A vállalatok versenyképessége ma már nem kizárólag a technológián vagy a tőkén múlik. Egyre inkább azon, hogy a kulcsemberek mennyire képesek hosszú távon stabil teljesítményt nyújtani.

A munkaképesség azonban nem bináris állapot. Nem arról van szó, hogy valaki dolgozik, vagy nem dolgozik. A legnagyobb veszteség sokszor a lassú teljesítménycsökkenés: romló koncentráció, csökkenő energiaszint, gyakoribb hibák, lassabb regeneráció. Ez a folyamat ritkán jelenik meg külön soron a kimutatásokban, mégis jelentős költséget hordoz.

A kockázat ráadásul egyre fiatalabb életkorban jelenik meg. Nemcsak az 50 év alatti daganatok globális előfordulása emelkedett 79 százalékkal, hanem a szív- és érrendszeri betegségek terhe is mérhetően nőtt a 15–44 éves korosztályban az elmúlt évtizedekben. Ez azt jelenti, hogy a kockázat nem csupán az idősebb korosztályt érinti, hanem a pályájuk közepén járó munkavállalókat is.

A HR egyik legdrágább vakfoltja

A vállalati menedzserszűrések ugyan fontos eszközök, de többnyire diagnózisra épülnek. Mire betegségként kimondhatóvá válik egy állapot, a folyamat sok esetben már előrehaladott, a teljesítményromlás pedig régóta jelen van.

Az egészséggazdaságtani elemzések szerint a legnagyobb pénzügyi haszon nem a késői állapotok kezeléséből, hanem a korai felismerésből származnak. Tehát, ha a romló pálya még időben mérhetővé válik, és erre strukturált beavatkozás épül, hosszabb ideig tartható fenn a munkaképes időszak.

Mindezek miatt vállalati szempontból a kulcskérdés nem az, hogy hány vizsgálat készül, hanem az, hogy az adatokból következik-e döntés és visszamért eredmény.

A longevity mint versenyképességi tényező

A tavalyi Klasszis Menedzser Egészség Konferencián Dr. Balázs Anna, a Déli Klinika orvos igazgatója olyan komplex, egyéni adatvezérelt longevity programokat mutatott be, amelyek a korai kockázatok felismerését és az objektív után követését helyezik a középpontba.

Az idei, március 26-án zajló Klasszis Egészséggazdaság és Longevity Konferencián a „Longevity mint stratégiai erőforrás – mikor tesszük láthatóvá a biológiai kockázatot?” című szekció pedig arra keresi a választ, hogyan lehet a biológiai kockázatot a vállalati működés részévé tenni: mérhetővé, értékelhetővé és rendszerszinten kezelhetővé.

Mert a következő években nemcsak a munkaerő megtartása lesz kulcskérdés, hanem a munkaképesség fenntartása is.