Egy másik probléma éppen Magyarországon merülhet fel: ha a vállaltcsoporton belül átadjuk az IP-t, vagy valamely tevékenységet átruházzuk, vagy csak egy szerződéses pozíciót engedünk át egy külföldi csoportvállalat részére, akkor ez főszabály szerint adóköteles Magyarországon, mivel egyik állam sem engedheti meg, hogy adott „profit-potenciál”, melyhez adóbevétel kapcsolódik adózatlanul hagyhassa el az országot.
Ráadásul, ha a kutatás fejlesztés ugyan Magyarországon marad, de az IP külföldre kerül, akkor számos kedvezménytől eleshet egy magyar vállalkozás. Az OECD épp a kutatás fejlesztési tevékenység és az IP licenszbe-adási tevékenység helyszínének szétválasztását kívánta megakadályozni a BEPS szabályokkal.
Alternatív stratégiák keresése
Léteznek persze más stratégiák is a „dzsungel-harcos” módszertől (például LOB klauzulát nem alkalmazó kettős adóegyezményekre hagyatkozás) a szofisztikált megoldásokig (például a fejlesztések során alkalmazott költségmegosztási és hasznosítási un. CCA modellek bevezetésével, vagy fióktelep létrehozatalával) és persze köztes megoldások is vannak az adott vállalkozás adottságaihoz és preferenciáihoz igazodóan.
A külföldi központú multinacionális cégek esetében – sajnos – a logikus stratégia jellemzően az, hogy az eddig magyar adóbevételt biztosító tevékenység egy másik országba kerül átadásra, ahol kedvezőbbek az adózási feltételek. Illetve annak a mérlegelésekor, hogy adott tevékenységet (mely magas technológiát képvisel és vevői között lehet amerikai) itthon, vagy valamely más környező országban végezzenek-e várhatóan Magyarország versenyhátrányba kerül. Kérdés, hogy ezt a hátrányt vajon le lehet-e dolgozni akár más komparatív előnnyel, akár „kulcsra-kész” adózási stratégiával?
