Összehajtogatott papír
Jobb zsebemben Retorika, bal zsebemben Az utazó Junior, ülök a villamoson, és épp azon morfondírozok… mikor is éktelen káromkodás és rikácsolás térít magamhoz. Naná, hogy ketten az ajtónál ékes magyarsággal veszekednek. Így aztán döntöttek helyettem. A Retorika kerül először a kezembe. A Saldo kiadó ügyes kis zsebkönyve, W. Mentzel műve a Szabadon és meggyőzően beszélni alcímet viseli. Villamoson meglepetést kelthet, ha valaki követi a könyv tanácsait, ott ugyanis nem a szabadon, nem is a szabatos, inkább a szabadosan dívik. De a meglepetésnek – mint tudjuk – nagy az ereje. Na mindegy. Merüljünk el a betűkben!

Jól felépített, világos beszédű és megannyi tömör – hangos szóval gyakorolható – példát is felvonultat ez a könyv, amely első olvasatában is legalább öt-hat hibától, rossz beidegződéstől szabadítja meg a nyilvánosság előtt gyakran beszélőt. Hát még ha türelmesen és figyelmesen olvassa végig! De nem ez a cél, inkább az, hogy egy felhőkarcoló liftjébe szállva vagy egy OTP-fiókba betérve legyen mivel kitölteni az üresjáratot – értelmesen és praktikusan. Mert bármily jelentéktelennek tűnik is e könyvecske, könnyű belefeledkezni, még a beszédben jártasak is kapnak egy kis összefoglalót, miként készítsék fel önmagukat.

Íme, egy példa. Amikor a cég forgalma visszaesik, a főnök a következő beszédet mondhatja: 1. Kedves kollégák, mától kezdve mindannyiunknak kevesebb pénz lesz a zsebében. (Érdeklődés!!!). 2. Cégünk forgalma erősen visszaesett. (Probléma.) 3. Ismét el kell érnünk az eredeti szintet. (Feladat.) 4. Áremelés, minőségjavítás, erősebb marketing – ezek a lehetőségeink. (Megoldások.) 5. Szerintem kezdjük a harmadik variácóval, kérem, gondolkozzanak, s várom ötleteiket és javaslataikat! (Döntés.)

Miért volt pompásan felépített ez a beszéd? Mert az érdeklődést úgy keltette fel, hogy a fizetéscsökkenés rémét vetítette előre, s úgy fejezte be, hogy a hallgatóság megkönnyebbült. S e sóhajból fakadó erő tán még a cég helyzetén is segíthet. Mert egy szónok gyakran azzal ér el sikert, hogy összehajtogatja a papírját, és nem mond többet!

***
Minden fiú kezébe
Kezemben a könyv, címe: Gazdag papa, szegény papa. Puff neki! Most akkor ki olvassa el először, a fiam vagy magam? A könyv szerényen így ajánlja magát: Mit tanítanak a gazdag szülők a gyermekeinek a pénzről, amit a szegények és középosztálybeliek nem tanítanak meg? Meggyőzött. Ez a könyv először nekem kell.

Most, hogy túl vagyok rajta, már tudom, ezt a könyvet mindenkor a fiúk és lányok olvassák, csak akad köztük, ki kissé későn.

Kiyosaki és Lechter szerzőurak képlete és a tanácsa roppant egyszerű. Az eszköz olyasmi, ami pénzt rak az ember zsebébe. A forrás olyasmi, ami pénzt vesz ki az ember zsebéből. Tehát. Aki gazdag akar lenni, vásároljon eszközöket. Aki szegény vagy középosztálybeli, vegyen forrásokat. A gond általában abból fakad, ha nem tudják megkülönböztetni a kettőt.

Ha most, kedves olvasó, kissé mérges lett, és sutba dobná ezt az írást – s ekként kezébe se venné a Bagolyvár kiadványát –, kérem, gondolkodjék el a következőn. Ha egy szupermarketben lemegy a vécépapír ára, a fogyasztó rohan, s egy tucatot vásárol belőle. Ha a tőzsdén lemegy a részvények ára, a fogyasztó a tőzsde környékét is elkerüli. Ha a szupermarketben fölmennek az árak, a fogyasztó máshol vásárol. Ha a tőzsdén megy föl a részvények ára, a fogyasztó azonnal vásárolni kezd.
Tud válaszolni arra a kérdésre: miért maradnak a fogyasztók mindig szegények? Nem? Akkor vegye kézbe a könyvet, és lapozzon az elejére!

***
Szegény papa
Időszámításunk előtt, valamikor az úgynevezett eredendő eredeti tőkefelhalmozás idején – mikor is vérnek és pénznek nem volt szaga – bizonyos romlott, önző, fényűző Ninive ellen hiába kiáltott Jónás, a város nem dőlt romba, az Úr meg csak magyarázkodhatott. Akkortájt épp nem volt több ereje, mint hogy Jónásból prófétát gyártson, s vele packázzon. Az eredeti tőkefelhalmozással ugyanis nem lehet. Mert az buta, könyörtelen és míveletlen. Két kézzel eszik az asztalnál, böfög, végigcsorog a bor a szája szélén. S aki a fentebb stíl nevében ki meri nevetni, mert a bankókötegek mellett aprópénz csörög a zsebében, azt törli szájon, kéretlen egyszerűséggel. Ja, és nincs mit tenni: túl kell élni.

Ezért is megkapó, ha némelyek, még alig kezdődött el, máris az eredeti tőkefelhalmozás utáni időszakról, vállalkozói és gazdasági magatartásról értekeznek, a jónási küldetést minden külső kényszer nélkül magukra vállalva.

Az alternatív kapitalisták című könyv borítója zöld. A remény színe. Az Új Paradigma Kiadó kötetének záró tanulmánya – egy példát kiragadva – pedig maga a valóság. Anita Roddick és Russel Miller az angol Body Shopnál kialakított új üzleti kultúrát jellemzi. A 22 oldalas írás első hat oldalán már minden konkrétumon túljutott az olvasó, megtudva, hogy a Body Shop újrahasznosítja a flakonokat és a papírt, nagy gondot fordít a környezet kímélésére, és radikálisan csökkentette a vállalati gépkocsik számát. S azt a célt tűzte ki, hogy az emberek valóban boldogok legyenek munkahelyükön. A vállalat példaértékű, legalábbis a tulajdonosok szerint, épp ezért értik nehezen, miért nem ismeri el ezt a többi cég is. Alkalmazottaiknak legalább hat hónapba telik az átállás, míg az új értékrendet elfogadják. Azért ez némileg gyanús. Az új értékrend pedig felsejlik abból, ahogyan Roddick gondolkodik: Justine és Samanta nevű gyermekei nem öröklik majd szüleik pénzügyi érdekeltségeit a vállalatnál, sőt a papa és mama obszcén dolognak tartaná gazdagon meghalni, ezért valamely alapítványon keresztül elajándékozzák majd összes vagyonukat.
Mi meg majd küldünk Samantának és Justine-nak egy könyvet, Kiyosakiét: …szegény papa.

(mezővári)