Az adománybolt - charity shop - az egyesek számára már haszontalan, mások számára azonban még értékkel bíró adományokat - könyveket, ruhákat, játékokat, kisebb műszaki cikkeket - árusítja olcsón, egy erre a célra létrehozott, általában valamilyen alapítvány által működtetett üzletben.
A rendszer több irányban is segítséget nyújt. A rászorulók a piaci ár alatt juthatnak hozzá számukra szükséges árucikkekhez, a működtető, a társadalom számára hasznos munkát végző szervezet forráskiegészítéshez jut, ráadásul az újrafelhasználásnak köszönhetően kevesebb hulladék termelődik. Mindezeken túl pedig a jótékonysági üzletben végzett önkéntes munkával hasznossá tehetik magukat a környék idősei, lehetőséget kapnak a tartósan munkanélküliek, hogy elkerüljék a teljes elszigetelődést, de a társadalomból különböző okokból kiszakadó emberek - például korábbi elítéltek, drogfüggők - is remek kiindulóponthoz juthatnak a későbbi beilleszkedéshez.
Adógátak
Az adományboltok őshazájának számító Angliában a hálózat évente 120 millió font nyereséget termel, és több mint 120 ezer önkéntest foglalkoztat. A jól bejáratott rendszer működését speciális szabályozás segíti: az adományboltok mentesülnek a társasági adó és adományozott termékek esetén az áfa megfizetése alól, emellett a kereskedelmi ingatlanokat terhelő adó 80 százalékát a helyi hatóságoknak kötelező elengedniük, mert ezt a központi kormányzat támogatja, a fennmaradó 20 százalék megfizettetéséről vagy elengedéséről pedig saját hatáskörben dönthetnek. Mindezt azért, mert bár az adományboltok profitot termelnek, azt teljes egészében jótékony célra fordítják, így létük és működésük a közjót szolgálja.
A jótékonysági boltok hazai elterjedésének egyik legfontosabb gátja az, hogy a magyar jogszabályok szerint alapítványok és segélyszervezetek nem folytathatnak profitorientált tevékenységet, és ez alól az adományboltok működtetése sem kivétel. Az alapítványok számára, más üzlethez hasonlóan, állandó boltvezető alkalmazása is előírás, így nem alapozhatnak kizárólag az önkéntesek munkájára - sorolja Vízkelety László, a téma szakértője, az eddig egyetlen hazai üzlet önkéntes tanácsadója.
S mivel az adománybolt vállalkozásnak minősül, az összes piaci cégre vonatkozó adófizetési kötelezettség is sújtja. Ugyanakkor, mondja a szakértő, egyetlen üzlet miatt természetesen nem lehet jogszabály-módosításokért lobbizni. Először ki kell építeni egy sok üzletből álló rendszert, azt bevezetni a köztudatba, esetleg létrehozni egy boltokat összefogó ernyőszervezetet. Csak ez után érdemes könnyítést kérni. Másrészt, a hazai adózási morált figyelembe véve, minden oldalról erősen körülbástyázott jogi környezetre lenne szükség a kedvezmények megadásához, hogy elkerülhetők legyenek a visszaélések. Vízkelety saját tapasztalata szerint már a megnyitáskor megjelentek vállalkozók, akik „beszálltak volna az üzletbe".
Együttérzés tervbe véve
A karitatív üzletek fennmaradásának másik sarkalatos pontja a folyamatos árukészlet biztosítása. Angliában cégek és magánemberek egyaránt nagy számban adományoznak, nálunk egyelőre kevéssé értik az adományozók, hogy mire lenne szükség. A nagyszámú hazai használtruha-üzlet mellett egy adományboltnak alapvetően nem ruhaneműt kellene kínálnia - bár külföldön ez az egyik fő profil -, azonban a hazai adományozási kultúrában a ruha áll az első helyen, és sokkal kevésbé jut eszébe bárkinek, hogy még működő, de lecserélt kávéfőzője is hasznos lehet valaki számára - magyarázza Vágó Judit. Sok gondot okoznak a piszkos, szakadt, használhatatlan adományok, és azok is, amelyeket felkínálnak, de az alapítványnak kellene a boltba szállítania őket, ám erre a szervezetnek nincs költségkerete.
A folyamatos árukészlet biztosításához nagyon fontos lenne a cégek segítsége - bár a készlet frissülését a boltok között az el nem adott termékek rotálásával is segítik -, az ismét bevezetett áfamentes adományozás talán lökést adhat a céges ajándékoknak, hiszen ez tökéletesen beépíthető a CSR-stratégiába. Ha pedig a boltok itthon is sokasodnak majd, a profilhoz illeszkedő alapítvány támogatására is van lehetőség. A tapasztalatok szerint a cégek nyitottak az ilyenfajta támogatásra, a problémát inkább a lebonyolítás jelenti, mivel a legtöbb helyen nincs az adományok gyűjtéséért, a szállítás megszervezéséért felelős munkatárs.
A folyamatos adományáramlás Magyarországon egyelőre még csak álom. A kiemelt időszakokban - például karácsony környékén - tapasztalható felbuzdulásokon kívül kicsi az érdeklődés, s egy árvíz vagy a mostani vörösiszap-katasztrófa megrázó képeit látva a magánemberek és cégek egyaránt direkt módon, a károsultak javára juttatják el adományaikat, így a kevésbé akut helyzetekben segítséget nyújtó alapítványok támogatása háttérbe szorul.
