A Pénzügyminisztérium múlt heti közleményétől az embernek borsódzik a háta, ha valaki szereti a kizárólag hurráoptimista mondatokat.
Háborús időkben a kormány elsődleges célja a családok és a munkahelyek védelme, valamint a nyugdíjak értékének megőrzése. A költségvetés maradéktalanul biztosítja az ehhez szükséges forrásokat, miközben a kormány tovább javítja az egyensúlyi mutatókat.
Mindössze attól válik gyanússá ez a bőségesen buzgó, tiszta forrásról árulkodó mondatzuhatag, hogyha ilyen nagyszerű a helyzet, akkor vajon miért jelent meg május utolsó napjának estéjén a Magyar Közlönyben egy olyan rendelet, amely gyomron vágta mind az állampolgárokat, mind a bankokat. Egy olyan újabb különadót vetett ki a kabinet, amellyel teljesen ellentmondott korábbi kijelentéseinek. Az önmagát gyakran adócsökkentés kormányának nevező szervezet, egyszer csak egy olyan újabb sarccal rukkolt elő, amelyet eredetileg a multik extraprofitjának megnyirbálására találtak ki, most azonban az emberek kapták egyenesen a nyakukba.
A folyamat megértéséhez a szavak helyett érdemes a számokat nézni. Március végén a parlament módosította a 2023-as költségvetést. Erre azért volt szükség, mert az első hónapokban finoman szólva elszállt a kiadási oldal, amivel végzetes bajba került a kitűzött hiánycél. Ez az a szám, amit rendkívül éberen figyelnek a hitelminősítők, akiktől függ, hogy mennyibe kerül a magyar gazdaság finanszírozása. A költségvetés módosítása pedig egyszerű matek alapján történt, ha elszállt a kiadási oldal, akkor igazítsuk hozzá a bevételit. A parlamenti szavazást megelőzően a tervezett módosítást jóvá kellett hagynia a Költségvetési Tanácsnak (KT). Kovács Árpád elnök nem köntörfalazott és kimondta, azért adták meg az engedélyt a módosításokhoz, mert azok nem emelik a pénzforgalmi hiányt, mivel azonos összegben változik meg a bevételi és kiadási főösszeg. Ha tehát most örül a Pénzügyminisztérium, akkor örüljünk mi is, de azért nézzük meg a számokat ilyen szempontból is, vagyis azt, hogyan is állunk az éves kerettel.