Jan Kulczyk az Alapblog.hu-nak adott interjúban kitér arra, hogy az európai döntéshozók felelőtlenül politizálnak, politizáltak az utóbbi évtizedekben. A fő probléma, hogy az Unión belül egymás mellett, egymást némelykor gáncsolva huszonnyolcféle energiapolitika működik. Ahány tagállam, annyi energetikai politikai elképzelés… „Ez abszurditás: Európa országai önmagukat egyre kiszolgáltatottabbá tették a nagy nemzetieskedésükkel. Olyan jól hangzó szlogenekbe kapaszkodtak, minthogy „az energiaszektor nemzetbiztonsági, nemzetstratégiai ügy, a nemzeti szuverenitás záloga, ezért azt kizárólag nemzeti fennhatóság alatt szabad kezelni” – nyilatkozta Kulczyk. Ez az a hozzáállás, ami oda vezetett, hogy az európai energiaszektor a leggyengébben teljesítő ilyen terület az egész fejlett világban. Ennek jellegzetessége, hogy az Európában megtermelt energia két és félszer drágább, mint az Egyesült Államokban.

A távközlési piacon politikai beavatkozások nélkül, simán zajlik a hálózatok folyamatos fejlesztése és összekapcsolódása, az innováció. A szolgáltatások javulnak, az árak esnek. „Mert mindannyian, akik e szektorba befektetünk, folyamatos versenykényszernek vagyunk kitéve. Egyébként pedig ott a leglátványosabb a fejlődés, ott tudnak a kisemberek a legolcsóbban és a legszínvonalasabban kommunikálni egymással, ahol a privát szférát a legkevesebb állami szabályozóval terhelik meg” – mondta az interjúalany.

A bankszféráról is véleményt alkot a lengyel milliárdos: „a Deutsche Bank nevében hordozza, hogy egy német pénzintézetről van szó. De Németországban ma már senki sem várja el, hogy a Deutsche Bankot valóban csakis született németek birtokolják és csak is ők irányíthassák. A Deutsche Bank hét főből álló igazgató tanácsában egy indiai a főnök, a többiek, kettő kivételével, szintén külföldiek, nem németek. Annak kell az egyedüli szempontnak lennie, hogy a menedzsment tehetséges, rátermett emberek kezébe kerüljön, akiknek kiválasztásába ne szólhasson bele semmiféle politika.

Így működnek a dolgok ott, ahol komolyan veszik a versenyképesség, a hatékonyság, a termelékenység folyamatos emelését.” Európában a gazdasági fejlődés nincs tekintettel országhatárokra, nemzetekre, legfeljebb régiókra.

A magántőke természeténél fogva inkább kapaszkodik racionális, a politika pedig inkább irracionális dolgokba. Ahol a politika igyekszik visszafogni magát a gazdaságban, a pénzügyekben, ott csekélyebb a korrupció, hatékonyabb például az EU-s támogatások felhasználása is. „Csak hogy hazabeszéljek: Lengyelország Európa gazdaságilag, pénzügyileg egyik leginkább legyengült országából azáltal vált egy tartós gazdasági sikersztorivá, hogy az 1990-es évek elejétől kezdődően következetesen liberalizálta önmagát. Az elején ehhez fel kellett ugyan vállalnia 15 százalékos gazdasági visszaesést, de a szisztematikus és soha vissza nem vont privatizációknak, az önállóan felvállalt pénzügyi fegyelemnek és annak köszönhetően, hogy a politikát mindig sikerült megfelelő távolságban tartani a gazdasági folyamatoktól, Lengyelország évről évre tartós gazdasági növekedést volt képes produkálni.

A gazdaság gyakorlati működtetése mindenképpen jobb kezekben van, ha a tulajdonosok meghatározó többsége magánbefektető, ahol biztosítják számukra a relatíve tiszta versenyfeltételeket, akiknek nem kell folyton tekintettel lenniük politikai elvárásokra. A nemzeti érdeknek valójában nem szabadna mást jelentenie, mint azt, ami a közjót szolgálja, ami hasznos, ami bizonyíthatóan jó.

„Én csak azt vettem észre munkám során, hogy ha hagyják a tőkét, tőkést szabadon cselekedni, akkor az sokkal nagyobb eséllyel szolgálja az emberek túlnyomó többségének reális érdekeit, mint az a kormány és államapparátus, amely kisajátítja magának a jogot annak eldöntésére, hogy mi a nemzeti érdek és mi az, ami nem az” – tette hozzá Kulczyk.