Az International Data Corporation kutatása szerint Nyugat-Európában a telkomszektor értéke 1999-ben 254 millió, 2000-ben 290 millió euró volt, és 2001-ben 322, 2002-ben pedig 345,4 millió euró lesz, ami 14,3, ezt követően 11, majd 7,2 százalékos növekedést jelent.
Általánosságban véve világszerte kiderült, hogy félreértelmezték a dereguláció szerepét. A piaci szereplők a saját tapasztalataikból voltak kénytelenek leszűrni, hogy a szabad verseny ugyan megnyitja a kapukat az új belépők számára, de nem teremt elegendő piacot a megsokszorozódott versenycsapat számára (ez az 1996-os jogszabállyal felszabadított amerikai piacon jelentkezett elsőként). A másik hiba az volt, hogy mindenki azt remélte, a telkomszektor növekedési üteme éveken át ugyanolyan magas maradhat. Ma már kiderült: ezek a vélekedések valótlanok.


Fékezőerők
Az elégtelen képernyőfelülettel rendelkező telefonok, a lassú adatátvitel, a szegényes és más médián is beszerezhető tartalmak egyaránt okolhatók a nagy reményekkel elindított WAP (Wireless Application Protocol) páneurópai kudarcáért. A szolgáltatás előnyei (az állandó netkapcsolat, a hálózat lefoglalása csak az adatátvitel alatt, tehát csak a letöltött tartalomtól függő szolgáltatásdíj) nem tudnak érvényesülni az adatbiztonság hiánya miatt. Még a WAP-os kézi személyi számítógépek gyártásában élenjáró Psion sem tanácsolja vásárlóinak, hogy ezzel a technológiával bonyolítsák tranzakcióikat. A Forrester Research sem táplál túl nagy reményeket: 2005-ig az on-line kereskedelem 0,02 százaléka zajlik kis kézi komputerekkel, 3 százaléka WAP-os vagy fejlettebb telefonokkal, és 81 százalékát személyi számítógépekkel (PC) hajtják végre.
A WAP-nak Nagy-Britanniában alig 200 ezer előfizetője van. De még ez sem jelent semmit: Németországban az ilyen telefonnal rendelkezők hetente (átlagosan) csak egyszer kapcsolódnak vele a világhálóra, állítja a Deutsche Telekom mobil leányvállalata, a T-Mobil felmérése. Ezenkívül a WAP eltér a jövőbeni harmadik generációs (3G) technológiáktól, nem a html programnyelvvel operál, tehát bizonyos tekintetben zsákutcának tekinthető.
A Bluetooth is lassabban terjed, mint gondolták. A rózsás kilátások hiú reménynek bizonyultak, a kedvező előrejelzéseket rendre lefelé kellett módosítani. A telekommunikáció vezető szereplői mégis az előremenekülés mellett döntöttek.

Koncentrálódó kockázat
A technológiai lassulás összetett módon hatott a készülék- és infrastruktúragyártókra. A nagyok nagyot buktak (az éllovas az Ericsson), mert a mobiltelefon-eladások visszaestek (nemritkán akár 50 százalékkal is), a hálózati eszközök profitrátája pedig a tavalyi 14-ről 2000-re 4 százalékra zuhant. A piacvezetők többsége a jövőben készülékfejlesztésre és a marketingre koncentrál, s ez egyes üzletágak leadásával jár. A hirtelen megsokasodó outsourcing (gyártáskihelyező) szerződésekkel hatalmas mértékű pénzforgalom került át a beszállító gyártókhoz. A trendet olyan szerződések fémjelezték, mint a kaliforniai MCMS évi 100 milliárd dolláros gyártásról szóló megállapodása.
Ezzel viszont megjelent az a fajta koncentráció, amely az egyetlen szektorból érkező megbízásokat jelenti: a Merrill Lynch szerint a C-Mac, a Sanmina és a Solectron kötelezettségei 79, 72 és 65 százalékban fűződnek kizárólag a távközlési cégekhez, amelyek közül a kisebbek a világon mindenütt csődközeli helyzetekbe kerültek. Ez nagyfokú függést eredményez, és ha nagyobb likviditási probléma merül fel a telkomcégeknél, a beszállítóik velük buknak. A Nortel Network katasztrofiális eredményei azonnal kihatottak a Solectronra, amely idén 78 ezer fős állományából 20 ezret bocsátott el, és további leépítéseket és gyárbezárásokat tervez. A bizonytalanság következtében a cég 58 millió dollárt különít el, mert hitelfelvételi kockázatokból adódó nehézségekkel számol.
Az eszközgyártók árkedvezményekkel és hitelbe történő szállításokkal próbálják előrevinni az üzletet. A Nokia a legagresszívabb e téren, ám kintlevősége 3,8 milliárdra duzzadt, amivel súlyos kockázatokat vállalt magára.

Veszélyes előreszaladás
Ma a globális vállalati top 500-ban helyet foglaló, legnagyobb telkomcégek együttes értéke 2289,3 milliárd dollár. Ennek az értéknek a megtartása nagy nehézségekbe ütközhet.
Számos európai ország kormányzata döntött a harmadik generációs UMTS licencek aukciós értékesítése mellett. A licitálás elképesztő anyagi terheket rótt a vállalatokra, noha a licencek megvétele a fejlesztésnek csak az egyik oldala, a hálózatok kiépítése csak ezután következik. De az üzleti terveket, referenciákat és ígéreteket elbíráló pályáztatások (szépségversenyek) alanyai sem úszták meg kevesebbel: sarkalatos pontnak az a költségérzékeny feltétel bizonyult, amely a lakosság 70-80 százalékának lefedését írta elő az új hálózatokkal. Az európai telkomcégek a Financial Times szerint több mint 120 milliárd eurót költöttek az UMTS licencek megszerzésére, a hálózatok kiépítésére pedig hasonló összeget kell fordítaniuk. A vállalatok 390 milliárd dolláros adósságállományt halmoztak fel (például a Vodafone 46,3, a British Telecom 43,2, a France Telecom 38, az AT&T 38,9 milliárdot). Az angol gazdasági napilap egyenesen azt állítja, hogy a bankszektor globális szinten az elmúlt két évben 250 milliárd(!) dollárt kölcsönzött a telkomok számára. Ebből szükségszerűen következett a felvásárlási trend. A csődbe jutott amerikai távközlési cégeket (Teligent, Viatel, ICG Communications stb.) több mint 1 milliárd dollárért halászták ki a vízből. A kockázatitőke-társaságok még 20 milliárdos tartalékkal várják a trendek alakulását, készen állva a bajba jutottak olcsó felszedegetésére.
A hitelképességi visszaminősítések miatt a jelentős mértékű tőke bevonására sem igen akad lehetőség, így a jövőbeni kilábalás feltételei kétségessé válnak. Amikor a Deutsche Bank „eladni” jelzőt illesztett elemzéseiben a Deutsche Telekom részvényei mellé, és ezzel megakadályozta egy 1,12 milliárd eurós részvénycsomag esedékes eladását, az árfolyam egy nap alatt 3 százalékot esett, és a német óriáscég 20 milliárd eurót vesztett piaci értékéből.
Mégis vannak, akik még látnak fantáziát a gyengélkedő szektorban: a Benetton család az elmúlt hetekben integrálta alaptevékenységei közé a távközlést a Telecom Italia (és mobil telkomvállalata, a TIM) 7 milliárd eurós részvénypakettjének megszerzésével. A család tagjai máris átvették a vezető posztok némelyikét. A nagyság is nyújthat előnyt a méretgazdaságosság tekintetében: a British Telecom — amely adósságait átszervezéssel 27,9 milliárd euróról 17,5-re kívánja csökkenteni — ugyan 50 százalékkal túlteljesítette versenytársai szintjét, de még ez is 40 százalékkal marad el egy évvel korábbi eredményétől.
A talpra állást nehezíti, hogy az UMTS meglehetősen hosszú távú ügy. A 2001 és 2003 között eszközölt befektetések és fejlesztések után legkorábban 2003-ban indulhatnak el az új szolgáltatások, és 2004 előtt elérhetetlen a jelentős piaci részesedés, illetve profit. Viszont komoly lehetőség van rá, hogy az egy előfizetőre jutó átlagos bevételt 50 és 100 százalék közötti mértékben növeljék a következő 10 évben.

Fúzióreflexek
Szakértők szerint a távközlési cégek kevés figyelmet szenteltek a GPRS lehetőségeire, holott a GSM-hálózatok felturbósítása a GPRS szintjére viszonylag kis kockázatú és alacsony költségű vállalkozás (Olaszországban viszont már erre fordították a legnagyobb telkombefektetéseket 2000-ben).
Az elmúlt években rekordértékű felvásárlásokra és összeolvadásokra figyelt a világ, és a legnagyobb ügyletek főképp a telekommunikációs szereplők között zajlottak (Fúziómánia, Piac és Profit, 2001/8). Ma a gyengélkedő versenytársak csak egymást támogatva tudnak talpon maradni, ezért stratégiai szövetségek köttetnek (például a NEC—Matsushita- vagy az Ericsson—Sony-paktum a készülékfejlesztésben, a Britisch Telecom—France Telecom- vagy a svéd Europolitan—Hutchinson Wampoa—Investor Holding-szövetség a 3G hálózatok kiépítésében). Az ilyen egyezmény révén a költségek 30-40 százalékát takaríthatják meg a felek. A megosztott — tehát a távközlési vállalatok szemszögéből nézve alacsonyabb — hálózati költségek elvileg lenyomják a fogyasztói árakat, mivel kisebb befektetéseket kell áthárítani a bevételi oldalra, és az új szolgáltatások elterjedésének esélye és gyorsasága is megnőhet. Az optimista scenárió megvalósulása azonban az egész szektor összes meghatározó szereplőjének stratégiai döntésein és végrehajtó magatartásán múlik.
Kriston László

Mobilpenetráció
Európa A mobilpenetráció átlaga a kontinensen 39 százalék. A Gartner Group 2000-ben azt állította, hogy Európában a mobilfelhasználók száma háromszorosa az internetezőkének. Az International Data Corporation (IDC) szerint 1999-ben 154 millió mobilfelhasználó volt Európában, míg 2000-ben már 250 millió. A közelmúltban is 15 százalékkal csökkenő mobilbevételek trendje nem áll meg, az egy előfizetőre jutó átlagos bevétel erős csökkenésére lehet számítani a következő öt évben!
Anglia Zsúfolt a piac, a licenccel rendelkező távközlési társaságok száma 200(!). A mobilpenetráció 54 százalékos. Az ADSL szolgáltatás bevezetésének sikere elmaradt a várttól, mégis a piaci szereplők közel fele, 90 cég kínálja ügyfelei számára!
Csehország 2 millió mobilelőfizető, ami a lakosság 20 százalékát teszi ki. Az internetfelhasználók száma csak 2000-ben 60 százalékkal(!), 960 ezerre nőtt.
Finnország A 70 százalékos mobilnövekedés következtében ma Európában belül itt található a legmagasabb mobilpenetráció (a lakosság 66 százaléka), s e szolgáltatások 90 százaléka már digitális. Eközben a hagyományos telefon-előfizetések száma is növekszik.
Franciaország Az ADSL vonalak száma éppen a fele a nagy sávszélességű kábeles hozzáférésnek.
Németország A legnagyobb távközlési piaccal rendelkezik az unióban 50 millió telefon-előfizetésével és 9 millió felhasználó részére fenntartott 18,5 millió ISDN vonalával. Az előrejelzések szerint a mobilelterjedtség egy éven belül eléri a fix vonalak bűvös 50 milliós határát. A kábeltévé elterjedtségében — 22 millió felhasználó — Németország második a világon az Egyesült Államok után.
Olaszország A Telecom Italia még mindig a fix vonalas távközlés 88 százalékát bonyolítja. A mobilpenetráció 41 millió, 2001-ben eléri a 47,5 milliót
Spanyolország A fix vonalas szolgáltatások tarifái átlagosan 20 százalékkal csökkentek. A mobilelterjedtség már 2000-ben elhagyta a hagyományos telefonvonalak számát.
Szlovénia A mobilágazat forgalma 7,7 milliárd euró volt, 42,7 százalékkal(!) több az előző évi eredménynél.
Brazília A legdinamikusabban fejlődő piacnak ígérkezik, ahol a mobil-előfizetők száma a jelenlegi 9,3 millióról indulva 2005-re eléri az 58 milliót. Ám ehhez a versenytársak 57,2 milliárd dolláros befektetésére van szükség!

A felkelő mobil országa
Számos elemző kitart amellett, hogy a gazdasági lassulás nem jelentkezik automatikusan a fogyasztói igények drasztikus csökkenésében. Példaként a japán távközlési óriás, az NTT-DoCoMo I-mode-jának sikerét említik, amelynek alig két alatt 25 millió előfizetője lett (az összes mobil-előfizető kétharmada), és ezzel nemcsak a legerősebb új — de még csak 2,5 generációs — szolgáltatássá vált világszerte, de a vállalat profitját is rekordmagasságokba röpítette, és közel 6 milliárd dolláros ázsiai terjeszkedési perspektívát nyitott meg számára. Csakhogy a japán I-mode sikere speciális körülmények összejátszásával jött létre.
A japán siker záloga elsőként a gazdag és változatos tartalom. Az főleg szórakozásra használt I-mode célközönsége a fiatal korosztály, amely falja a mobiljátékokat, klippeket és miegymást. A zsúfolt lakáskörülmények közepette a mobil magánszférájuk egyfajta kiterjesztése, nem csoda, ha a legnagyobb őrület körükben a mobilflörtölés, napi 15-20 üzenetküldéssel. „Egy valódi barát helyett ők a 200 mobilbarátot választják” — nyilatkozta egy pszichológiai szakértő.
Egyelőre a Vodafone — a világ legnagyobb mobilszolgáltatója — halad a legjobb úton afelé, hogy a 46 százalékban birtokolt Japan Telecomban többségi részesedést szerezzen. De a folyamat könnyen megfordulhat. Az ázsiai potenciál jelentős: a 200 millió mobilelőfizetővel bíró térségben a nyugatitól eltérő méretekkel kell számolni. A mobilfelhasználók 10 százalékos világátlaga Ázsiában mára 30 százalékra nőtt, és öt éven belül eléri a lakosság 40 százalékát! Ázsia válhat a holnap mobilgazdaságává, és telkomszektora domináns világpiaci pozícióba kerülhet. Az egyetlen hátulütő az lehet, hogy bármilyen fogadott hívásra fizetési kötelezettség hárul, akárcsak a híváskezdeményezéskor.
(Az összeállítást szerkesztette: Demcsák Mária)