Nem csupán a magyar agrárium szabályozási és finanszírozási jövője áll jelentős változás előtt, az Európai Unióé is. Ez a többi között azt jelenti, hogy a támogatáspolitika is átalakul. S bár ez a mezőgazdaság, a vidék előnyére történik, egyelőre viszonylag kevés a stabil fogódzónk. Az bizonyos, hogy a földalapú támogatások rendszerét újragondolja az EU, de addig is mind Brüsszelben, mind nálunk eldöntendő, milyen lehet az agrárium költségvetése. E kettős átalakulás mikéntjét foglalta össze a Piac és Profitnak a földművelésügyi és vidékfejlesztési tárca szakállamtitkára, Ficsor Ádám.
Az unió étlapot kínál
A közösségi ügyekért felelős szakember elsősorban a 2007-2013 közötti időszakra szóló vidékfejlesztési támogatás mértékét vetítette előre: az uniós hátterű források hét év alatt elérik az 1200-1300 milliárd forintot. A jelenben élő két programból, az AVOP-ból és a nemzeti vidékfejlesztési tervből az előbbi tisztán beruházási típusú rendszer, míg az utóbbi tartalmaz bizonyos normatív, jövedelemkompenzációs támogatást is. E kettő helyébe lép 2007 után az Új Magyarország vidékfejlesztési terv, amely 50 százalékos forrásbővülést jelent.
Ficsor Ádám egyfajta könnyebbségként értékeli, hogy az unió étlapot kínál, választási lehetőségeket sorol fel, megjelölve 39 támogatható intézkedési lehetőséget. Magyarországnak is megadatik, hogy döntsön a kínálat alapján a témáról, illetve arról, milyen forrást vesz igénybe.
Az unió általános érvénnyel három irányt fogalmazott meg - fontosságukról, szerepükről, súlyozásukról társadalmi viták folynak -, az első a versenyképesség fokozása, a második a fenntartható gazdálkodás - beleértve a környezetgazdálkodást is -, a harmadik pedig a klasszikus értelemben vett vidékfejlesztés, amely nem szól direkt módon az agráriumról.
A mezőgazdasági kormányzat azon a nézeten van, hogy a foglalkoztatás- és növekedésorientált fejlesztéspolitika legyen a leginkább patronált, így tehát a versenyképesség fokozására, továbbá a vidékfejlesztésen belül a vidéki vállalkozásfejlesztésre helyezi a hangsúlyt. Teszi ezt azért, mert élő, aktív vállalkozói szektort feltételez, amely képes megerősödni, és a vidék életminőségének javítására is jótékonyan hatni.
Egyensúly magasabb szinten
Ficsor Ádám szerkezeti dilemmának nevezi azt, hogy Magyarországon olcsón és versenyképesen tudunk gabonát előállítani, de a felhasználással gond van, s így komoly intervenciós készletek lesznek a termésből.
Az egyik fő ok, hogy a hazai állattenyésztés 15 éves beruházáslemaradást kénytelen elkönyvelni, adódik tehát, hogy a támogatás egyik célpontja az állattenyésztés technológiai fejlesztése legyen. A keletkező gabonafelesleg miatti feszültségeket azzal is oldatni akarja az agrárkormányzat, hogy előtérbe helyezi a bioüzemanyagok előállítását. A drága és versenyhátrányt okozó gabonaszállítást is kész korszerűsíttetni támogatáspolitikai eszközökkel: a logisztikai kapacitások fejlesztésére hajlandó mind nagyobb forrásokat fordítani.
E három "beavatkozással" - az állattenyésztés, a bioüzemanyag-gyártás és a logisztika patronálásával - elérhető, hogy nem csökkenő pályán lesz egyensúly, hanem fordítva, a fejlesztések révén a felhasználást sikerül úgy javítani, hogy azáltal magasabb szinten alakulhasson ki az egyensúly. Az így már jó jövedelemtermelő képességű agrárium vonzó befektetési területté is válik.#page#
Innovatív vállalkozói tervek kellenek
A piaci orientáció erősítését szintén evidenciának gondolja a kormányzat, s olyan innovatív kezdeményezésekbe hajlandó befektetni, amilyenekkel egy-egy komplett termékpálya pozíciói lesznek lényegesen jobbak.
A Leader programtól a jövőben is sokat remél a tárca. Ficsor Ádám szerint elvárják a helyi vállalkozóktól, önkormányzatoktól, hogy legyenek képesek meghatározni saját kitörési pontjaikat. A világos, értelmes tervekhez lehet hozzárendelni a támogatást. Kézenfekvő, hogy ha például Tokaj-Hegyalja a borturizmusra dolgoz ki programot, akkor ott helye van a fejlesztési forrásoknak is. De ha nem neveznek meg világos kitörési pontokat a tájak, térségek, közösségek, akkor hiába nyújtanak be 20-30 pontból álló, közpénzt igénylő listákat, nem kapnak semmit.
A vidéket előmozdító, erősítő, innovatív fejlődést kínáló vállalkozói tervekre tart igényt a tárca. A szakállamtitkár példával is előáll: ha jelentkezik egy kis tájegység, hogy a gyógynövénytermesztés hazai fellegvára lesz, egy gyógynövény-forgalmazásban jártas vállalkozás pedig kész a térség számára megszervezni az integrációt, akkor - mert egymásra is találnak - jó eséllyel vonnak be közpénzt is a program finanszírozásába.
Elsősorban a vállalkozók hozhatók helyzetbe azáltal, hogy azt adott térségek fejlődésének motorjaivá válnak támogatásra érdemes projektjeik segítségével.
Támogatott termékpályák
Ugyanakkor az egyes termékpályákra alapozott növekedés érdekében kész komoly forrásokat egy helyre koncentrálni a kormányzat. Ha az az alföldi tejtermelő szövetkezet, amelyik megvette a hazai Parmalatot, s koordinálja a honi tejtermelés egyharmadát, előáll saját bővülését részletező fejlesztési elképzelésekkel, akkor azt jó eséllyel teszi. Mert természetes, hogy az állam is befektet a kialakítandó minőségbiztosítási rendszerbe, informatikai háttérbe. Ilyen termékpálya-korszerűsítésekben látja a hatékony kitörést a tárca, s nem idegen tőle, hogy az akár milliárdos fejlesztési szükségletek kielégítésében is részt vállaljon a 2007-2013 közötti években.
De azt is gondolják, hogy az agrárium vállalkozásainak kell megtalálniuk azokat a területeket, amelyeken képesek kiugrani, piaci előnyre szert tenni a minőség-, a marketingversenyben. Ficsor Ádám példával is él. Ha az egyik búzaföldön gazdálkodó termelő a munkájához traktorvásárlást kíván támogattatni, nincs annyira jó helyzetben, mint a kollégája, aki tegyük fel, speciális búzafajta vetését tervezi, illetve teljes kiőrlésű kekszet állít elő és exportál is a vásárlási szándékát bejelentő piacra.
A szakállamtitkár hosszú távon olyan fejlődési vagy inkább megerősödési folyamatot tart ideálisnak, mint amilyen példának okáért azt a francia szövetkezeti csoportot jellemzi, amelyik képes volt felvásárolni a magyarországi Globus konzervgyárat is. Egyelőre persze csak az lehet a hazai reális cél, hogy a termelőket lehessen helyzetbe hozni a termékpálya minél hosszabb szakaszán. A 2007-2013 közötti időszak fejlődési és fejlesztési lehetőségei ahhoz mégsem elégségesek, hogy tömeges áttörést sikerüljön elérni. De több Parmalat típusú vállalkozás már magában hordozza a számottevő növekedést, s 2013-ra tetten lehet érni termelői szerveződéseket, közösségeket, amelyek a termékpályák révén domináns megjelenésre, piaci térnyerésre törekszenek.
Az unióhoz csatlakozott tízek esetében ez annyiban módosult, hogy ők egyszerűsített területalapú, de részben termeléshez kötött támogatást (SAPS és top-up) alkalmazhatnak még most is. A dilemma az, hogy a jelenlegi uniós szabályozás szerint legkésőbb 2009-től, amikor átlépünk az SPS-be, lesz-e még a mai értelemben vett egységes támogatási rendszer? Brüsszel szerint nem tökéletes a szisztéma, s várható a korrekciója, de még nem tudni, hogy milyenné alakul, s nincsenek meg az új tagországok átállására vonatkozó szabályok sem.
Ficsor Ádám, az FVM közösségi ügyekért felelős szakállamtitkára abban azonban biztos, hogy a támogatások növekvő pályáját semmi sem veszélyezteti, s a földhöz kötődő támogatás változatlanul a földhasználót illeti meg a jövőben is. Az SPS-szel eddig együtt értendő kritériumok pedig annyiban árnyalódnak, hogy farmalapú, üzemalapú támogatásként fogjuk őket alkalmazni, amikor már nálunk is lezajlik az átállás az egyszerűsített területalapú támogatásról.
Magyarországon rendszeresen politikai vitatéma a földtulajdonlás ügye. A földalapú támogatás korszerűbb változatai azonban nem befolyásolják az alapképletet. A későbbiekben is jellemzően szakmai és pénzügyi befektetők révén áramlik be a tőke az agráriumba. Szerencsésebb persze, ha a szakmai tőke találja meg a számítását. A lényeg az, hogy 2008-tól a magyar mezőgazdaság fejlődése hosszú távú, kiszámítható pályára léphet. Következésképp a befektetők is több fantáziát, biztonságosabb termelési, üzleti lehetőségeket láthatnak az ágazatban.
