Mit tehetnek a vállalatok?
Kézenfekvő megoldásnak tűnik, hogy a tevékenységet átvigyék egy másik országba, amelynek előnyös a kettős adóegyezménye az USA-val, és amely nem engedi a jogdíj forrásadóztatását. Ez egy szoftver esetében egyszerűnek tűnhet elsőre, például átruházzuk a szoftvert például egy angol társaságra és majd ez fogja licenszbe adni az amerikai vevőknek. Ám ennek az egyszerűnek tűnő gondolatnak a kivitelezésekor számos akadályba ütközünk: az első probléma az, hogy az amerikai-angol kettős adóegyezmény csak szigorú feltételek teljesítése esetében engedi alkalmazni a kettős adóegyezmény kedvezményeit (például a 0 százalékos forrásadót a licenszdíjon). E feltételek teljesítéséhez a magyar cégnek „angol céggé” kell válni. Ez pedig egy nehéz és költséges folyamat, mivel egy ismeretlen ország szabályinak megfelelő módon kell átalakítani a működést, amely számos újabb megoldandó problémát vet fel, amiket kezelni kell.
Ez leköti a menedzsment idejét és figyelmét és forrásokat von el a fejlesztéstől, ami rontja a versenyképességet. Ezzel a magyar vállalkozás versenyelőnye kerülhet veszélybe, nevezetesen az, hogy hasonló hatékonyság mellett alacsonyabb költséggel képes fejleszteni (alacsonyabb bérköltségek, működési költségek és a viszonylag alacsony társasági jövedelemadószint miatt). Azok a magyar központú cégek, persze, akik már érettebb fázisban működnek, és ezért a világ több országában van jelenlétük, valamivel egyszerűbb helyzetben vannak, lehet, hogy éppen akad olyan csoport-vállalat, amely alkalmas arra, hogy megszerezze a szellemi tulajdont (IP-t), esetleg azt tovább fejlessze és hasznosítsa az amerikai vevők részére.
