A gazdaságpolitikában a tavaly kezdődött válság ellenére mindmáig nem került sor egy új stratégia kidolgozására, ehelyett folyik az egyensúlyjavító és az élénkítő irányvonal küzdelme. Jól példázza ezt a 2023. évi költségvetés, melynek immár idén tavasszal elfogadott módosítása is lényegi felülvizsgálatra szorul. Az elkerülhetetlen válságkezelés reformok nélküli megszorításokban – adóemelésekben és támogatáscsökkentésekben, a közszolgáltatások perspektívátlan lezüllesztésében –, a piaci folyamatokba történő, a korábbinál is kiterjedtebb állami beavatkozásokban ölt testet. Az elmúlt két hónapban is rombolta a befektetői környezetet a különadók jövő évi megtartása (sőt a kereskedelem esetében már idei második félévtől való újabb megemelése), a megtakarítások egy részére kivetett adóteher, vagy a befektetési alapok szabályozásának átalakítása, a kormányközeli befektetők folytatódó erőszakos felvásárlási akciói. A stratégiai gondolkodás hiánya a jövő folytatódó felélésében (az egészségügy, az oktatás, az innováció elhanyagolásában), s félő, hogy a gazdasági egyensúly feszültségeit nagyrészt levezető infláció idei csökkenését követő viszonylag magasan ragadásában ölt testet. Ez utóbbit valószínűsíti, hogy a kormányzat részéről már felvetették a jegybanki inflációs cél emelésének lehetőségét.