Csehszlovákia 1992-ben terelte el a Dunát a Rajka felett, azóta a szigetközi Duna-szakaszba a vízhozamnak csak 20 százaléka jut. Nem Magyarország kap 20 százalékot, hanem a Duna, mint közös magyar-szlovák határfolyó, így a magyar vízrészesedés csak ennek a fele, 10 százalék, míg a szlovák vízrészesedés 90 százalék. Azaz Szlovákia vízrészesedése kilencszerese a magyar vízrészesedésnek! Ezt a hátrányos vízmegosztási megállapodást Nemcsók János kötötte meg 1995-ben.
Fotó: Wikipedia
A névlegesen 720 megawattos bősi erőmű tényleges teljesítménye éves átlagban csak 350 MW! Ebből lehetne jó esetben 100 MW nagyságrendű energiát szerezni, miközben hazánk megújuló energia kapacitása több mint nyolcezer(!) MW.
A megújuló energiák mennyisége rohamosan nő, míg az országot sújtó krónikus szárazság korszakában az egyre kevesebb víz egyre értékesebb lesz. A vizet egy csekély energiára elcserélni az ország stratégiai érdekével ellentétes! A víz nem pótolható árammal!
A kormány 3 hónapja állította le a szigetközi gátépítési programot, az Insula Magnát, kijelentve, hogy a Dunán sem gát, sem kotrás nem elfogadható.
Viszont egy előnytelen, a jelenlegihez hasonló vízmegosztási megállapodás következménye, hogy az érintett Duna-szakasz későbbi „rehabilitációja” – a víz hiányában – csak keresztgátak építésével lesz lehetséges, és akkor a gátépítő lobbi majd az Orbán-kormány előnytelen vízmegosztási megállapodására fog mutogatni, hogy nekik amiatt kell gátakat építeni!