A főváros közgyűlése még 2003 márciusában fogadta el Budapest városfejlesztési kon-cepcióját. A határozatban azonban úgy rendelkezett a testület, hogy mielőbb el kell ké-szíteni a középtávú városfejlesztési programot, amely meghatározza a közeljövő köve-tendő fejlesztési irányait, prioritásait.
A közgyűlés bizottságai, a Főpolgármesteri Hivatal s maga a főpolgármesteri kabinet is másfél évig dolgozott a programon, majd a különböző állami, önkormányzati szerveze-tekkel és a civil szférával folytatott egyeztetések után a közgyűlés elé terjesztette a Podmaniczky nevet viselő, kilenc évre szóló fejlesztési programot. Ám az szinte rögtön az elfogadás után a viták kereszttűzébe került.

A turizmus hozzátett

Vitán felül álló tény, hogy Budapest bizonyos értelemben kinőtte önmagát, azaz belső kerületei túlzsúfoltak, sem az ottlakók életminősége, sem a vállalkozások fejlődési, fej-lesztési lehetőségei nem megfelelőek. A határában viszont mind a pesti, mind a budai oldalon hatalmas, leromlott vagy beépítetlen területek kínálják magukat, hogy ott új városmagok alakuljanak ki. Ehhez azonban elsősorban infrastruktúrafejlesztés kell, amely vonzóvá teheti a területeket a vállalkozók számára akár mint lakó-, akár mint azokhoz kapcsolódó szolgáltatási övezetekként.
Budapest már ma is turisztikailag vonzó világváros. Ám a turisták - tartósan - nem elégszenek meg a történelmi, kulturális értékekkel. A meglátogatott város mindennapi életére is kíváncsiak. De - s ez régi szakmai igazság - csak ott érzik jól magukat, ahol a városlakók is. S talán e ponton kapcsolódik össze leginkább a városfejlesztési és a tu-risztikai fejlesztési stratégia.
A turizmusból élő vállalkozások és a turizmus fejlesztését szorgalmazó városatyák célja közös: minél több hazai és külföldi turistát tudjon fogadni Budapest, minél hosszabb időt töltsenek a városban, s minél többet költsenek. A turisztikai vonzerőfejlesztéshez, -megtartáshoz, illetve -növeléshez azonban a sajátos eszközöket, feltételeket is meg kell teremteni. Ezért is szorgalmazta minden érdekelt Budapest turizmusfejlesztési stratégiá-jának elkészítését, mely a társadalmi vita júniusi lezárása, az azt követő végső egyezte-tés és finomítás után szeptemberben kerül várhatóan a közgyűlés elé.
- Éppen a turizmus sajátos szempontjainak érvényesítése miatt tettünk számos módosító indítványt a Podmaniczky Programhoz. Javaslataink egy része a kereskedelem fejleszté-sére irányult, mely nem csupán a turisták komfortérzetét javítja, hanem a költési hajlan-dóságot is fokozza, s ezen keresztül a város bevételeinek növekedéséhez is hozzájárul - mondja Rusznák Imre, a Fővárosi Közgyűlés kereskedelmi és turisztikai bizottságának elnöke.

Kettős vezetés

Mind a Podmaniczky Program, mind a turizmusfejlesztési stratégia megvalósíthatósá-gának neuralgikus pontja a főváros és a kerületek viszonya, összefogása, együttműkö-dése.
- Míg az teljesen nyilvánvaló mindenki számára, hogy Budapest mint turisztikai célpont egységes képként jelenjen meg, addig az, hogy egységes turizmusstratégiája legyen a városnak, már nem ilyen egyértelmű. A kerületekkel való együttműködés erősítésében, a célok igazán közössé tételében még vannak lemaradásaink - jelenti ki Rusznák Imre.
Toldi Annamária, a budapesti Program Centrum igazgatónője határozottabban fogal-maz:
- A turizmusfejlesztési stratégia megvalósíthatósága elsősorban azon múlik, hogy sike-rül-e megszüntetni a budapesti vezetés kettős arculatát, azaz a fővárosi és a kerületi ön-kormányzatok közötti érdekellentétet. Az ok pedig, a pénz: a bevételek megosztása és felhasználása. Ha sikerül közös célok érdekében közös nevezőre jutniuk, s megvalósul-nak azok az elképzelések, amelyek a hangulatos városról, a szórakoztató városról, a tematikus termékkínálatról szólnak, akkor már valóban csak rajtunk, vállalkozókon mú-lik, hogy mennyire tudjuk beépíteni kínálatunkba ezeket az új elemeket. Lényegesnek tartom továbbá - hangsúlyozza -, hogy mind az oktató-nevelő munkában, mind az álta-lános marketingkommunikációban nagyobb figyelmet szenteljenek a fővárosiak turiz-mus- és vendégbarát szemléletének formálására.

Együttműködő magánszféra

Ahogy egy-egy kerületet nem lehet kiragadni a fővárosból, úgy Budapestet sem lehet külön kezelni az országtól.
- A nemzeti turizmusfejlesztési stratégia (NTS) és Budapest főváros turisztikai stratégi-ája között számos kapcsolódási pont létezik - mondja Soproni Gyula, a Magyar Turisz-tikai Hivatal főosztályvezető-helyettese. - Pénzügyi források tekintetében mindkét stra-tégia jelentősen épít az európai uniós forrásokra. Összességében nem azt tartom a leg-fontosabbnak, hogy milyen konkrét fejlesztések fognak technikailag is együttműködés-ben megvalósulni, hanem azt, hogy a stratégiák megvalósítása összekapcsolódik, erősí-tik egymást, vagyis szinergikus hatást fejtenek ki, ami az egész turisztikai szektor javára válhat. A köz- és a magánszféra együttműködése igen sokféle formában valósulhat meg - teszi még hozzá.
A budapesti stratégia kiemelten kezeli a PPP kérdését, de ez a kérdéskör az NTS-ben is jelentős szerepet kap. Azonban a PPP-konstrukció minden előnye mellett látnunk kell, hogy Magyarországon még nincs igazán gyakorlata, a szereplők nincsenek igazán felké-szülve, a változatok száma nagyon nagy, tehát alapos körültekintést igényel egy ilyen konstrukció végrehajtása. Rusznák Imre szerint elsősorban a közlekedési infrastruktúra fejlesztésében - repülőtéri gyorsvasút, nemzetközi hajóállomás, pályaudvarok - kellene és lehetne PPP-konstrukciókban gondolkodni.

Hiányolt segítség

A vállalkozók megelégedéssel fogadták mind a Podmaniczky Program, mind a turiz-musfejlesztési stratégia elkészítését, azonban fenntartásaiknak is hangot adtak.
- Az egyik legfőbb gondunk, hogy a turizmusfejlesztési stratégia a sikeres megvalósí-tást kizárólag a költségvetésre gyakorolt hatása szempontjából vizsgálja. A működő vállalkozásokkal, azaz a befizetőkkel szemben így csupán elvárásokat fogalmaz meg. Arról szó sincs, hogy hogyan kívánja segíteni a stratégia és a város vezetése a vendég-forgalom növelését, lesznek-e közös promóciós lehetőségek, vendégközvetítési együtt-működés a Tourinform-irodákkal és hasonló konstrukciók - mondja Kopócsy Andrea, a Magyar Szállodaszövetség alelnöke. - Hiányoljuk például a világörökségi helyszínek és környékük fejlesztésére vonatkozó elképzeléseket. Fontosnak tartanánk azt is, hogy - más világvárosokhoz hasonlóan - a Budapesti Turisztikai Hivatal is saját bevételekkel erősítse a gazdálkodását, ne csupán költségvetési forrásokból. Végül, de nem utolsósor-ban, még mindig nem tartjuk egyértelműnek a beszedett idegenforgalmi adó turisztikai célú felhasználásának megfogalmazását a stratégiában - teszi még hozzá.