– Miért pont egy pékséget hozott létre?

– Valami franciásat szerettem volna, ami még nem volt a magyar piacon. 1996-ban megvettem egy felszámolás alatt lévő péküzemet Halásztelken, és beindítottam a gyártást. Az üzemből fagyasztott, félkész állapotban kerülnek a sütemények az üzleteinkbe, és ott frissen sülnek. Így a vevő mindig tökéletes minőségű croissant-t vagy baguettet vehet. Hamarosan bebizonyosodott azonban, hogy a kizárólag francia termékek mellett a hagyományosan magyar péksüteményeket is forgalmaznunk kell. A vevők keresik a megszokott kakaós csigát, túrós táskát. Persze némileg megváltoztattuk, „franciásítottuk” ezeket a recepteket is, és ma a forgalmunk 40 százalékát ezek a termékek adják. Eddig hatvanmillió forintot fektettem be, és tavaly már 250 millió forint forgalmat bonyolítottak az üzletek. A jövőben további jelentős növekedésre számítok.

– Milyen irányba tud bővülni?

– Kinőttük a jelenlegi üzemet, így jövő tavasszal új helyre költözünk. A 2,2 millió eurós fejlesztés eredményeképpen a termelőkapacitás a tízszerese lesz a jelenleginek. Ma évente 2,5 millió croissant-félét és 1,3 millió baguettet tudunk gyártani. Ez elég a most meglévő öt üzletünk ellátásához, de ha terjeszkedni szeretnénk, már kevés. A jövőben a nagy hipermarketláncok sem fognak helyben sütött pékárut tartani, inkább megkeresik a megfelelő minőséget előállító beszállítókat. A Corával, Auchannal már megindultak a tárgyalásaink. De az uniós csatlakozással az export lehetősége is felmerül, igaz, itt minőségi problémák nehezítik a helyzetet.

– Vagyis a francia piacon lenne érdeklődés a magyar péksütemények iránt?

– Nem. Ez az ízvilág idegen a franciától. Az olcsóbb előállítási költségek viszont rentábilissá teszik, hogy egyes speciális francia sütemények innen kerüljenek a kinti pékségekbe. Érdekes módon Magyarországon érdemesebb gyártani, mint a kiskereskedelemben forgalmazni. Ez Franciaországban éppen fordítva van.

– Említette a minőségi problémákat? Mire gondolt?

– Nehéz a nyugat-európai élelmiszerpiac kívánta minőséget tartani, még akkor is, ha az üzemben a gyártás minden követelménynek megfelel. A beszállítók terén viszont komoly problémáink vannak. A liszt minősége például ingadozik, miután a búza feldolgozása legtöbb esetben nem minősített eljárással – azaz időről időre ugyanolyan módon – történik. Így gyakorta szükséges ellenőrizni a nyersanyagot, mielőtt elindul a gyártás. A magyar lisztnek amúgy alacsonyabb a proteintartalma – a magyar követelményekhez igazodik –, mint amit a francia piacon elvárnak. Ezen érdemes lenne változtatni, hiszen az árát illetően exportképes termék lehetne, így viszont nem az. Amúgy a magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar szerintem komoly átalakításra szorul. Csak egy példa: a franciaországi közértekben olcsóbb a sonka vagy a sajt, mint Magyarországon, és ez a jó minőségű kedvező árú termék hamarosan az itteni polcokon is meg fog jelenni. A kereskedelemi szektornak is vannak problémái. Nekem például komoly gondot okoz, hogy az üzletekbe megfelelően képzett eladókat találjak. A nyugat-európai szolgáltatási színvonal még mindig nem természetes Magyarországon. A legtöbb probléma a fiatal eladókkal van, érdekes, az idősebb korosztály sokkal udvariasabb, jobban figyel a vevők igényére.

– Mit gondol, most, mint új EU-tagország, vonzó lehet Magyarország a francia kis- és középvállalkozások számára?

– A francia kkv-k nem a mobilitásukról híresek, nehezen mennek külföldre. Ráadásul a magyar kapcsolatoknak történelmi hagyományai sincsenek. Miután sem a nyelv, sem a kultúra nem ismert, szerintem ahhoz még idő kell, hogy a kisebb francia cégek megjelenjenek Magyarországon. Az viszont egyáltalán nem kizárt, hogy különböző gyártókapacitásokat ide telepítsenek. Ilyen például Sopronban egy csigatöltő üzem, ahol a magyar csigákat francia recept alapján készített mártással megtöltve exportálják Franciaországba.