A globalizációs élvonalba tartozó Egyesült Államokban maga az elnök a fő ideológusa annak a célnak, hogy az internet ugyanolyan mindennapi dolog legyen, mint a telefon. (Két nagyszabású konferencián és országos körúton ismertette megoldási tervezeteit: 2 milliárd dollárnyi adókedvezmény azoknak, akik támogatják a kezdeményezést, ebből 380 millió dollár a tanárok továbbképzésére, az alacsony jövedelmű, interneteléréssel még nem rendelkezők körének bővítésére és nyilvános, közösségi központok létrehozására.)

A globalizációs folyamattal való lépéstartás elengedhetetlen kívánalma, hogy az oktatás igazodjék a kor követelményeihez, amit a krónikus informatikushiány már rövid távon sürgetővé tesz.
A makacsul lassú kormányzati és törvényhozási munka igazi kerékkötője a globalizációs igazodásnak. Ha nem halad előre a (nemzetközi vagy uniós) jogharmonizáció, nem egységesülnek a piacra lépés feltételei. E nélkül az internettel és e-kereskedelemmel létrehozott határnélküliség előnyei sem tudnak érvényesülni.

Az európai integráció a magunkfajta közepes országokat a nagyobb egységben létezéshez szoktatja, így serkenti globalizációs készségünket, és növeli felkészültségünket.
A külföldi tőke behozatalára érzékeny és hajlandó gazdasági környezet kialakítása kulcsfontosságú feladat. Ám célszerű nem elfelejteni: a magyar gazdaságnak a hazai szereplőkre is alapoznia kell, a kis- és középvállalatokra, a beszállítói szektorra. Nyitottnak kell lenni a külföldön már bevált üzleti kezdeményezések ellesésére, piaci rések megtalálására és kitöltésére.

A vállalatvezetés tudományának jelszóvá vált új jelzője a „glokális”, vagyis a globális és a lokális együttélése és együttműködése. A multik hazai gazdaságot irányító szerepétől való félelmet nagyban csökkentheti a „glokális” gondolkodás: a multik globális jelenléte helyi szerep- és felelősségvállalással párosul, növekedik a döntéshozatali autonómia is.
Az amerikai életmódot népszerűsítő kulturális és kereskedelmi dömping, az amerikanizáció csak akkor jelent veszélyt, ha alacsony a hazai kulturális színvonal, nincs eszköztár a kritikus szemlélet kialakítására, nincsenek figyelmet érdemlő helyi irányzatok, nem születnek új felfedezések, tehetségek, hiányzik az izgalmas kulturális élet. Kreatívan kell „védekezni” az elutasítás helyett.

Kriston László