Az Európai Unió fő célkitűzései között szerepel a fejlődésben lemaradt régiók felzárkóztatása és strukturális átalakulásuk elősegítése. Magyarország ezt a maga javára hasznosíthatja, miként a burgenlandiak, sőt az 1995-ben csatlakozott svédek is tették, akik az első négy évben évente 63 milliárd forintnyi regionális támogatást kaptak Brüsszeltől.

Az unió támogatásai alapvetően két csatornán juthatnak el a magyar pályázókhoz. Egyrészt az úgynevezett előcsatlakozási alapok révén, közvetlen támogatás formájában. E körbe tartoznak például a PHARE, a SAPARD vagy az ISPA programok, amelyek igen sokat segítettek és segítenek a hazai intézményfejlesztésben, a közösségi agrárpolitikába való bekapcsolódásban, illetve a környezetvédelmi és közlekedési infrastruktúra színvonalának emelésében. E programok a 2004-es májusi csatlakozásig „kifutnak”.

A magyar pályázó ezt követően a támogatások másik nagy csoportjából, a közösségi programokból kaphat pénzt. A Brüsszel által koordinált folyamatban a tagállamok pályázóit azonos feltételek mellett bírálják el, s egyedül a pályázatok színvonala számít.

Nincs nemzeti kvóta

Magyarországnak több tízmilliárd forintjába kerül évente, hogy a közösségi programok pályázatain részt vehessen, hiszen a tagdíjat fizetni kell. Ám a befizetett összegnek a sokszorosát nyerhetjük vissza. Rossz pályázatokkal viszont csupán egy részét.

Tény: már ma is vannak olyan hazai cégek, amelyek bevételének jelentős része uniós forrásokból származik. Ám jövő májustól ők is új helyzetbe kerülnek: a pályázóknak az új tagok kandidátusainak kitűnő étvágyával és a régiek több évtizedes pályázatírói rutinjával kell megküzdeniük. Nemzeti kvóta ráadásul nincs, kizárólag a pályázat színvonala számít! Az általunk megkérdezet – pályázatírásra szakosodott céget vezető – szakemberek még hallomásból sem értesültek a bírálat során érvényesülő esetleges más szempontokról. A pályázatok elbírálásának rendszere szerintük objektívebb és átláthatóbb a hazai pályázati rendszernél, és a formai követelmények is egyszerűbbek.

– Az elmúlt években számos magyar cég szerzett tapasztalatot a projektírásban, de ebben a műfajban soha nem lehet elég jónak lenni, illetve számos területen tapasztalható elmaradás – állítja Bodó Balázs, a Geonardo Kft. ügyvezető igazgatója. – Az unióval 1994-ben aláírt társulási megállapodást követően nyíltak meg számunkra először a támogatási források. Információhiány és más nehézségek miatt azonban a kis- és középvállalkozások részvétele marginális maradt az uniós pályázatokon. Valamivel jobb a helyzet az intézmények és az önkormányzatok pályázatai terén, de számukra is számos olyan uniós program létezik, amelyekről keveset tudnak.

Minden részletet ki kell dolgozni

– Jobban kiderül egy példán keresztül, hogy mire kell figyelni – veszi át a szót Laky Ildikó, a Terra Stúdió Kft. ügyvezetője. – Megbízónk egy adott régió cukorrépa-termelésének és -feldolgozásának a fejlesztéséhez kívánt uniós támogatást szerezni. A hatástanulmányban a cukorrépa minőségén, a munkaszervezés körülményein, a beszállítói kapcsolatokon túl minden apró részletet ki kellett dolgozni. Ez „szentírás”. A pályázati pontoktól való eltérést nem fogadják el, a legkisebb szabálytalanság esetén visszavonható a projektekhez és a programokhoz nyújtott pénzügyi hozzájárulás.

Az unió támogatási alapelvei közé tartozik a partnerség, a decentralizáció és az addicionalitás. A partnerség a gyakorlatban azt jelenti, hogy két vagy több ország közös pályázata nagyobb eséllyel indulhat. Laky Ildikó számos kedvező tapasztalatra tett szert a romániai partnerekkel közös határátkelőhely-fejlesztési együttműködésben, ám dolgoznak franciákkal is. Bodó Balázs szintén úgy látja: alapvető szempont a nemzetközi együttműködés, érdemes több külföldi partnerrel konzorciumot létrehozni.

A decentralizáció elve azt írja elő, hogy bizonyos programokat az egyes tagállamoknak kell kidolgozniuk, és nem a brüsszeli központi intézményeknek.

Az addicionalitás elve szerint pedig az EU-források lényegében kiegészítő jellegűek a hazai intézményi támogatások mellett. Ezért az uniós támogatási források nem használhatók fel a szükséges költségvetési kiadások, önrész, illetve hitelek helyettesítésére; ráadásul a brüsszeli pénzeket csak az úgynevezett megvalósulási stádiumban lehet lehívni.

Ehhez kapcsolódik a társfinanszírozás elve, amelynek lényege, hogy a támogatások felhasználását megelőzően elő kell teremteni a saját pénzügyi hozzájárulást. A strukturális alapok esetében a pénzügyi támogatásnak legalább a 25, de maximum a 75 százalékát nyújtja az EU. A kohéziós alapnál optimális esetben 10, illetve 15 százalékot tehet ki az önrész – mutat rá a Geonardo szakembere.

Ami még a strukturális alapokat illeti: az unió gyakorlata alapján megállapítható, hogy a tagország csak akkor juthat forráshoz, ha nemzeti fejlesztési terve tartalmazza az adott országban található régiók megalkotott programjait. További gyakorlati szempont az is, hogy az unió nem finanszíroz olyan projektet vagy tevékenységet, amely a pályázás idején már elkezdődött.

Egy új alap a felkészüléshez

Ahhoz, hogy jó pályázatok szülessenek, az egyik kézenfekvő megoldás magának a pályázatírásnak az oktatása lenne, de jelenleg alig van olyan képzési program Magyarországon, amelyik erre készítene fel. Ami van: az úgynevezett Pályázati Oktatónapok, továbbá létezik egy távoktatási program az Innostart Alapítvány koordinálásával. Viszont a közelmúltban hirdették meg a magyar kormány és az unió által közösen létrehozott Európa Pályázat Előkészítő Alapot, amely elsősorban önkormányzatok és nonprofit szervezetek részére szolgáltat majd ötleteket, illetve ad támogatást maguknak a pályázatoknak a kidolgozásához. A tervek szerint közel hatszázötven projekt előkészítését végeznék el őszig a nemzetközi nyílt tendereken kiválasztott szakértők, tanácsadói konzorciumok; a pénzt tehát nem közvetlenül az önkormányzatok, minisztériumok, civil szervezetek kapják, hanem a tanácsadóik.

Drávucz Péter