A brüsszeli keltezésű újsághír meglepőnek tűnt, olyannyira, hogy talán nem is volt (egészen) igaz. De nem észrevenni nem lehet, hiszen több mint húsba vágó. Egy internetes energetikai portálon is olvasható volt a közlés arról, hogy az Európai Unió betiltja a repcéből és szójából előállított biodízelt, valamint a kukoricából gyártott -etanolt. Az Európai Bizottság arra készül - folytatódott a közlemény -, hogy szigorú fenntarthatósági szabályokat vezet be a bioüzemanyagokra, mialatt arra kötelezi a gyártókat, hogy legalább 35 százalékkal csökkentsék a kibocsátást. A kibocsátás csökkentésének számításához a bioüzemanyagok teljes életciklusát és termelési láncát elemezték. A kibocsátási kritérium azt jelenti, hogy számos ma gyártott bioüzemanyag nem fog szerepelni azoknak az anyagoknak a listáján, amelyekkel meg lehet felelni a 2020-ra előirányzott 10 százalékos bioüzemanyag-aránynak. Azok a bioüzemanyagok, amelyek nem felelnek meg a kritériumoknak: a repcéből vagy a szójababból előállított biodízel, valamint a kukoricából készült -etanol. Végeredményben a bioüzemanyagok akkor segítenek a globális felmelegedés elleni harcban, ha csökkentik a kibocsátást.

Jól termő dízelföldek

Raskó György agrárközgazdász, több mezőgazdasági vállalkozás tulajdonos vezetője, egykori mezőgazdasági államtitkár nem nyugtalan, mivel legújabb információi szerint Brüsszel mind a biodízelnek, mind a bioetanolnak zöld utat enged, nem teszi sem egyiket, sem másikat feketelistára. Ettől még igaz, hogy komoly kritikákkal illették az ilyen üzemanyagok túlzó gyártási terveit.

- A biodízel előállításával Európa valóban nagyon versenyképes - szögezi le Raskó György. - Az unió adja a világon ennek az üzemanyagnak a hetven százalékát. Ezzel nem is lesz különösebb probléma sem mennyiségi, sem gazdaságossági szempontból. Termőterület ugyanis van bőven, s lesz is, ha az EU-ban valóban megszűnik az úgynevezett ugaroltatás. Ez a várható döntés önmagában tizenötmillió hektárnyi növekedést jelent. Nem is kell számolni azzal, hogy az európai élelmiszer-alapanyagok árait érdemben befolyásolná az energetikai célú termelés.

Etikai, erkölcsi problémák tehát nem keletkeznek amiatt, hogy a biodízel érdekében vetnek és takarítanak be például több repcét, mint eddig.

Más a helyzet az etanolnál. Raskó György szerint Európában ugyanis abszolút versenyképtelen ennek az üzemanyagnak a gyártása. Az irracionalitást legfőképp az árak igazolják. A neves magyar agrárközgazdász a brazíliai cukornád alapú bioetanolhoz méri a kukoricát használó európai termelést: az előbbi növényből készülő bioetanol hektáronként nyolcszor annyi alkohol előállítását teszi lehetővé, harmadakkora áron. Körülbelül 20 eurocentbe kerül a mostani árakon egy liter cukornád alapú etanol, s Európában kukoricából ugyanez a mennyiség 90 eurocentet taksál. Behozhatatlan ez az előny. S még az sem jó ellenérv, hogy Nyugat-Európában sokfelé már zöld utat adnak a génmanipulált kukoricának, a másfélszer nagyobb terméssel sem lehet állni a versenyt a cukornáddal szemben.

Már csak 30-40 év...

- Magyarországon csak egy komolyabb üzem működik, Szabadegyházán, s bizony veszteséget könyvelnek el a bioetanol-gyártáson - utal a jelenlegi hazai realitásokra Raskó György. - Ez a termelőkapacitás már régebb ideje ott van, viszont újakat az országban nem építettek. A második és harmadik generációs bioetanol-termelés tűnik csak másmilyen lehetőségnek. Ezek a technológiák cellulózalapú megoldást jelentenek, s főleg hulladékfeldolgozásról szólnak, más környezetvédelmi és gazdaságossági paraméterekkel. Vélhetően igazuk lesz azoknak a szakértőknek, akiknek az az érvük, hogy a technikai fejlődést nem lehet átugrani itt sem, s a gabonaalapú etanolgyártás tapasztalataira alapozva lehet megtenni a szükséges lépéseket, már csak azért is, mert a következő technológiai generációkkal már annak kell elébe menni, hogy harminc-negyven év múlva tényleg elfogyhat a kőolaj, de üzemanyagra akkor is szükség lesz.

Az uniós megújuló energiára, azon belül bioüzemanyagra vonatkozó hosszabb távú tervek valóra váltásától nem vár csodát a gyakorló mezőgazdasági államtitkár, Gőgös Zoltán. Brüsszel 2020-ig vázolta fel alternatív energiahordozókról szóló elképzeléseit, de a tervezetekből nem látszik, hogy megnyugtató módon sikerülne kiváltani a fosszilis energiát.

- A technológiai korlátokon túl azzal is kalkulálnia kell a világnak, hogy növekszik az élelmiszerfogyasztás, "elszíva" az alapanyagot az energetika elől - fejti ki a Piac és Profitnak Gőgös Zoltán. - Azt pedig nem teheti meg az ember, hogy kivág egyéb szén-dioxid-megkötő felületeket - például őserdőket - azért, hogy üzemanyagot állítson elő.

Azt nem tagadja az államtitkár, hogy az Európai Unió országai nem egységesen gondolkodnak a bioüzemanyagok előállításáról. Tény, hogy ugyancsak a szén-dioxid-megkötő képességet és a növényekből előállított üzemanyagok energiamérlegét vizsgálják eltérő alapállásból. Gőgös Zoltán ez utóbbit, az energiamérleget ért bizonyos brüsszeli kritikákat elutasítja, érvei szerint például a repcealapú biodízelnél akár a teljes előállítási folyamat energiaszükségletét is fedezni lehet magával a biodízellel: nincs szükség sem a betakarításhoz, sem a szárításhoz, sem a feldolgozás technológiai lépéseihez fosszilis energiahordozóra. Ezért csak azt valószínűsíti az államtitkár, hogy az EU-ban, ha lesz korlátozás, akkor az a biodízel esetében maximum a pálmaolajat érintheti, attól tartva, hogy a trópusi övezetekben kivágnak erdőket.

Hazánkban az első generációs biodízel-üzemanyagoknál a repcével s részben a napraforgóval számolnak a termelésre vállalkozó gazdaságok. Az utóbbi növénynél azonban a biodízelen belüli bekeverési szabványok 10 százalékot engednek csak, ezért a repce energetikai hasznosításával inkább lehet kalkulálni. Az államtitkár azt vélelmezi, hogy 300-400 ezer hektárnyi terület lehet az 5 millió hektárból, ahol repcét takarítanak be. Elképzelhetetlen tehát, hogy az EU ennél a növénynél és a belőle készülő üzemanyagnál korlátozással élne.

- Az etanol előállításához - különösen az első generációs technológiánál - a cukornád mellett a kukoricával számolnak az uniós országok is - vált át Gőgös Zoltán is a "problémásabb" területre. - A tengerinél azt nem szabad elfelejteni, hogy egyszerűen termelhető, külön beruházást nem igénylő növényről van szó, s ezért sem véletlen, hogy Amerika kezdett el először energetikai célú hasznosításban gondolkodni. Az első generációsság itt azt jelenti, hogy csak a kukoricaszemet használják fel a gyártók, s a roppant hasznos növényrészre az üzemanyagot készítők nem tartanak igényt. Amúgy az energiamérleg hasonló a biodízeléhez, de az előállítás, összehasonlítva a cukornáddal, lényegesen drágább.

Százdolláros érv

A kutatások adnak ahhoz elegendő reményt, hogy a kukorica is hasznosabb legyen az energetika számára, Gőgös Zoltán ezért sem hiszi, hogy Brüsszel valóban tiltó listára teszi az így készülő üzemanyagot. A cellulózalapú előállítást tekintik evidenciának a kukoricát ilyen módon feldolgoztatni kívánó kutatások, s ez azt jelenti, hogy a teljes növény hasznosulása a cél.

- Eljött az az időszak, amikor a termelők oldaláról is kialakulhat az élelmiszer-alapanyagok, illetve az energetikai alapanyagok árversenye, s ezen keresztül stabilabb, biztonságosabb piaci viszonyok lesznek a jellemzők - érvel Gőgös Zoltán. - A tárca pedig arra törekszik támogatási programjai segítségével is, hogy az energia-előállítás zárt rendszerű legyen. Nem elég tehát, hogy a gazdálkodók a kukoricából etanolt gyártanak. Mivel sok melléktermék keletkezik, az lenne ideális, ha azt "frissen", a helyi állattartás felhasználná, illetve - hiszen a jószágok nem fogyasztanak el mindent - a biogáztermelés is alapanyagot kapna, tovább javítva az adott gazdaság energiamérlegét. Tavasszal meg is jelennek azok a pályázatok, amelyek a kisebb üzemek támogatását tartalmazzák, s arra ösztönöznek, hogy maradjon termelői - termelők létrehozta konzorciumi - körben a bioüzemanyagok előállítása, mégpedig úgy, hogy mindenképpen olyan állattartás is legyen az adott vállalkozásoknál, amilyen a melléktermék feletetését igen nagy arányban megoldja. Sőt, az állattartási trágyakezeléshez is kapcsolódva a biogáztermelés lehetőségei ugyancsak bővülnek majd.

A mezőgazdasági tárca a cukorcirok termelését és hasznosítását is számításba veszi mint etanol-alapanyagot. Az államtitkár szerint ez a növény eléggé hasonlatos a cukornádhoz, a szárában van a kinyerhető cukor, a maradvány pedig szintén kitűnően alkalmas biogázüzemekhez vagy erőművek számára. Ez utóbbiak az alkoholüzemeknek olcsóbb energiát adhatnak a termeléshez. Vagyis a zárt rendszerek, a nem fosszilis energiahordozókkal önellátókká váló gazdaságok egyre inkább reális célok Magyarországon. Gőgös Zoltán sem véletlenül érvel árakkal, amikor cáfolni igyekszik az EU esetleges bioüzemanyag-tiltásait. A mai környezetben Brüsszel nem gondolkodhat úgy a repcéből vagy a szójababból készült biodízelről, de még a kukoricából készült etanolról sem, mint akkor, amikor 20 dollár volt csak az olaj ára. Most már ugyanis 100 dollárnál tart a világ.