Legutóbb tegnap Dömötör Csaba, a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára fogalmazott úgy, hogy az uniós szankciók nem a háborút kirobbantó országra, hanem Európára, az európai gazdaságra pakolnak egyre nehezebben viselhető terheket. A politikus kifejtette, hogy soha nem látott magasságokba emelkedtek az energiaárak, és a legnagyobb és legtartósabb áremelkedés nem a háború kirobbanásakor, hanem az energiaszankciók lebegtetése és elfogadása óta következett be. Ezzel szemben a valóság az, hogy a gázár most épp lefelé tart. 350 euró megawattóráról lecsúszott 200-250 közé.

A gázárcsökkenéssel vagy növekedéssel szigorúan együtt jár az elektromos áram tarifájának a változása, egyszerűen azért, mert sok gázerőmű állít elő áramot. Jelenleg tehát, tél előtt teljesen szokatlan módon, lefelé indultak az energiaárak, igaz nagyon magasról.

Érdekes módon az sem felel meg a valóságnak, miszerint az uniós szankciók nem Oroszországra, hanem Európára raknak nagyobb terheket. A valóság, hogy a háború miatt mindkét oldal sérül, de közel sem egyforma mértékben. Az unió gazdaságára azt tudjuk mondani, hogy nem száguld, de szép lassan azért növekszik. Az Eurostat szerdán ismertetett adatai szerint az euróövezet hazai összterméke (GDP) 0,8 százalékkal bővült a második negyedévben, az Európai Unióban 0,7 százalékkal nőtt az előző negyedévhez képest. Az egy évvel korábbi számokhoz képest pedig az euróövezeti GDP 4,1 százalékkal, az uniós GDP 4,2 százalékkal emelkedett az idei második negyedévben. Ehhez képest az orosz statisztikai hivatal pénteki jelentése szerint a második negyedévben az orosz gazdaság bruttó hazai kibocsátása (GDP) 4,1 százalékkal csökkent éves összevetésben. Vagyis, hogy a pontos matematikát nézzük, az elmúlt egy évben amekkora százalékban nőtt az európai gazdaság, szinte épp annyival csökkent az orosz. Ebből hogyan jött ki Dömötör Csabának, hogy az európai gazdaságra nagyobb terhek jutottak, elképzelni sem tudjuk.