Franciaország egészen 2007-ig nem fog olyan költségvetési pozícióba kerülni, amely elegendő mozgásteret hagyna számára ahhoz, hogy az államháztartási hiány ne haladja meg az Európai Unió által megkövetelt határt, tehát a bruttó hazai termék 3 százalékát – ezt először Pedro Solbes, az Európai Bizottság pénzügyi kérdésekért felelős tagja jelentette ki. Azt követően nyilatkozott így, hogy kiderült: Franciaország, igaz, nem egyedüliként, az idén is – immár a harmadik egymást követő évben – megsérti a paktum deficitszabályait. Persze lényegében nem tehetett mást, hiszen recessziós időben kellett volna a kiadásokat mérsékelnie és az adókat emelnie, amit végül is nem tett meg.

Túl a mélyponton

A francia statisztikai hivatal, az INSEE április végi jelentése szerint tavaly a francia gazdaság mindössze 0,5 százalékkal bővült; igaz korábban ennél is kisebbre, 0,2 százalékosra becsülték az elemzők a növekedés ütemét. A 2003-as azonban 1993 óta a legalacsonyabb mértékű GDP-bővülés az országban.

Az elemzők úgy vélik, ez volt a mélypont, és 2004-re ismét 1,7 százalékos gyorsulást jósolnak. Ennek megvalósítását a francia lapok egyebek között az új pénzügyminiszter, Nicolas Sárközy – korábban belügyminiszter – „szégyentelenül ambiciózus” tervétől várják. Eszerint az államra tartozik a kiadások és az adósság csökkentése, és miközben a kormánynak könyörtelenül takarékoskodnia kell, a polgároknak az a feladatuk, hogy kevesebbet spóroljanak, és többet fogyasszanak.

Az előzmény: Franciaország számos más fejlett nyugat-európai országnál tovább volt képes az ezredfordulón dinamizálni az 1993-as recesszióból lényegében 1997-re kilábaló gazdaságát, és a sikertörténet csak 2001-ben torpant meg. Az Amerikai Egyesült Államokból kiinduló, világszerte tapasztalható lassulás ekkor már éreztette hatását Franciaországban is.

Az INSEE adatai, valamint a Reuters értékesítési igazgatók körében végzett felmérései szerint 2001 elejétől kezdve a vállalatok kilátásaik rosszabbodását várták, lefelé módosították beruházási terveiket, és nagyobb mértékben használták fel készleteiket. Így senkit nem ért váratlanul, amikor 2002-ben mind a gépi beruházások, mind az építkezések reálértéken valóban csökkentek. A lassulás leglátványosabban a foglalkoztatási ráta – korábbi javulása helyett – stagnálásában mutatkozott meg. A munkanélküliség 2001-ben még csökkent – akkori 8,5 százalékos értéke 1984 óta a legkedvezőbb francia adat volt –, és csak ezt követően fordult meg a tendencia. A ráta jelenleg 9,8 százalékos, és alig 0,1 százalékkal marad el a négyéves csúcstól.

Újra bizakodnak

Visszatérve a jelenhez és a tervekhez: a legfrissebb, az INSEE által májusban közzétett bizalmi indexből kiderül, hogy ismét javul a francia vállalatok hangulata. Egyre többen terveznek munkaerő-felvételt, és az exportot is egyre bizakodóbban ítélik meg.

A megkérdezett fogyasztók szintén pozitívabban látják a munkapiac alakulását, és egyre többen gondolnak nagyobb beszerzésekre. Az elemzők ennél kisebb javulásra számítottak.

Foglalkoztatás: reform után és előtt

A francia munkaerőpiac legnagyobb változása a 35 órás munkahét bevezetése volt, írja Szemlér Tamás a Világgazdasági Kutatóintézet Műhelytanulmányok sorozatában. Erre 2002-től kezdve fokozatosan, több jogszabály alapján került sor, és élénk vita kísérte. A francia kormány már 2003 elején lazított a korábbi álláspontján, és ekkortól kezdve a korábbinál nagyobb mozgásteret biztosít a munkaadóknak, például a túlórák engedélyezése terén. A francia munkaerőpiac rugalmasabbá tételében komoly szerepe volt és van a részmunkaidő és a távmunka terjedésének. Továbbra is súlyos probléma azonban az európai összehasonlításban magas munkanélküliségi ráta és a strukturális munkanélküliség tartósan magas szintje. Az öregedő népesség – csakúgy, mint a fejlett országok többségében – Franciaországban is komoly kihívások elé állítja a kormányt és szociális partnereit. A nyugdíjrendszer és a társadalombiztosítás alapvető reformra szorul.