Az európai második helyezés tényét, hírét egyszerűen lenullázta a 2006-os tévéostrom. A falumegújítási verseny hazai első helyezettje, európai ezüstérmese hiába tudja magáról, hogy ezzel Magyarország legnagyobb vidékfejlesztési sikerét érte el - nincs olyan újságolvasó, tévénéző, rádióhallgató, aki belebotlott volna a Tápiógyörgyét ért kitüntetés hírébe.

Azt már csak mi tesszük hozzá, hogy az okkal kesergő falu számára kedélyjavítónak talán mégsem lebecsülendő: az ősz elején náluk avatták fel - sajtóvisszhangtól sem mentes körülmények között - az első helyi vidékfejlesztési irodát, majd pedig náluk, a nagykátai kistérség tápiógyörgyei két íróasztalnyi és egy tárgyalóasztalnyi hivatalában a miniszterelnök tette tiszteletét, mintegy felértékelve a tízegynéhány falu sikersztoriját.

Azt ugyan nem árulta el az újságok, könyvek, prospektusok készítésével foglalkozó Patkós Stúdió tulajdonosa, Patkós Gábor, hogy a szokatlan eseményre készült-e alkalmi helyi újság, de azt ő is, valamint Tápiógyörgye polgármestere, Varró István, valamint a vidékfejlesztési irodát vezető Balázs Bernadett egyaránt éreztette, más - régebbi - az ő közös történetük.

Más, de a maga módján titkos is. Teljesen láthatatlan, hogy a három ember három "hivatalt" képvisel, a kistérségi menedzserek hálózatot, a Nemzeti Fejlesztési Terv "házhoz jön" szerveződést s persze a helyi vidékfejlesztési irodák helyi egységét. A kívülálló időnek utána úgy érzi, hogy előbb voltak ők meg a céljaik, aztán kerestek, avagy egyszerűen csak kaptak intézményeket, ilyen-olyan támogatásokat. A tápiógyörgyei titkosításnak külső szálai is akadnak, egyikük a bemutatkozás után nyomban azzal kezdte, hogy hálózata "föntről" megparancsolta: általános ügyekről egy szót sem a sajtónak!

Betartotta, legalább akkora titkokban maradt Tápiógyörgyén a kistérségek "állami" viszonyrendszere, mint egykoron a Disznó-öbölben elhelyezett szovjet rakéták száma, s az, hogy éppen kinél is van az indítókulcs. Amúgy egyáltalán nem hálózatfüggő érdem, hogyan is lehet Magyarország legnagyobb vidékfejlesztési sikerét elérni.

A nagykátai járás - valaha ez volt az a tízegynéhány település, amelyik ma jogi kötelmek nélkül sem tagadja meg összetartozását - teljesen láthatóvá tette magát, nem érzik túl sötétnek még azt az árnyékot sem, amelyet a viszonylag közeli Budapest vet a környékre.

- Itt négy településből álló Leader-csapat működött, most pedig kibővültünk tizennégy településes csapatra - "könyveli el" a félmúltat és a mát Balázs Bernadett, arra is utalva: nem csak aludni járnak haza távoli munkahelyeikről, iskolákból a helybéliek.

- A Leader az első olyan nagy program a kistérségben, amelyik konkrétan érint mindenkit - dicséri a "másik", az agrártárca felügyelte hálózatot Patkós Gábor. Bár ezt a hálózati "másságot" a Tápió falvaiban élők sehol sem jegyzik, hiszen nekik édesmindegy, hogy milyen intézmény, az állam melyik képviselete adja a nevét ahhoz, ami náluk, velük, értük történik. Patkós úr sem a pántlikák szerint fogalmaz, hanem azt mondja, hogy a Leader tűnt annak a kohéziós erőnek, amelyikért érdemes dolgozni, amelyik megújulást hoz a kistérségnek.

Frázisok nélkül

Hogyan hozza? A megújulás tényleg kell az ott élőknek? Befogadják? Elfogadják? Hogyan lesz nem frázis az, amivel Tápiógyörgye polgármestere is érvel: a nagykátai kistérség kitörési lehetőségét sikerül megtalálni.

- A vállalkozás pályázott az utcák rendbetételére, a lakosság lett a partner, a sokféle építéshez, növényültetéshez, rendezéshez kellett a harmadik szereplő önkormányzat, amelyiknek meg a fenntartás a dolga - mutatja be Varró István a legegyszerűbb közös akciót, amelyből aztán három is lett gyors egymásutánban. De hogy mégse legyen túl általános a falu rendbetétele, bonyolultabb szempontrendszerekkel tarkították programjukat: másról is szól a vállalkozásuk, mint arról, hogy saját maguknak komfortosítják a környéket.

Az úgynevezett "túraútvonalak" nyertek elsőséget az utcák rendbetétele akcióban, mert fontosnak gondolják, hogy a Budapestről érkezők - saját polgáraik és persze az átutazók, a vendégek - kapjanak vonzó, marasztaló benyomásokat. Ugyancsak menet közben kapcsolódott össze a projektjük a virágos Magyarországért versennyel, melynél paradox módon nem a virág a legfőbb minősítő tétel, hanem a vállalkozók, a civil szervezetek, a helyhatóság megmért, pontozott közös munkálkodása. Az egyszerű utcacsinosítás további árukapcsolást is elszenvedett, ugyanis a falusi turizmus programjaihoz, az épített falusi környezet értékeinek megőrzéséhez, láttatásához illesztették a kezdetben csak faültetést, járdaépítést, árokásást.

- Nem előzmény nélküli mindez, az itt élő emberek pontosan tudják, milyen értékei vannak a dombokkal, szikes pusztákkal, mocsarakkal, vizes térségekkel s jókora sík vidékekkel rendelkező lakóhelyüknek, tehát létrehoztuk, de idestova egy évtizede, a Tápió Közalapítványt - kínálja a világnak is a helyiek "vagyonát" Patkós Gábor. A kínálja kifejezés nem túlzás, a közelmúltban a tanösvények tudományáról tartott előadást egy településpolitikával foglalkozó nemzetközi tanácskozás résztvevőinek - tudtuk meg nem tőle, hanem róla az interneten kutakodva. Az a bizonyos településpolitikai rendezvény ráadásul sokkal inkább a "konkurens hálózaté", a helyi vidékfejlesztési irodák szerveződése volt, mintsem azé, amelyiknek képviselője falujában, kistérségében Patkós Gábor.

A tanösvény különben is hálózatfüggetlen képződmény, a Tápió mentén mindenképpen, ahol nem egy-két amúgy is kijárt csapással azonosítható, hanem tudatosan kiépített, a környékre jellemző tudnivalókat felnőtteknek és diákoknak egyaránt szakszerűen bemutató "kirándulóhellyel". Ráadásul a nagykátai kistérségben nem is egy, hanem rögtön tíz tanösvény található ma már, a tanárok és diákok nem kis örömére.

Innen pedig már csak egy-két, igaz, nem bakancsban megejtendő lépés, hogy turisztikai áruvá formált projekteket alkottak önként és dalolva. Kiállításokon, vásárokon, Budapesten és távolabbi vidékeken "adják el" magukat, és senkit sem zavar, hogy valamelyik kormányzati kistérségi hálózat is érdemeket akar szerezni az ő révükön. A lényeg, hogy hozzájuk, mindannyiukhoz menjenek a turisták, a külföldi és hazai falujárók, a természettel ismerkedő diákok. Tápiógyörgyén úgy tartják, nem a környékük csatlakozott a hálózatokhoz, hanem fordítva, beengedték a hálózatokat magukhoz. Ugyanez egy kicsit konkrétabban: Farmoson, a kistérség egyik falujában például már azért jöttek létre vállalkozások, mert tudták, az ötletük életképessé tételéhez kaphatnak Leader-pályázati támogatást. A Tápió Közalapítványnak ugyanis van már egy látogatóközpontja, több tanösvénye, s nem csoda, hogy úgy gondolta az egyik farmosi polgár - ma már vállalkozó -, hogy lehetne a vendégeket lovas kocsival hozni- vinni a környéken, ha segítséget kap a kezdéshez. Kapott.

- Ez a vállalkozó sem, a többi sem saját zsebre üzletel, a parasztudvart felkereső turista díjat fizet a belépésért, a kenyérsütés megtekintése is számla ellenében természetes - mondja Varró István. Hovatovább nemcsak a polgármesternek evidens, hogy adófizető polgárok is a vállalkozók, kivált, mert tudják, hogy a saját térségük, közösségük javát szolgálják a közterhekkel.

Lehet, hogy képzavar, mindenesetre a Tápió mentén igaz: a közösségi érzület is léptéket váltott már. Sikerült összetrombitálni a települések azon "hangadóit", akik képesek és főleg készek voltak gondolkodni, majd megfogalmazni javaslatokat, értéket teremtő programokat, amelyeket be lehet építeni a térség Leader-programjába.

- Volt, aki négy sorban tudta le a feladatot, s volt, aki négy oldalon keresztül sorolta az igényeket: az egyik a hiányaira jött rá később, a másik a képtelenségekkel szembesült, de a végeredmény mégis amolyan közös élmény lett: jól összerakott stratégiai terv született - mutatja be a nagykátai kistérség fegyvertényként is elkönyvelhető akcióját Varró István. - A lényeg, hogy ennek a produktumnak az alapján november végén lehetőséget kapunk a kistérség helyi vidékfejlesztési tervének kidolgozására, benyújtására.

A folytatás is azokra az emberekre vár, akik megszerezték a jogot a program immáron részletes kidolgozására, idővel pedig az uniós finanszírozás megpályázásra. Előbb a teljes kistérségre érvényes terveiket kell papírra vetniük, majd a mikrotérség javára ajánlott programokat, s végül a saját falujuk, utcájuk álmait is elhelyezik a vidékfejlesztési tervben. A főcsapás már most világos, a munkahelyteremtés, az egészséges helyi élelmiszerek termelése, a természeti turizmus fejlesztése.

Azon a vidéken, a Tápió mentén valahogy hiányzanak azok a "buktatók", amelyekkel csaknem minden hazai térség rendelkezik. Ott nem jellemző, hogy a falvak hadban állnak egymással dacból, megszokásból, felekezeti okokból. Azzal sincs gondjuk - sajnos, vagy szerencsére -, hogy az egyik település megfogta volna az isten lábát, mert milliárdos adófizető multi költözött oda, teremtve munkát a lakosságnak. Ugyanakkor mind a tizennégy kistérségi település egyformán közel van nagyobb, munkát kínáló városokhoz, s ez hasonló életvitelt jelent a lakosság egészének. Megállt az elvándorlás is, sőt lassan gyarapszanak a falvak. Az újonnan érkező "telepesek" a keleti végekről költöznek a térségbe, többnyire képzettek, s jó eséllyel pályáznak városi munkahelyekre.

- Van, akit meg mi hívunk vissza - árul el egy újabb kistérségi know-how-t a tápiógyörgyei polgármester. - A városokban letelepedett, a térségből elszármazott diplomások közül költöztek vissza többen is.

Ma már nem a polgármesterek és nem a titkárnők körmölnek "túlórában" pályázati anyagokat. A munkaügyi központokból kértek, kérnek olyan munka nélküli fiatalokat, akik kellően felkészültek, és képesekké tehetők az ilyen feladatokra. Maholnap mind a tizennégy kistérségi településen lesz hivatásos pályázatíró, -megvalósító, elszámolásokat készítő munkatárs, aki összefogja, összefésüli a különböző projekteket.

- A Sorbonne-on tanította a professzorom: a polgármesternek az a dolga, hogy a településen élők vagyonát ne csökkentse, hanem növelje - importálta a Tápió partjára a Szajna partján tanultakat Varró István. - Ehhez az elvhez mindent hozzá lehet rendelni, a pályázatokat, a Leader-programot, a hálózatok produktumát is, hiszen a fő, hogy az itt élők életminősége javuljon, s az életminőség javulásán keresztül a lakosság értékei gyarapszanak.

Hát ennyire egyszerű...