A konvergenciaprogram elvileg Magyarország Európai Unióhoz való felzárkózásának lépéseit tartalmazza. A most benyújtott dokumentum azonban több, mint egy makrogazdasági pálya felrajzolása. Nem pusztán arról szól, hogy mikor és hogyan teljesítjük a maastrichti kritériumokat, hanem egy struktúrájában átalakított gazdaság vízióját vetíti elénk.
"A saját magunk által állított szociális jóléti csapdába estünk" - mondta Gyurcsány Ferenc miniszterelnök egy rádióinterjúban a konvergenciaprogramban megfogalmazott reformokkal és az ezeket ért kritikákkal kapcsolatban. Tény, hogy sem az egészségügy, sem az oktatás, sem pedig a nyugdíjrendszer megújítása mindeddig nem történt meg, jóllehet azt az eddigi kormányok is tudták, hogy ez előbb-utóbb elkerülhetetlen. Ma viszont - amikor az államháztartás idei hiánya a GDP 10,1, a folyó fizetési mérlegé pedig a 7,9 százaléka - elodázhatatlan.
A sikerre nincs garancia
A konvergenciaprogram két jól elkülöníthető szakaszra osztja Magyarország elkövetkező éveit: 2006-2009 az egyensúly megteremtésének és a reformok megkezdésének időszaka. A 2007-2008-ban átmenetileg 2-3 százalékra mérséklődő gazdasági növekedés 2009-ben várhatóan visszatér a korábban jellemző 4 százalékos ütemhez. 2007-ben csökken, 2008-ban szinten marad, 2009-ben pedig már emelkedik a lakosság reáljövedelme. Ezután a megteremtett egyensúly bázisán a növekedésből származó előnyök pozitív hatásai továbbjavítják a gazdaság helyzetét, és elvileg - Veres János pénzügyminiszter becslése szerint - 2013-ra akár az eurót is bevezetheti Magyarország. Tegyük hozzá: akkor, ha az egyensúlyteremtő program sikeres, és valóban kedvező pályára állítja az országot.
A beavatkozás irányvonala a program szinte minden egyes szavából érződik: néhány év alatt egyes ágazatokban átalakul az intézményrendszer mérete, a foglalkoztatottak és az igénybevevők száma, struktúrája. A méretre szabás azonban önmagában még nem jelent megoldást, a működési módnak is változnia kell. Cél, hogy az állam kisebb ráfordítással egy magasabb minőségű szolgáltatás lehetőségét teremtse meg; szinte nincs olyan intézmény, amelybe a szándékok szerint ne épülne be a teljesítménymérés és az ennek függvényében kialakuló javadalmazás. Ez mindenképpen magával hozza az állampolgárok erőteljesebb szerepvállalását, a szolidaritási rendszer racionalizálását, állam és állampolgár viszonyának átalakulását.
Magyarország számára nem lesz könnyű 2006, de még inkább nem lesz az 2007 és 2008. Megszorításokra, elbocsátásokra és a háztartások növekvő kiadási szintjére lehet számítani; ahogy mondani szokták: nehezedik az élet. Megnyugtatásképpen pedig még az sem jelenhető ki, hogy a siker garantált.
#page#
Vitapontok, vélemények
Sokan bírálták a programot azért, mert nem tartalmazza az euró konkrét bevezetésének lehetséges dátumát. "A gazdasági végrehajtás menetrendje elvesztette alapvető funkcióját" - érvel Csaba László közgazdászprofesszor. Mások szerint viszont ma sokkal fontosabb az egyensúly megteremtése s annak nyomán az európai árfolyam-mechanizmus (ERM II.) elvárásaihoz való igazodás. Ezt elérve két év után ugyanis bármikor bevezethető a közös EU-pénz.
Vannak más buktatók is. Samu János, a Concorde Értékpapír makrogazdasági elemzője szerint bármely csomag meghiúsulhat, ha elhúzódik a bevezetése, ha közben lassul a gazdaság, és a szociális szempontok kerülnek előtérbe - azaz tovatűnik az elszántság -, illetve ha nem megtervezett, elemeiben konzisztens lépésekből épül fel a program.
Christof Rosenberg, az IMF közép-európai és balti főmegbízottja egy IMF-tanulmányra hivatkozva - 165 ország közel háromszáz, 1971-2001 között lezajlott fiskális kiigazítási lépéseit vizsgálták - azt mondja, a kiadási oldalra irányuló reformok vezetnek általában fenntartható egyensúlyhoz, mivel az állami költések visszaszorítása jótékonyan hat a gazdaság más területeire is. A bevételi oldal növelése kevésbé hozhat sikert: a külföldi példák szerint az adóemelés - különösen a személyijövedelem-, illetve a kereskedelmi típusú adóké - nem jellemző lépése a sikertörténeteknek. A példák viszont azt is igazolják: a makrogazdasági szinten nagy volumenű és fenntartható kiigazítás pozitívan hat az ország gazdasági növekedésére.
Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke szerint a programban egy fenntartható növekedést szolgáló pályamódosításról született döntés, ám a sarokszámok önmagukban szerinte sem elegendők, meg kell változtatni a költségvetés tervezési eljárását, és biztosítani kell annak fenntarthatóságát. Az ÁSZ elnöke a konvergenciaprogram sikerének zálogát a megfelelő makrogazdasági előrejelzésekben és a költségvetés ellenőrzésének intézményi biztosítékainak kiépülésében látja. A HBLF és ICEG szervezésében rendezett konferencián Christof Rosenberg is azt mondta: még ha a lépések jók is, az átláthatóság és elszámoltathatóság hiánya kudarchoz vezethet. A program véleményezésére felkért konvergenciatanács is hasonló álláspontot képviselt.
Erről a szemléletváltásról szól a konvergenciaprogram. A lépések sorrendjén, mikéntjén, időnként irányán lehet és kell is vitatkozni. Az is felvethet komoly politikai és szociális dilemmákat, hogy hol húzódik az állami szerepvállalás határa, és az egyes nagy alrendszereket milyen mértékben és hogyan lehet piacosítani, önjáróvá, az állampolgárokat pedig öngondoskodóvá tenni. A kételyeknek és a konstruktív javaslatoknak van helyük, eltántorítani az országot a reformoktól azonban nem lenne szabad. Azon is lehet filozofálni - bár kevésbé visz előre -, hogy az egykor éllovas rendszerváltó állam most miért sereghajtóként kullog az újonnan csatlakozott országok között.
A ma és az elkövetkező évek feladata és egyben tétje azonban a kilábalás, hogy minél gyorsabban és minél kisebb társadalmi áldozattal sikerüljön megteremteni a tartós egyensúlyt, és újból növekedési pályára állítani az országot. Ahhoz azonban, hogy ez teljesüljön, a társadalom minden szereplőjének - politikusnak, munkaadónak, munkavállalónak - konstruktív együttműködésére van szükség, és felelős, a hatásokra előre felkészülő, az eseményeket kézben tartó döntéshozókra. Az emberi tűrőképesség, a gazdaság és politika tökéletes összhangjára, nem pedig felkorbácsolt indulatokra.
#page#
A kocka el van vetve
Egy folyamat közepén állunk, sem a végét, sem azt, hogy pontosan hová vezet, nem látjuk. Az viszont a nemzet érdeke, hogy sikerüljön. Remélhetően Magyarország konvergenciaprogramját Brüsszel elfogadja, de az igazi kihívás ezután következik. A program csak az EU-nak október elsején benyújtandó Új Magyarország Fejlesztési Programmal és az október közepéig elkészítendő, a fenntartható növekedést és a foglalkoztatás bővítését célzó Nemzeti Lisszaboni Akcióprogrammal együtt értelmezhető.
A célok egyértelműek, a kijelölt csapásirány is jól látszik, de a különböző csoportokból érkező reakciók ezután egyre élesebbek lesznek. Idén ősszel adóvitára már nem számíthatunk, a jövő évi költségvetés sarokszámai determináltak. Annál hevesebb lehet a munkaadók és munkavállalók között zajló bérvita, hiszen a megszorító intézkedések mindkét felet erősen érintik. A munkaadókat az adóterhek, a munkavállalókat még a nettó 2,5 százalékos bércsökkenés is sújtja.
Az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) augusztus végi ülésén a munkavállalói oldal képviselői egyértelművé tették: szerintük reálbércsökkentéssel a társadalmat nem lehet az öngondoskodás irányába terelni. Szabó Endre, a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának elnöke a társadalmi egyensúly felborulásának veszélyére figyelmeztetett, bár hangsúlyozta: a biztosítási alapú egészségügyi ellátás vagy a feketegazdaság kifehérítésére tett kísérletek általuk is támogatható lépések. Pataky Péter, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének (MSZOSZ) megbízott elnöke az alapvető célokat nem kérdőjelezte meg, az eszközrendszert viszont élesen bírálta. Véleménye szerint a kormány a munkavállalókra és a lakosságra rótta a legnagyobb terheket.
#page#
A munkaadói oldal konstruktívan bírál
Bár a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VMOSZ) az Új Magyarország-program számos pontja ellen - elvárt adó, a járulékalap kiszélesítése, házipénztáradó -tiltakozott, sőt több kérdésben az Alkotmánybírósághoz fordult, az ettől egyáltalán nem elszakadó konvergenciaprogram irányát mégis támogatja.
- A vázolt célok támogathatók, még akkor is, ha az eszközrendszer néhány eleme nem. Arra bátorítjuk a kormányt, hogy az egészségügy, az államigazgatás, a közoktatás, a nyugdíjrendszer átalakításával csökkentse a költségvetés kiadási oldalát - válaszolta kérdésünkre dr. Dávid Ferenc, a VMOSZ főtitkára. A szakember ugyanakkor úgy véli, a foglalkoztatási problémák kezelésének kérdésében a program bizonytalan, holott dinamikus, átlátható állami foglalkozáspolitikára lenne szükség.
A kis- és középvállalatokkal kapcsolatos kérdéseknek is nagyobb teret kellene engedni. A szövetség szakértői úgy vélik, a pályázati rendszer hatékonyabbá tétele, illetve olcsóbb hitelek jelentenének hathatós segítséget. Dávid Ferenc sem a jelenlegi adórendszert, sem a változtatás irányát nem tartja kedvezőnek, szerinte alapvetően egy széleskörűen adóztató, alacsony járulékú és kedvező kulcsú átlátható rendszer lenne hatékony.
A VMOSZ mindenképpen szeretné, ha a kormányzat a konkrét lépések kidolgozásakor figyelembe venné az érdekképviseletek észrevételeit. Ahogyan a főtitkár fogalmaz: ez a legolcsóbb szakértői gárda. Ráadásul az érdekképviseletek támogatása a kormány legitimitását növeli.
- Az OÉT plenáris ülésén Gyurcsány Ferenc javaslatot tett a kormányzat, a munkavállalói és a munkáltatói oldal képviselőiből álló reformbizottság felállítására. Ez biztató, de hogy ténylegesen együttműködést jelent-e, az a gyakorlatban fog eldőlni - teszi hozzá Dávid Ferenc, korábbi tapasztalataira hivatkozva kissé pesszimistán.
#page#
Az elmúlt közel hat év során a hivatalban lévő kormányok rövid távú, választási érdekeiket szem előtt tartó, az ország hosszú távú fejlődését, európai felzárkózását és a tartós egyensúly követelményeit jórészt figyelmen kívül hagyó, sok tekintetben felelőtlen gazdaságpolitikát követtek. Ennek eredményeként Magyarország kivételesen magas külső és belső pénzügyi egyensúlyhiányt halmozott fel. Ennek gyors ütemű és haladéktalan felszámolása nem elsősorban az euró magyarországi bevezetése miatt szükséges. Ennél sürgetőbb a gazdaság stabilitásának megőrzése, a további fejlődés ellehetetlenülésének megakadályozása, és ismételt felzárkózás a környező országok növekedési üteméhez. Az ehhez vezető út az államháztartás olyan drasztikus korrekcióját igényli, amely sok tekintetben precedens nélküli, és ezért jelentős kockázatokat hordoz.
A program nem egyszerűen a maastrichti kritériumok gyors teljesítését tartja szem előtt, fontosnak tekinti a növekedés, a foglalkoztatás, a szociális biztonság és a politikai stabilitás szempontjait is.
A kiigazítás szükséges mérete és az ezzel járó kockázatok nem teszik lehetővé egy, a piacok számára hiteles konkrét céldátum kitűzését az euró magyarországi bevezetésére. A kormány által megfogalmazott 2011-13 közötti célsáv, a program ütemes és konzekvens megvalósítása esetén, reális.
Általánosságban a program céljai világosak, a tervezett eszközrendszer képes a célok elérését biztosítani.
A szükséges mértékű költségvetési kiigazítás jelentős és gyors adóemelések nélkül nem mehetne végbe.
A változtatások eredményeként kialakult adómix - elfogadva, hogy az adózás szintje jelenleg nem mérsékelhető - a versenyképesség szempontjából nem kedvező. A kiigazításnak a bevételek növelésénél is fontosabb eleme az államháztartás kiadásainak mérséklése és olyan reformértékű intézkedéscsomagok bevezetése, amelyek a kiadások jövőbeni növekedésének gátat szabnak.
Fontos előrelépés, hogy a kormány a rendszerváltozás után másfél évtizeddel végre szakítani látszik az áruk és szolgáltatások árának a piaci áraktól való mesterséges eltérítésének rendszerével, és a társadalmilag szükséges támogatásokat a rászorulóknak közvetlenül kívánja eljuttatni.
Az oktatás, egészségügy, nyugdíj reformjára vonatkozó tervek nem annyira kidolgozottak, hogy azokból érdemi következtetést lehetne levonni a megvalósuló intézkedések államháztartásra gyakorolt jövőbeli hatásaira. Mindazonáltal az átalakítások megfogalmazott főbb céljaival és irányultságával a konvergenciatanács messzemenően egyetért.
A tanács úgy véli: minden parlamenti párt felelősséggel tartozik azért, hogy az önkormányzati választások után a parlament nagyságának és az önkormányzati rendszernek a mainál hatékonyabb, takarékosabb és a jövőbeni fejlődést elősegítő, régiós rendszerré való átalakításának elveiről újra tárgyaljanak, és a lehető leghamarabb megegyezésre jussanak.
A program megvalósítása számos kockázatot hordoz magában. Az ezek kezelésére a programba beállított tartalékok szintje a kezdeti időszakra megfelelőnek tűnik. A jövőbeli kezelésük érdekében tett javaslat, hogy a kormány a program teljesítését, valamint a tartalékok szintjét az első évben negyedévente, majd féléves gyakorisággal vizsgálja felül, és arról részletesen számoljon be az országgyűlésnek és a nyilvánosságnak.
A konvergenciatanács azt is javasolja még többek között, hogy a parlamenti pártok, az érdekképviseletek és a civil szervezetek legkésőbb 2008 második felében jussanak megállapodásra annak megelőzése érdekében, hogy a pártok az elkövetkező európai uniós, parlamenti és önkormányzati választásokon ismételten az ország anyagi helyzetét figyelmen kívül hagyó, a gazdaság kiegyensúlyozott fejlődésének károkat okozó, teljesíthetetlen ígéretekbe kergessék egymást és így az országot, valamint hogy a parlamenti pártok együttesen tűzzék ki az euró magyarországi bevezetésének céldátumát.
Az ország felzárkózása több kormányzati cikluson átívelő feladat, és ez megköveteli, hogy a parlamenti pártok a valós problémákra reális megoldási javaslatokat tegyenek, és működjenek együtt, hogy az államháztartás mindenkori helyzetéről hiteles kép alakuljon ki. Ne próbálják meg az állampolgárokat, az ország hosszú távú érdekeivel nyilvánvalóan ellentétben álló álmegoldásokkal és ábrándokkal elkápráztatni.
