“Az irányelv három fontos területen is lépésre kényszeríti a tagállamokat: meghatározza az elektromos-, földgáz- és hidrogénhajtásban kötelezően alkalmazandó töltési szabványokat; előírja minden tagállam számára, hogy két éven belül készítsen el egy elemzést és tervet; meghatározza azokat a minimális célokat, amiket 2020-ig, '25-ig és '30-ig el kell érnie a tagállamoknak ezen a területen” – emeli ki az irányelv leglényegesebb pontjait Gyenes Péter, a PwC Magyarország energetikai és e-mobility tanácsadó csoportjának menedzsere.
Kötelezően alkalmazandó töltési szabványok
A hároméves türelmi idő lejáratát követően telepített vagy felújított töltőpontoknak már az előírt egységes technológiai előírásoknak megfelelőeknek kell lenniük. Emellett kötelezővé teszi olyan szabályozási rendszer kialakítását, ami biztosítja a töltőpont-hálózatok közötti üzleti átjárhatóságot, és a töltőüzemeltetők szabad áramkereskedő-választását: így az Unió területén szabadon lehet majd közlekedni ezekkel a járművekkel, nem fordulhat elő, hogy egyik kútnál tudunk tankolni az autónkkal, míg a szomszéd országban, vagy másik üzemeltető kútjánál nem.
Két éve van a tagállamoknak a tervek elkészítésére
Az irányelv előírja minden tagállam számára, hogy két éven belül készítsen el egy elemzést és tervet, ami tartalmazza, milyen lépéseket kíván megtenni a töltőinfrastruktúrák kiépítésében, mely földrajzi területeken kívánja biztosítani az alternatív üzemanyagokkal történő közlekedést és hány darab töltőpontot fog ezért telepíteni.
A direktíva meghatározza azokat a minimális célokat, amiket 2020-ig, '25-ig és '30-ig el kell érnie a tagállamoknak ezen a területen (egyes esetekben ezek alól felmentés kapható, ha bizonyíthatóan káros lenne teljesítésük az ország számára). 2020-ig legalább a városias területeken ki kell építeni az elektromos és CNG (Compressed Natural Gas, sűrített földgáz) közúti közlekedést lehetővé tevő infrastruktúrát. Emellett legalább a TEN-T Transzeurópai Közlekedési Hálózatba tartozó európai stratégiai útvonalak mentén ki kell építeni 2020-ig a CNG, 2025-ig az LNG (Liquefied Natural Gas, cseppfolyós gáz) szárazföldi, míg 2025-ig az elektromos és 2030-ig az LNG vízi közlekedést lehetővé tevő infrastruktúrát.
Mit jelent ez Magyarországnak?
“Magyarországnak jelentős lépéseket kell tennie a most előírt célok teljesítése érdekében. Bár a töltőpont építések már korábban megindultak, és idén újult erőre kaptak, a jelenlegi, 20-30 nyilvános elektromos töltőpont és négy nyilvános CNG kút közel sem biztosítja a szükséges városi lefedettséget” – mondja Osztovits Ádám, a PwC üzleti tanácsadási szolgáltatások vezető partnere. Hozzáteszi: “A Transzeurópai Közlekedési Hálózat pedig a dunai víziút mellett a hazai autópálya-hálózat szinte egészét érinti, de teljes elektromos töltőpont-lefedettség egyelőre csak az M1-esen (Budapest, Tata, Győr, Mosonmagyaróvár) és az M7 balatoni szakaszán épült ki.”
A kezdeményezés ugyanakkor összhangban van a kormány szándékaival. Az érvényes magyar energiastratégia és közlekedési stratégia is hangsúlyozza az elektromos közlekedés szerepét, Orbán Viktor miniszterelnök egy év eleji interjúban utalt rá, hogy a paksi erőműbővítéssel biztosítható a közúti közlekedés elektromos alapra helyezése, és a nemrég bejelentett Jedlik Ányos intézkedéscsomag is az e-közlekedés elterjesztését célozza.
