Az Üzlet Európában, infokommunikáció 2003 című konferencián a rendezvény házigazdái – a Piac és Profit, valamint Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem (BKÁE) – a fővédnökséget vállaló Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, a szakmai partnerek – BKIK, IVSZ, IPOSZ, KISOSZ, NIT Hungary, Joint Venture Szövetség és Magyar Business Leaders Fórum –, valamint szponzorok támogatásával egyebek között arra keresték a választ, hogy milyen támogatásokat vehetnek igénybe a kis- és középvállalkozások (kkv) az uniós versenyre való felkészüléshez.

Felkészítés a versenyre

Egyenlő hozzáférés, átláthatóság és tisztességes verseny – ezek Apatini Kornélné, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) helyettes államtitkára szerint a Széchenyi Vállalkozásfejlesztési Program vezérlő elvei. Emellett hangsúlyozta: a költségvetési törvény szerint a támogatási források 36 százalékát decentralizáltan kell felhasználni, így a hátrányos helyzetű megyék kiemelt támogatást kapnak. A Széchenyi Vállalkozásfejlesztési Program és a korábbi Széchenyi-terv között a fő különbség az, hogy a program most nem csak vissza nem térítendő támogatásokra épít, hanem sokkal szélesebb eszköztárra, és célja kiemelten a vállalkozások versenyképességének a javítása, felkészítésük a csatlakozásra, az uniós versenyre.

Hónapok óta folyik „az EU házhoz jön” mottójú integrációs felkészülési program, amelynek során az adott területre jellemző kérdésekre válaszolva, témánként, 150 kistérségben tartottak tájékoztató előadásokat a tárca és a kamarák, szövetségek által felkért szakemberek. Újdonság viszont, hogy a GKM honlapján közzéteszik a „vállalkozói checklistát”, egy felkészítő kérdőívet, amit kitöltve mindenki lemérheti, hogy ő maga hol tart.

Kormány és kamara együtt

A napokban nyújtotta be a kormány a Nemzeti Fejlesztési Tervet Brüsszelben – emelte ki dr.Nagy Sándor, a Miniszterelnöki Hivatal területfejlesztési politikai államtitkára –, átfutva az öt operatív programon (versenyképesség támogatása, a humán erőforrás fejlesztése és képzése, agrár- és vidékfejlesztés, környezetvédelem és infrastruktúrafejlesztés, regionális fejlesztés). Nincs mód arra, hogy ezeken túl további regionális programokat adjunk be – foszlatta szét a hét hazai régióhoz fűzött korábbi reményeket az államtitkár –, mert Brüsszel számára Magyarország egyetlen kistérség. Ahhoz, hogy minél több uniós pénzt nyerjünk el, többek között át kell még alakítani a támogatási intézményrendszerünket és különösen az önkormányzatok és a vállalkozások finanszírozásának feltételeit.

Hazánknak több szinten kell felkészülnie a csatlakozásra: tudatilag, jogszabályi szinten, szakmai ismeretekben és főként versenyképességben – jelentette ki dr.Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke, aki hangsúlyozta: az utóbbit a kormány és a vállalkozások együtt érhetik el. Az MKIK feladata tagjainak tájékoztatása és az igények felmérése. Parragh végül hozzátette: kell és lehet segíteni a felkészülésben, de „minden vállalkozás a maga sikerének a kovácsa”.

Célzott kommunikáció

Az uniós csatlakozással kapcsolatban a kommunikáció szerepéről beszélt dr. Chikán Attila, a BKÁE rektora, ezúttal mint az EU Kommunikációs Közalapítvány kuratóriumának tagja.

Az uniós csatlakozással kapcsolatos kommunikáció nem fejeződik be a népszavazással vagy magával a belépéssel – hangsúlyozta –, mert igazából csak az azt követő két-három évben éled fel a széles társadalmi érdeklődés, amit ki kell elégíteni. A kommunikáció konkrét céljai közé tartozik az uniós lehetőségek megismertetése, a feltételrendszer egyértelművé tétele, a közösségi vívmányok átvételének segítése („szeretjük a mellékutakat, ezek egy része valóban lezárul, de az nem baj”), az unió gazdaságpolitikájának a megismertetése („mire kapunk pénzt, és mire nem”), a hazai intézmények partneri viszonyainak a felismertetése és nem utolsósorban a speciális szakmai információk közvetítése.

A kifejezetten kis- és középvállalkozásoknak szóló üzenet lényege: a csatlakozás lehetőséget teremt, amit a feltételekhez való alkalmazkodással tudunk kihasználni. Az egységes piacon egyenlők a feltételek, ahol a tájékozottság versenyelőny. S Chikán Attila megerősítette Parragh László szavait: a felkészülést lehet segíteni, de az alapvetően egyéni feladat!

Jogilag minden rendben van

A jogharmonizáció terén minimális a hátralévő teendőnk – ezt már dr.Sárközy Tamás, a Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, a magyar társasági törvény „atyja” jelentette ki.

A gazdasági rendszerváltás lehetőségét a magyar jogalkotók ugyanis a tényleges társadalmi rendszerváltás előtt két évvel megteremtették a társasági (Gt.), majd a pénzpiac működését szabályozó törvényekkel, s az Európai Unió sem akar egységes, teljes gazdasági joganyagot rákényszeríteni a tagországokra. Szabályozza, azonban az úgynevezett „big business”-t, tehát a bankok, a tőzsdék, a kiemelt részvénytársaságok működését, de abban nem szól bele, hogy a kkv-k milyen helyi keretek között dolgoznak. Ez nem mond ellent annak, hogy néhány kisebb változás még hátravan a jogharmonizáció miatt.

Gyakori ijesztgetés az unióval szemben, hogy „tömegesen jönnek a külföldiek”. Ez alaptalan félelem, mert a külföldiek semmi olyat nem tehetnek majd meg a csatlakozás után Magyarországon, amit már eddig ne tehettek volna! – hangsúlyozta a jogászprofesszor.

Bár nem szűken vett jogszabályozási kérdés, de megemlítendő az uniós versenypolitika és az ahhoz való alkalmazkodás. A magyar versenytörvény teljes egészében EU-konform, a gyakorlat viszont nem az! – hívta fel a figyelmet Sárközy Tamás.

Ahol viszont valóban számíthatunk további jogharmonizációs feladatokra, az a szabványok és különösen a számviteli előírások területe.

Konvergáljunk vagy divergáljunk?

„Magyarország az EU-ban; konvergáljunk vagy divergáljunk?” dr. Csaba László, a Közép-európai Egyetem tanára, közgazdászkutató azt vezette le előadásában, hogy van remény a magyar gazdaság számára az unió átlagos fejlettségi szintjének elérésre – tehát konvergáljunk –, de az nem valósul meg automatikusan.

Jelenleg Magyarország reálfejlettségi mutatója az EU átlagához képest 51 százalék, ami a négy évvel ezelőttihez (46 százalék) képest jobb. Ugyanezen idő alatt Bulgária 29-ről 28-ra, Románia 29-ről 23-ra, Csehország 64-ről 59 százalékra esett vissza.

De vajon milyen módszerekkel tudunk a további felzárkózás érdekében az uniós átlagnál gyorsabb gazdasági növekedést produkálni? Az előadó összegyűjtött öt elméletileg lehetséges választ – majd azonnal bírálta is azokat a gyakorlattal –, elsőként említve az úgynevezett endogén növekedéselméletet, amely a kutatás-fejlesztésre vezeti vissza a gazdasági fejlődést, majd következtek a sorban a fizikai tőkeberuházásokra, a tőkeallokációra – vagyis a meglévő pénz hatékonyabb felhasználására – alapozó elméletek. Szóba jöhetne még az állami költekezések fokozása – ez megtörtént, az eredménye kétséges – és az EU-források bevonása. Ha ki tudjuk használni azokat!