„Egy bizalmi vagyonkezelés valódisága soha nem ítélhető meg egyetlen körülmény önálló vizsgálata alapján. Az értékelés tárgya minden esetben a struktúra egésze, vagyis az, hogy a megjelölt cél, a szerződéses tartalom, a tényleges működés és a pénzmozgások összhangban állnak-e egymással” – fogalmazott dr. Horváth Balázs, az SQN Trust igazgatósági tagja, a BékésPartners partnere.

Több minta is létezik

Az első típus a tranzakciós bizalmi vagyonkezelés. Ilyenkor a vagyon egy tervezett értékesítést közvetlenül megelőzően, a korábbinál lényegesen magasabb értéken kerül a struktúrába, a vagyonkezelő rövid időn belül értékesíti, a vételár a kedvezményezetthez kerül, a vagyonkezelés pedig kiürül, és sok esetben meg is szűnik. Az értékesítésre irányuló tárgyalások emellett gyakran már a vagyonrendelést megelőzően megkezdődtek.

Az iroda szakértői szerint ez a felépítés azt sugallja, hogy a vagyonrendelés célja nem a vagyon kezelése, hanem a tranzakción keletkező jövedelem adóterhének csökkentése volt. Önmagában nem kifogásolható, ha valaki él a jogszabály adta lehetőségekkel, feltéve, hogy ezt nem visszaélésszerűen teszi, a struktúra létrehozásának és megszüntetésének azonban célszerű az adóelőnyön túlmutató, írásban is rögzített indokkal rendelkeznie.

A második minta a kontrollátadás nélküli vagyonkezelés, amelyben a vagyonrendelő magánszemélyként maga látja el a vagyonkezelői feladatokat, a vagyonból pedig kilencvenkilenc százalékban ő maga részesülhet, mellette egy másik kedvezményezett szerepel egy százalékos részesedéssel.