Az Építési Vállalkozók Országos Szövetségének (ÉVOSZ) Németországi Vállalkozási Tagozatának elnöke, Mervai Péter úgy látja, az ügyek meglehetősen lassan haladnak, a német ügyészség - a magyarhoz hasonlóan - nem sieti el a nyomozást, és mint a magyar-német tárgyalásokon kiderült, hogy egyik fél sem szól és szólhat bele a munkájába. A tagozat információi szerint az 51 érintett ügyből mindössze kilenc zárult le, három jutott el a vádemelésig, és mindössze egy cég esetében léphet fel kárigénnyel az eljárás nyomán a német állammal szemben. A tavaly elkezdődött és idén februárban is folytatódó munkabizottságok tárgyalásairól - folyamatban lévő ügyről lévén szó - a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) illetékesei egyáltalán nem kívántak nyilatkozni.
Hatáskör hiányábanA SoKo-ügyben érintett Kelemen Bálint egyáltalán nem csodálkozik azon, hogy a GKM visszautasította a tájékoztatást. A vállalkozó cégei ellen 2005 áprilisa óta tart a német nyomozás, beadványait sorozatosan elutasítja a német tartományi ügyészség, ráadásul a szövevényes ügynek nem is látja a végét. Több hónapig tartó eljárás után ugyanis új bírót és ügyészt neveztek ki az ügy lefolytatására, így az egész nyomozás kezdődhet elölről. Kelemen szerint a magyar hatóságok nem tesznek - és nem tehetnek - semmit a magyar vállalkozások védelmére, hiszen eddig a német ügyészség a magyar szervek által kiadott igazolásokat sem tekintette mérvadónak.
A történet szövevényességét jelzi az is, hogy a németek nem fogadták el Kelemen cégének exportengedélyét, mire a vállalkozó a magyar minisztériumhoz fordult. A GKM jogi főosztályától azt a választ kapta, hogy hatásköre nem teszi lehetővé, hogy állásfoglalást adjon ki az ügyben. Korábban a német hatóságok a magyar egészségbiztosító által kiadott járulékfizetést igazoló E101-es nyomtatvány kiadásának jogosságát is kétségbe vonták.
A bűvös 25 százalék
A magyar cégek ellen felhozott súlyos vádak gyanúja még 2004-ben merült fel a német hatóságokban, amikor elindították nagyszabású SoKo Bunda és SoKo Pannónia elnevezésű ellenőrzési akcióikat. A német szövetségi pénzügyminisztérium szerint ezekre azért került sor, mert a német kormány nem hagyhatja, hogy a magyar cégek a "szolgáltatások szabadságának uniós elve mögé bújva" visszaéléseket kövessenek el, ezáltal kiszorítva a német munkavállalókat.
A német kormány képviselői budapesti tárgyalásaikon azt nehezményezték, hogy Németországban olyan magyar cégek dolgoznak és alkalmaznak Magyarországon biztosított munkavállalókat, amelyek nem teljesítik a "25 százalékos bevételi határt". A magyar kormányzat azóta is azt próbálja hangsúlyozni, hogy az uniós ajánlás szerint a magyar cégek otthoni telephelyén végzett számottevő tevékenység nem árbevételt takar, hiszen az ajánlás azt nem fogalmazza meg, hogy minek a 25 százaléka számít. A magyar kormány megelégszik a magyarországi telephellyel és a bizonyított járulékfizetéssel.
A Gazdasági és Közlekedési Minisztériumnak a tavaly nyári tárgyalások után született közleménye szerint a szabálytalanul eljáró vállalatok eddig is megkapták büntetésüket, esetenként a piacról is kizárták őket. S "amíg az ellenőrzés a munkaügyi hatóságok feladata volt Németországban, bízni lehetett abban, hogy azt kizárólag szakmai szempontok vezérelték". Az azóta a vámhatóság hatáskörébe vont ügykezeléssel, ami a járulékfizetési, munkabiztonsági ellenőrzés után már inkább a bűnügyi - embercsempészet, adócsalás stb. - irányába fordult, azonban a "szakma eljárási szabályait nem teljes körűen ismerő" ellenőrzéseknek vannak kitéve a magyar vállalkozások.
Az ellenőrzés folyamatos
A minisztérium véleményével egyetért Nagyiványi András, a VIV Rt. elnök-vezérigazgatója is. A Németországban ma jobbára hajóépítésben utazó céggel szemben épp mostanában zárult le egy több hónapig tartó ellenőrzés-sorozat, amelyet az elnök-vezérigazgató korrektnek és alaposnak tekint, bár nem tagadja, hogy a más magyar vállalkozásokkal szemben lefolytatott kommandósakciók stílusa hagy maga mögött kívánnivalót. A kulisszák mögött a német szervek biztosan ellenőrizték - a magyar hatóságok közreműködésével - cége tevékenységét, amin nem is csodálkozik, hiszen tudomásul kell vennie, hogy ez jogukban áll. A SoKo-akciók szerinte a felfűtött német választási kampány számlájára (is) írhatók. A német sajtóban ugyanis 2005-ben szinte minden héten foglalkoztak az újonnan csatlakozott tagállamokból érkezett munkavállalókkal, igaz, elsősorban a lengyelekkel, bár a lengyel cégek elleni ellenőrzések hamar abbamaradtak.
Kelemen cégei ellen az eljárás mégis folytatódik, ami nem kevés pénzébe kerül. Jelenleg cégei felszámolás alatt állnak, 187 munkavállalójának 67 millió forinttal tartozik, ideje jó részét a német bírósági ügyekkel való foglalkozás tölti ki. A csatlakozás előtt nyugodtan dolgozhatott Németországban, évek alatt felépített jó híre azonban hamar köddé vált. Az országot most nem hagyhatja el, hiszen ellene Európa-szerte érvényes körözést adott ki a német bíróság.
Miről is folyik a vita?
A lassan két éve folyó vizsgálatok középpontjában a több uniós országban történő foglalkoztatás megítélése áll. A mindkét oldal által felemlegetett, a migráns munkavállalók szociális biztonságáról szóló 1408/71. EGK rendelet szerint ha egy munkáltató egy másik tagállam területére kiküldi dolgozni a munkavállalóját, akkor az továbbra is a kiküldő állam jogszabályai szerint lesz biztosítva úgy, mintha továbbra is hazája területén dolgozna. Így például egy németországi építkezésen dolgozó magyar villanyszerelő után munkáltatója a magyarországi bér után fizet társadalombiztosítási járulékot.
A magyar Országos Egészségbiztosító Pénztár (OEP) a szabályok szerint akkor állítja ki a járulékfizetést bizonyító E101-es nyomtatványt, ha a munkáltató megfelel bizonyos szabályoknak, mindenekelőtt annak, hogy tevékenysége jelentős része Magyarországon folyik, székhelye itthon van, és természetesen nem munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozik. A nyomtatvány azt is igazolja, hogy a munkavállaló a hazájában biztosított, így a munkavégzés helyén mentesül a járulékfizetéstől. Persze a szükséges orvosi beavatkozásokat igénybe veheti, mint minden magyar állampolgár, az erre feljogosító E111-es nyomtatvány alapján, amit szintén az OEP vagy a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár állít ki.
Németországgal a magyar állam 2000-ben külön egyezményt kötött a szociális ellátással kapcsolatban - ezt a 2000. évi XXX. törvényben hirdették ki -, mely szerint a munkavállaló után mindkét államban fizethető volt a biztosítás. A kétoldalú egyezményeket azonban a 2004. májusi csatlakozás után a tanácsi rendelet váltotta fel, ami viszont már úgy rendelkezik, hogy a biztosított csak egy államban, a küldő országban lehet a munkavállaló.
A rendelet és a kiküldetés feltételeinek rögzítése még egy kisebb, gazdaságilag homogénebb unióban történt, ahol a bérek és így az utánuk fizetett járulékok között nem volt akkora eltérés, mint ma az unió régi és új tagjai között. A német kormányszervek félelme szerint az alacsony bérű és otthon kevés járulékot fizető magyar és vélhetőleg más kelet-európai munkavállalók alkalmazásával sokkal olcsóbban vállalhatnak megbízást a magyar cégek. A legtöbb esetben viszont - ahogy azt a névtelenséget kérő magyar vállalkozó elmondta - a magyar dolgozók német biztosítónál kötött baleset- és egészségbiztosítással is rendelkeznek. Az a gyanú pedig, hogy a dolgozók betegségük esetén a német egészségügyi intézményeket használnák, szintén nem állja meg a helyét, hiszen hosszabb betegség esetén a dolgozó mindenképpen visszajön Magyarországra.
