Hozzátette, hogy a vita a gyakorlatban ritkán az értékelési módszertanról szól, sokkal inkább arról, hogy ugyanarról az eszközről máshol, például egy beszámolóban, egy banki fedezetértékelésben vagy egy korábbi adásvételi szerződésben eltérő érték szerepel.

Az ötödik esetben a vagyonrendelő a kezelt vagyonba tartozó pénzeszközöket sajátjaként kezeli: a kifizetéseknek nincs szerződéses rendje, vagy a tényleges pénzmozgások nincsenek vele összhangban, és megjelennek a törlesztés nélküli kölcsönök is.

A szakértők szerint a hibás kifizetés önmagában nem teszi hibássá a teljes struktúrát.

„Ha a hiba másként nem orvosolható, célszerű önellenőrzéssel elébe menni a kérdésnek, mert az ellenőrzés során megállapított hiányosságokhoz kapcsolódó szankciók így elkerülhetők. Ha viszont a kifizetések megfelelőek voltak, és csak magyarázatot igényelnek, a magyarázatot érdemes még az ellenőrzés előtt írásban rögzíteni” – mondta dr. Horváth Balázs.

Az öt mintázat közös vonása a BékésPartners szakértői szerint nem a rosszhiszeműség. A legtöbb ilyen struktúra valós célból, gyakran komoly szakmai közreműködéssel jött létre, a felépítés valamely pontján azonban a forma és a tartalom eltávolodott egymástól, és utóbb senki nem vizsgálta felül, hogy a kettő még összhangban áll-e.

„Ellenőrzés lesz, és nem csak azoknál, akiknek a struktúrája ezekre a leírásokra hasonlít. Egy megfelelően felépített és következetesen működtetett vagyonkezelés is akkor állja meg a helyét, ha a mögötte álló döntések, értékelések és pénzmozgások évekkel később is rekonstruálhatók, mert az eljárás kimenetele nem a vagyonrendelő szándékán, hanem a rendelkezésre álló dokumentumokon múlik” – zárta dr. Békés Balázs.