„A következő két évtizedet a megújuló és a gázalapú termelés arányának további növekedése és a fogyasztókért folyó verseny erősödése jellemzi várhatóan. A legnagyobb kihívást azonban a beruházásokhoz szükséges források előteremtése, valamint az ellátási problémák okozzák majd." - foglalta össze Osztovits Ádám, a PwC Magyarország tanácsadási üzletágának cégtársa a legfontosabb megállapításokat.
Beruházások nélkül nem megy
Aktív befektetési időszak elé néz az iparág: a felmérésben résztvevők közel 70 százaléka tervez valamilyen nagyobb beruházást a közeljövőben hatékonysága illetve versenyképessége növelése végett. A beruházásokban még sokáig vezetni fog a gázalapú termelői kapacitások létesítése, a cégek 55 százaléka tervez ilyen beruházást. Más iparágakhoz hasonlóan az energetikai cégvezetők 80 százaléka számára is gondot okoz a finanszírozás.
Az iparág üzenete világos a kormányzat felé: az energiaigény kielégítéséhez nem piaci reformokra, hanem befektetésbarát környezetre van szükség. Például a válaszadók közel 80 százaléka szerint a hálózati befektetést támogató szabályozási környezet kialakítása, kiemelt fontosságú. A piacok jobb hálózati összekapcsolását is egyértelműen fontosabbnak tartják, mint a liberalizáció folytatását. Míg előbbit a válaszadók háromnegyede, utóbbit csak harmada javasolja kormányzati prioritásnak.
Ellátási veszélyek
A felmérés eredményeiből világosan látszik, hogy egyre növekvő fenyegetettséget látnak az iparági szereplők a fogyasztók fizetőképességének csökkenésében. Véleményük szerint Európában és Észak-Amerikában a következő 20 évben jelentősen megnő azon háztartások száma, akiknek alapvető energiaszükségletük fedezése is anyagi problémát okoz. A korlátozott fogyasztói fizetőképességből adódóan a hálózatfejlesztés költségei kevésbé háríthatóak át a fogyasztókra. Éppen ezért a fejlesztések elmaradásából adódóan az európai válaszadók fele számít az áramszünetek számának növekedésére, és csak 16 százalékuk várja a helyzet javulását.
A megújuló energiák és jövőbeli trendek
A felmérés résztvevői a megújuló energiák szerepét illetően 2030-ra alapvető változást jósolnak: a válaszadók 80 százaléka szerint a tradicionális megújuló energiaforrások, mint a víz, szél és a nap húsz éven belül támogatások nélkül is versenyképes lesznek. A kutatásban részt vevő vállalatok energiamixében a nem fosszilis energia aránya 2030-ra a jelenlegi 34-ről várhatóan 43 százalékra nő, ám még ez is távol van a globális felmelegedés 2°C-os korlátozásához szükséges, 2035-re előirányzott 58 százalékától.
Szkeptikusak a vélemények a fosszilis üzemanyagok kivezetésének támogatását illetően a következő évtizedekben. Habár a célok ismertek, mégis a válaszadók közel fele szerint nem váltják be a reményeket 2030-ig az előirányzott energiahatékonysági programok. Véleményük szerint a befektetések középpontjában a továbbiakban is a gázfejlesztések lesznek fókuszban, köszönhetően Kína és egyéb gyorsan fejlődő országok növekvő keresletének. 2030-ra az iparági szereplők gázfelhasználása várhatóan 29 százalékról 33 százalékra nő majd.
Az okos hálózat elterjedését szinte biztosra veszik a válaszadók, és ez megváltoztatja versenystratégiájukat is. „A közműcégek többségének nagy kihívás lesz a felerősödő verseny a kisfogyasztói piacon. Új gondolkodásmódra, új CRM rendszerekre és akár új stratégiai partnerek lesz szükségük. 27 százalékuk attól tart, hogy fő versenytársuk a jövőben egy, az energiaiparon kívülről érkező, bejáratott márkanevű cég lesz más iparágból például a telekommunikációs szektorból, vagy a pénzügyi szektorból. " magyarázta a PwC szakértője.
Magyarországon még van tartalék a rendszerben
A GKI Energiakutató friss helyzetképe szerint az emelkedő nyári csúcsok a biztonságos villamosenergia-ellátást Magyarországon nem veszélyeztetik. Jelenleg mintegy 9000 MW erőművi kapacitás biztosítja a folyamatos ellátást, a csúcsfogyasztás pedig nem nagyon haladja meg 2007 nyári 6320 MW-os maximumot (főként most, a válság hatására visszaeső gazdasági teljesítmény következtében), tehát bőven van tartalék a rendszerben. Ráadásul az utóbbi években - és különösen a nyári időszakban - a fogyasztás sem teljesen magyarországi forrásokból származik, hanem annak legalább 15-20 százaléka olcsó importból.
Mindezzel együtt a téli időszakban magasabb a világítási, melegvíz-ellátási, fűtés(rásegítés)i igény, az elmúlt 10 év havi átlagait vizsgálva már egy nyár közepi „púp" is egyre inkább kivehető.
Míg a téli időszak hideg időjárásához kapcsolódó villamosenergia-fogyasztás változásában a fokozatosság, a mérsékelt fel- és lefutás figyelhető meg, addig a tartós kánikula miatti hűtési igényhez - a legmelegebb nyári hónapokban - csupán néhány hét köthető, ami pedig az elmúlt évek statisztikái alapján döntően júliusban tapasztalható. Az elmúlt 10 év havi átlagos villamosenergia-igényének lefutása alapján a legmelegebb, júliusi hónap villamosenergia-fogyasztása a szomszédos hónapokénál mintegy 6,5 százalékkal volt magasabb.
A nyári villamos-energia fogyasztás jellemzően továbbra is alacsonyabb a télinél, a rövid idejű csúcsok azonban már akár néhány éven belül meghaladhatják a télieket.
A GKI számításai szerint szerint a nyári időszakban a 25 celsius fok feletti tartományban 1 fok napi átlaghőmérséklet emelkedés körülbelül 60 MW napi terhelés-emelkedést, azaz napi szinten 1,4 GWh villamosenergia-igény növekedést jelent. Az OMSZ adatai alapján „a főváros külterületén hétfőn a hőmérséklet napi középértéke 27,0 fok volt, ez 9,2 fokkal magasabb, mint a sokévi átlag", ami így 13 GWh villamosenergia-fogyasztás többletet okozott a rendszerben. Ez a többlet egy 3000 lakosú magyarországi település éves villamosenergia-fogyasztásával, illetve a Paksi Atomerőmű 7 órányi, vagy a teljes hazai szélerőműpark 8 napi termelésével egyenértékű.
