A pénzügyi szektor diszkrét óriásai

Az exporthitel-biztosítók (Export Credit Agencies, ECA) kerülik a nyilvánosságot. A nemzetközi pénzügyi szektor ismeretlen óriásainak nevezhetjük ezeket, amelyeket általában kormányok alapítanak, néha magáncégek, az állam megbízásából. Fő feladatuk az ország exportjának fellendítése, miközben nem kevés tevékenységük vitatható.

2019. április 29.

Piac&Profit

Csak hogy az ismertebbeket említsük, ide tartozik az Export-Import Bank of the United States (EXIM Bank), a Bpifrance, a német Euler Hermes Rt. vagy a China Export and Credit Insurance Corporation (Sinosue). A legtöbbjük tagja a hitelbiztosítók Bernben 1934-ben alapított nemzetközi szövetségének, a Berni Uniónak.

2017-ben az Unió tagjai 2300 milliárd dolláros forgalmat bonyolítottak biztosítások és pénzügyi termékek értékesítésével. Ez a teljes nemzetközi áru- és szolgáltatáskereskedelem 13 százaléka. A globálisan működő cégek a kereskedelmi kockázatokra és a nemzetközi jogi kockázatra nyújtanak biztosítást. Az előbbi alatt például azt értjük, amikor egy hajórakomány elvész, vagy a külföldi megrendelő a számlát későn, illetve egyáltalán nem fizeti ki.

Nemzetközi jogi problémák akkor lépnek fel, amikor külföldi kormány döntése, vagy az ország politikai helyzete befolyásolja a kereskedelmi szerződések megtartását. Ilyen a konvertibilitás felfüggesztése, az államosítás, külkereskedelmi engedély visszavonása, polgárháború. A kereskedelmi kockázatokat általában rövid távra biztosítják, míg a nemzetközi jogi rizikók hosszú távú hiteleket és garanciákat igényelnek. Az állami hitelbiztosítók ez utóbbira szakosodtak. 2017-ben az új hitelek közel felét, vagyis évi 920 milliárd dollárt forgalmaztak. Ez hatszor több, mint amit a világon évente állami vagy nemzetközi szervezet által nyújtott fejlesztési támogatásra költenek.

Exporthitelek a 20. század eleje óta léteznek. Először a brit kormány hozott létre ilyen részleget

Adóelkerülésre is jó lehet az új szabályozás?

Vagyonkezelő alapítványokról fogadott el törvényt a napokban az Országgyűlés. A külföldi mintákon alapuló szabályozás vonzó alternatívát jelenthet a magyar vállalkozók és a külföldi befektetők számára.

1919-ben, hogy fellendítse az Oroszországba irányuló exportot. Az amerikai EXIM Bankot 1934-ben alapították. Feladata, hogy beruházásra ösztönözze az amerikai cégeket a politikailag kényes térségekben, így az 1940-es évek Latin-Amerikájában, az 1950-es évek Európájában, utána pedig a fejlődő országokban. Az 1960-as évek végére szinte az összes OECD-tagország rendelkezett exporthitel-biztosító céggel. 1990 óta nem OECD-országokban is létesítettek hasonlókat, így Kínában (2001) vagy Oroszországban (2011).

Ezek a biztosítók fontos szerepet játszottak a 2008-as gazdasági válság alatt is. A válság a pénzügyi szektorban alakult ki, és félő volt, hogy átterjed a világkereskedelemre, hiszen annak közel 80-90 százalékánál pénzügyi hitel-, illetve biztosítási fedezettel történik az üzletkötés. A kereskedelmi hitelek és az exporthitel-biztosítások segítettek a fenntartani a fizetőképességet. Ennek köszönhetően sikerült a nemzetközi kereskedelmet életben tartani.

Azóta számos ECA veszteséges, a hiányt költségvetési forrásokból pótolják. A helyzet csak azért fenntartható politikailag, mert az exporthitel-biztosítókat alig ismerik, így a kormányok belenyúlhatnak az államkasszába anélkül, hogy negatív reakcióktól kellene tartaniuk.

Miután a gazdaság helyrerázódott, az ECA-k tovább bővítették üzleti körüket. Ügyleteik mennyisége 2007 és 2017 között megduplázódott, és ezzel mára utolérték a pénzügyi magánszolgáltatók forgalmát.

A fejlődő országok európai országokkal szembeni adósságának majdnem 80 százaléka az

Dollármilliomosok tízmilliói

2016-ban 16,5 millióra emelkedett a (dollár) milliomosok száma a világban, míg teljes vagyonuk 8,2 százalékkal, 63 500 milliárd dollárra nőtt. Napjaink legtöbb milliomosa az Egyesült Államokban él (4,8 millió), utánuk Japán gazdagjai következnek (2,89 millió). Németországnak 1,28 millió, Kínának 1,13 millió milliomosa van.

exporthitelek visszafizetésének garantálásából ered. A 2005 és 2009 között elengedett bilaterális adósságok 85 százaléka eredetileg exporthitel-garanciából keletkezett. Az adósság elengedését állami fejlesztési támogatásként könyvelték, de ez igazából arra szolgált, hogy az ECA-k kasszáit töltse fel ahelyett, hogy a szegénység elleni programokat finanszíroztak volna.

Sok exporthitel- és beruházás-biztosító cég működése kifejezetten negatívan hatott a fejlődő országok környezeti és növekedési lehetőségeire, sőt esetenként az emberi jogok ellen is vétettek. Meggyőző példa volt német hadihajók szállítása Indonéziába 1993-ban a Suharto-diktatúrának. 2009-ben az Export-Import Bank of China két hitelt folyósított – 1,06 milliárd dollár értékben – Sri Lankának, a Hambantota kikötő építéséhez. Cserébe a szigetország a China Harbourral építtette a kikötőt. Mikor 2017-ben Sri Lanka képtelen volt tovább törleszteni a hitelt, a kínaiak 99 évre szóló koncessziót kaptak a kikötő működtetésére. Ez az üzlet hosszú távon korlátozza az ország szuverenitását.

Az OECD-tagországok a feltörekvő országokkal folytatott versenyre hivatkozva utasítják el az exporthitelek folyósításának szigorúbb szabályozását.

A Berni Unió adatai szerint még mindig az USA folyósítja a legtöbb exporttámogatást – több mint 20 milliárd dollárt.

Utána következik India (14 milliárd), Katar (8 milliárd) és Nagy-Britannia (5 milliárd). Egy OECD-szakértő nemrég aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a három kínai ECA (a Sinosure, az Export-Import Bank of China és a China Development Bank) rohamosan bővíti tevékenységi körét, miközben a Berni Uniónak csak a Sinosure a tagja Kína hivatalosan 3 milliárd dollárra korlátozta az újonnan folyósított exporthiteleket, ez azonban nem a tényleges mennyiség. A másik két ügynökségről csak keveset lehet tudni, annak ellenére, hogy a kínai Új Selyemút-terv keretei között tucatnyi országban vesznek részt jelentős projektekben. Az EXIM Bank legutóbbi jelentésében az exportfinanszírozásra folyósított kínai állami hiteleket 34 milliárd dollárra becsülték. Ez azt jelenti, hogy Peking megelőzte Washingtont. (Forrás: Le Monde)

Véleményvezér