Egy könyv nagyságú doboz, amely nem kerül többe egy vagy két vacsora áránál, és képes egy egész focipályányi területet szélessávú internet-hozzáféréssel ellátni – vázolja fel a Wiredmagazin a Wi-Fi (wireless fidelity, más néven WLAN vagy 802.11b) működését az új drótnélküli technológia bemutatásának szentelt májusi mellékletében. Más már sörösdobozhoz is hasonlította azt a hozzáférési pontnak (access point) nevezett dobozt, amely körülbelül százméteres körzetben létesít rádiós internetelérést laptopok vagy PDA-k (personal digital assistant – kéziszámítógépek) számára, ha azokat ellátták a megfelelő kártyával.

Az Intel 300 millió dollárja

Kávézók terasza, sziklás tengerpart, kocogóktól népes híd vagy épp egy mosoda: a reklámok és magazincikkek a legéletszerűbb pillanatképekkel igyekeznek népszerűsíteni a mobil internetet. A legtöbb ilyen reklám mögött a világ vezető csipgyártója, az Intel áll, amely egymaga 300 millió dollárt fektetett be a Wi-Fi-képes Centrino laptopok promóciójába. A gyenge PC-piac leggyorsabban növekvő szegmensét ugyanis a hordozható számítógépek jelentik, ezért a vezető csip- és számítógépgyártó cégek a jövőjük zálogaként tekintenek az olyan technológiákra, mint a Wi-Fi. Az Intel a reklámkampányán kívül több mint százmilliót fektetett be az idekapcsolódó kutatás-fejlesztési projektekbe és az infrastruktúra kiépítésébe.

A gyártókon kívül a másik legérdekeltebb csoport nem az internetszolgáltatóké, hanem a mobiltársaságoké. Ennek okát sokan abban látják, hogy az európai cégek, amelyek korábban már százmillió dollárt adtak ki a 3G frekvencialicencekre, megijedtek: mi történik, ha a vezeték néküli internet szabványa mégsem az eredetileg elképzelt Bluetooth és 3G ötvözete lesz, hanem a Wi-Fi. Az utóbbi esetben a licencekbe ölt összegek akár kidobott pénznek is tekinthetők, hisz a Wi-Fi a 2,4 gigahertzes sávú rádióhullámokat használja, amelyek – a 3G-vel ellentétben – teljesen ingyenesek, és emellett a sebességük és kapacitásuk is jóval nagyobb. A mobilcégek továbbá arra is kezdenek felkészülni, hogy a drótnélküli hívások egy része áttevődik az internetes vonalakra, ehhez ugyanis nem kell más, csak egy Wi-Fi-kártyával ellátott mobil. A „voice over Wi-Fi” azonban csak a csatlakozási pontokkal lefedett helyeken működik, ezért a megoldás az lehet, ha a mobilokkal barangolni tudunk majd a kétfajta drótnélküli hálózat között. Ilyen készülékek fejlesztésén dolgozik jelenleg a Motorola néhány más tengerentúli gyártócéggel közösen.

Száznyolcvan fokos T-Mobile kanyar

Az amerikai T-Mobile mobilszolgáltató is azok közé tartozik, amelyek a Wi-Fi hallatára száznyolcvan fokos kanyart vettek az korábbi terveikhez képest. A cég százmillió dollárt ruházott be egy 2100 nyilvános hozzáférési pontból (hotspot) álló saját hálózat kiépítésére, többek között a Starbucks kávéházlánc bevonásával.

A tengerentúli piac másik főszereplője az AT&T, az IBM és az Intel közös fejlesztésével fölállított Cometa hálózat, amely jövő márciusra 5 ezer, 2005-re pedig 20 ezer hotspot felállítását célozta meg az Egyesült Államokban. Mivel az egymástól függetlenül épülő hálózatok mögött más-más szolgáltatók állnak, a jövő egyik nagy feladata az összehangolás lesz, amihez hasonlót a mobiltelefonos vonalak piacán évekbe került megoldani.

A számos mobilszolgáltató jelenlétének köszönhetően a nyilvános Wi-Fi kiépítése Európában is beindult. Az élen a brit Cloud hálózat jár, amely a tervek szerint három éven belül harmincezer helyszínre jut el. A Gartner piackutató cég azt jósolja, hogy az öreg kontinensen a hotspotok száma a 2001-es mindössze 70-ről az idén felkúszhat 15 ezerre, 2008-ban pedig elérheti a 43 ezret. Olyan változatos helyszíneken bukkanhatunk majd csatlakozási pontokra, mint a párizsi metróállomások, a Lufthansa járatai vagy a McDonald’s éttermek, amelyek közül százban év végére jár majd a menühöz egy egyórás ingyen Wi-Fi-használat.

Mégis inkább a 3G?

Néhány – elsősorban pénzügyi – vállalat azonban adatbiztonsági okok miatt kifejezetten tartózkodik a Wi-Fi és a hozzá hasonló megoldások használatától. A Wi-Fi és Bluetooth kapcsolatoknak ugyan nyújtanak némi védelmet a virtuális személyes hálózatok (VPN) és hasonló megoldások, de az óvatosabb cégek tűzfal mögé rejtve őrzik belső hálózataikat a vezeték nélküli elérés elől. A Business Week egy évvel ezelőtt úgy becsülte, hogy még így is a világ ezer legnagyobb cégének kétharmada fog WLAN hálózatokat használni 2004-re az akkori harminc százalékkal szemben.

Mivel egy átlagos elérési pont hatáskörzete száz méter körüli, bármilyen lendülettel épülnek is a Wi-Fi hálózatok, ez a technológia korántsem ad akkora mozgási szabadságot, mint a 3G. A 802.11b riválisának tehát a saját területén tulajdonképpen inkább a Bluetooth tűnhet, hisz mindkét technológiát kis hatóságú kapcsolatra fejlesztették ki, és mivel ugyanazt a 2,4 gigahertzes frekvenciát használják, zavarják is egymást. Hogy a WLAN, 3G, Bluetooth és egyéb vezeték nélküli szabványok párhuzamosan élnek majd együtt vagy pedig valamelyikük vezető szerephez jut a jövőben, arról csak találgatni lehet, egy azonban biztos: sok minden múlik majd a harmadik generációs mobilhálózatok sikerén vagy bukásán.