„A jogalkotó nem zárta ki, hogy a vagyonrendelő kedvezményezett legyen, és azt sem, hogy saját maga lássa el a vagyonkezelést. A kérdés az, hogy van-e a struktúrának olyan további ismérve, amely a rendeltetésszerű joggyakorlást alátámasztja, például kidolgozott pótkedvezményezetti rend, a vagyonrendelő halálának esetére szóló rendelkezés vagy a vagyonkezelői jogutód kijelölése” – mondta dr. Horváth Balázs.

A harmadik felépítésben a szerződés a generációváltást jelöli meg a vagyonrendelés céljaként, a rendelkezései között azonban egyetlen olyan sem szerepel, amely ezt a célt szolgálná: a következő generáció tagjai nincsenek megnevezve, nincs meghatározva kiváltó esemény vagy időpont, és hiányzik a rendelkezés a vagyonrendelő halálának esetére is.

Az iroda tapasztalata szerint ez többnyire nem megtévesztési szándékból, hanem a szerződésminta változatlan átvételéből alakul ki, és az öt minta közül ez orvosolható a legkönnyebben, mivel alapvetően szerkesztési kérdésről van szó.

A negyedik minta az alátámasztás nélküli berendelési érték. A vagyon magas értéken kerül a struktúrába, az értéket azonban nem támasztja alá értékelés, vagy az értékelést olyan személy készítette, akinek érdeke fűződött az eredményhez.

„A berendelési érték a struktúra adózási szempontból legérzékenyebb adata, mert ez határozza meg, hogy később mekkora összeg vonható ki tőkeként, és mi minősül hozamnak. Nem az a kérdés tehát, hogy az érték magas-e, hanem az, hogy helyes-e” – hívta fel a figyelmet dr. Békés Balázs.