bírálatok hatására ideiglenesen sem lépett hatályba a CETA októberi aláírásával. A magyar kormány végül is támogatta a velünk mindössze 0,2 százalékos kereskedelmi forgalmat bonyolító Kanadával az egyezmény aláírását, de – mint láthattuk – a CETA jelentősége messze túlmutat a puszta számokon. Nincs még azonban lefutva a meccs, az egyezmény teljes hatálybalépéséhez szükség van az Európai Parlament hozzájárulására, és a tagállami ratifikációra is. Utóbbi kettő–öt évig is eltarthat, és ennyi idő alatt szinte minden tagországban legalább egyszer változhat a törvényhozás összetétele. Több tagország – így hazánk is – azzal a feltétellel adta áldását a CETA-ra tavaly októberben, hogy a ratifikálási fázisban majd alaposabban megvizsgálja az egyezményt. Így a 38 regionális és nemzeti parlament jóváhagyása egyáltalán nem vehető biztosra, vagyis amíg a folyamat le nem zárul, addig a CETA-tárgyalásoknak sincs végük. Erre utal az is, hogy az EU és Kanada már eddig is hosszadalmas értelmező szövegeket csatolt az 1600 oldalas alapdokumentumhoz. Az is elképzelhető, hogy Belgium vagy valamely más jogi szereplő az Európai Bíróságtól kér majd értelmezést a vitarendezési mechanizmus és az európai jog összhangjáról, ami szintén késleltetheti a ratifikációs folyamatot. Ez talán elegendő időt ad a hazai vállalkozásoknak is a nyugodt felkészülésre, amelyet a kormány a megfelelő uniós források becsatornázásával segíthetne elő.
Facsinay Kinga
