Alapvető hasonlóságokat lehet fölfedezni a román, a magyar, sőt a szlovák és lengyel nemzeti fejlesztési tervek között - jelentette ki A Kárpátok Alapítvány egri tanácskozásának a szünetében Alina Bernecker. - Ezért lehet, hogy a magyar és a román kormány második közös tanácskozásán igyekeztek összehangolni a vidékfejlesztési, környezetvédelmi, gazdaságszervezési programokat.

Alina Bernecker az egyik területi igazgatója a már tizenegy éve amerikai és uniós pénzen működő alapítványnak. A Lengyelország, Szlovákia, Magyarország keleti, Ukrajna kárpátaljai, Románia észak-erdélyi részeit patronáló szervezet munkatársai november 18-án tanácskoztak Egerben, ott találtunk alkalmat arra, hogy vele és honfitársnőjével, Lorena Stoicával, az alapítvány romániai igazgatójával a január 1-jén bekövetkező európai uniós bővítés hatásairól beszélgessünk.

Híddal bontanak

Az alapítvány katalizátor szerepét firtató kérdésünkre nemcsak az egri központban dolgozó Alina Bernecker válaszolt az iménti módon, hanem nagyváradi illetőségű kolléganője is.

- Az alapítvány kialakította a csatlakozáshoz is kapcsolódó új koncepcióját, azt, hogy a Kárpátok hídjává válik. Arra törekszünk, hogy a ma Magyarországon, Szlovákiában is alapvetően jellemző információ- és tőkekoncentráció hátrányait enyhítsük.

Az unióhoz persze nemcsak az alapítvány fennhatósága alá tartozó Észak-Erdély csatlakozik, hanem egész Románia. Vajon az eddig jobbára nyelvi alapon folyó, nemzeti jellegű magyar befektetések is egyszeriben átlépik az erdélyi határokat?

- A tőkének az üzleti érdekek a mozgatói, és a befektetők valóban átlépnek majd a hegy túloldalára is - jósolja Lorena Stoica. - De azt azért látni kell, hogy a Kárpátokon túl már nagyon is ott van a francia, a német, az olasz tőke. Idő kérdése, hogy a versenyt állni akaró magyarországi eredetű tőke mikor és hogyan bontja le a földrajzi határokat.

- Az a tendencia szerintem még jó ideig megmarad - (ellen)érvel Alina Bernecker -, hogy a nemzetközi nagyvállalatok a régióban lévő központjaikból, a prágaiból, a budapestiből irányítják a megnagyobbodó uniós területeken is az üzleti tevékenységüket. Nem véletlen például, hogy a francia Accor Magyarországról vezeti a romániai szállodáit is.

A nagyváradi illetőségű Lorena Stoica tovább szövi kolleginája gondolatait, szerinte hamarosan lesznek olyan nemzetközi cégek, amelyek Romániát logisztikai központnak tekintik majd, mert el akarják érni a térség nem uniós országainak piacait. E vállalatok vélhetően Bukarestben építik ki logisztikai székhelyüket.

Az üzleti aggyal megáldott két román hölgynek nem okozott problémát a nemzetközi vállalatok hosszabb távú lehetőségeit elemezni. Reménykedtünk, földhöz ragadottabb "piacolásra" is vállalkoznak, s legalább gondolatban végigjárunk néhány nagyváradi, debreceni üzletet. Ez csak hellyel-közzel sikerült.

- A román és a bolgár csatlakozással új szükségletek alakulnak ki - fogalmaz valamelyest konkrétabban, de mint kiderül, messze nem az élelmiszerpiac hétköznapi szintjén Alina Bernecker. - A két új tagország az adórendszereit - a szabályok adta lehetőségeken belül - úgy alakítja majd, hogy tőkevonzó képességükkel versenyelőnyhöz jussanak.

Lorena Stoica pedig azt nyomatékosítja, hogy képzett munkaerő már most sincs elegendő Romániában. Az erdélyi részekről is elszívta őket vagy Bukarest, vagy Nyugat-Európa. Azaz tovább nő a helyben maradt munkaerő piaci értéke, s ebből a szempontból még szerencse is, hogy a régi uniós országok korlátozzák a munkaerő beáramlását. A kényszerűen otthon maradók legalább otthon értékelődnek fel.

Munkáskéz kerestetik

Az a fajta vállalkozói réteg, amelyik Magyarországon - részben kényszerből persze - kialakult, Romániában kevésbé található meg. Az okot a Szatmárnémetiben élő és tanító egyetemi tanár, megyei önkormányzati költségvetési bizottsági elnök Csehi Árpád Szabolcs részletezi is.

- Romániában a vállalkozásokat illetően jóval konzervatívabbak az emberek - érvel a közgazdász. - A korábban végbement inflációs hullám ugyanis azt is eredményezte, hogy igen sok kisvállalkozás egyszerűen tönkrement. Az emberek azóta megfontoltabbak, inkább elmennek alkalmazottnak nagyobb cégekhez szerényebb, de biztonságosabb megélhetést remélve.

Csehi Árpád Szabolcs is elkönyveli a 2 millió aktív munkaerőt, azokat, akik külföldön helyezkedtek el, s így aztán a szakemberhiány mind a középszinten, mind a diplomások körében veszélyesen nagy. Az egyetemi oktató el is oszlatja azt a kételyt, hogy a "kintieket" az uniós munkaerő-korlátozás miatt hazaküldik. Ellenkezőleg, az ő pozícióik megerősödnek, s maradnak "állomáshelyükön". A hiányzó kétmillió ember 10-15 év múlva újabb problémákat okoz majd Romániának a finanszírozhatatlanná váló társadalombiztosítás miatt. Az, hogy mi lesz 2016-ban, valóban fontos kérdés, de nem törpül el mellette az, hogy mi lesz 2007 januárjában?

- Számos magyar építőipari cég úgy jön be már most is erre a piacra, hogy hozza az embereket is - ad okot a csodálkozásra a megyei önkormányzati költségvetési bizottsági elnök. - Az élet tehát megválaszolja azt a paradox kérdést is, hogy megéri-e a jóval olcsóbb országban dolgoztatni magyarországi bérekkel, kiszállási díjjal és egyéb költségekkel a magyar munkaerőt.

A trendeket sem tartja kedvezőnek a szatmárnémeti tanárember, szerinte a szakképzés még a magyarországinál is rosszabb. A gyerekeket nem adják be szakiskolákba, csak humánoktatásra szakosodott középiskolába, s amikor ott végeznek, szakmátlanul munka nélkül maradnak igen sokan. A munkalehetőségekkel is összefüggő, ott hallott állítással - a jelenlegi 5-6 százalékos gazdasági növekedésnek nagyon hamar vége szakad - is szembesítettük a közgazdaságtant oktató szakembert.

- Az lehet, hogy a mostani ütem egy-két év múlva kisebb lesz - érvelt Csehi Árpád Szabolcs -, de csak egy-két százalékkal. Az infrastruktúra kiépítése szükségképpen gazdasági fejlődést generál, legalább öt olyan év következik, amikor a gazdaság motorja e hiányosságok felszámolása lesz. A kormányzatnak gyakorlatilag csak arra kell figyelnie, hogy a finanszírozás biztonságos feltételek között valósuljon meg, amúgy Európa üzleti körei, a román gazdaság és az ország lakossága egyformán abban érdekelt, hogy épüljenek az utak, vasutak, energetikai rendszerek, az alapszolgáltatások.

Szatmárnémeti a magyar határtól kevesebbre van, mint tíz kilométer, az első nagyobb magyarországi városig, Nyíregyházáig is csak azért egy órányi az utazás, mert hiányzik az autópálya. Hasonlóan csekély a távolság Nagyvárad és Debrecen, Arad és Békéscsaba között. A határok légiessé válása azzal is járhat, hogy az élet önmagától fel- és átértékel térségeket, áthelyez gazdasági és kulturális központokat, s könnyen lehet, hogy a jó szomszédság helyett presztízsharc lesz a jellemző az uniós térségek, városok között.

Csehi Árpád Szabolcs számára a harc szó nagyon nincs ínyére. Lehetségesnek tart ugyan ilyen csatlakozási hozadékot, de óv tőle, mert ha egymás ellenében cselekszenek a nagyvárosok, megyék, megyeszékhelyek, abból csak és kizárólag mások nyernek.

- Lehet persze fordítva is: Nyíregyházával, Szabolcs-Szatmárral közösen sikerrel lobbiztunk az épülő gyorsforgalmi utakért, s azon vagyunk, hogy logisztikai tengellyé váljunk Kelet-Európa, Ukrajna és Nyugat-Európa között - mutatja be a közös fellépés beruházásokban testet öltő eredményét a bihari politikus. - A vonzáskörzeteket azonban a piac maga formálja át, ezért lehet, hogy Szatmárnémeti térségében egészen az országhatárig lényegesen drágábbak már az ingatlanok, mint a túloldalon. A csatlakozásunk után a magyar oldal ingatlanárai nőhetnek gyorsabban, míg itt csökkenni fognak. Az "odaát" lévő falvak infrastruktúrája ugyanis jobb, mint az ittenieké, akik tehát a mi piacainkhoz akarnak közel kerülni, az igényesebb környezetben telepszenek le.

A közgazdász kedvünkért (település)léptéket vált, hogy láttassa: Romániában uniós értelemben is szerencsés körülmény, hogy szép számban akadnak valóságos nagyvárosok. Ezeknek a fejlődése tovább fog gyorsulni, Temesvár környékét már megszállták a multik, felértékelődött Konstanca, Kolozsvárott pedig végre vége a korábbi polgármester visszaszorító erejének, s szinte napok alatt megszülettek a magánbefektetésekkel szerveződő ipari parkok. Brassó hagyományos ipari és turisztikai centrum, Nagyszeben pedig a legújabb sikerváros. És egy budapesti fülnek ismerősen csengő mondat a Szatmárnémetiben élő közgazdásztól: a román gazdaság most már annyira érett, hogy bármilyen rossz makrogazdasági döntések születhetnek, maga a reálszféra változatlanul fejlődik, hiszen itt vannak a hosszú távra gondolkodó, tervező befektetők.

Csehi Árpád Szabolcs szerint - ha nem óvatos a kormányzat - a csatlakozásnak lesznek vesztesei is, elsőként a mezőgazdaság, az élelmiszeripar omolhat össze. Az iparnak pedig a környezetvédelmi uniós szabályok érvényre juttatása okozhat komoly érvágást. Ráadásul a pénzköltés sem ígérkezik egyszerű feladatnak, az EU-s források megpályázása, lehívása roppant nagy falat: az egyetemi tanár szerint ugyanis hiányoznak a szakértő, tanácsadó, konzultációs cégek.

Tervezők aranykora

- Az uniós pénzeket el kell tudni kérni, és fel kell tudni használni - jelentette ki mintegy folytatva a szatmárnémeti tanárember okfejtését Balogh Soós Csaba, a Ronourbangrup nevű magas- és mélyépítéssel foglalkozó építéstervező, fővállalkozó cég ügyvezető igazgatója. - Ez még akkor is igaz, ha egyelőre a román gazdaság szokatlan tempóban növekszik, rohan előre.

A Ronourbangrup vezetője valóban teljesen akaratlanul "erősített rá" az egyetemi tanár érveire, hiszen nem is ismerik egymást, az építőipari cég csaknem 200 kilométernyire Szatmárnémetitől, Nagyváradon működik. Alapprofilja mellett mostanában "uniósodott" is a vállalkozás abban az értelemben, hogy EU-s pénzekre pályázik, és segít másokat pályázni.

A nagyváradi vállalkozás mindkét tulajdonos ügyvezetője - Balogh Soós Csaba mellett Dorin Debucean irányítja a társaságot - vallja, hogy az uniós tagság nekik a megbízások tömegét hozza már most is. A mérnökökből álló cég azt látja a piacon, hogy közel és távol nincs elegendő hasonmás vállalat, s nincsenek szakemberek sem.

- Sem tervezőként, sem tanácsadóként nem nagyon megyünk ki még a megyéből sem, annyi megbízás születik itt helyben is - vázolja fel az uniósodással kezdetét vevő aranykor legkellemesebb velejáróját a cégvezető. - Nem véletlenül alakult ki a műszaki tanácsadással foglalkozó profilunk, a potenciális partnereink ugyanis ma még azt is elég nehezen tudják megfogalmazni, hogy milyen beruházást akarnak.

A nagyváradi tervező cég tehát pontosan tudja, mennyire kelendő a szakismerete. S bár tényleg nem akarnak térségüktől messzire kalandozni, mégis készítenek magyarországi honosítású, de Romániában megvalósuló terveket, s azon sem csodálkoznak, hogy az árak miatt velük, náluk terveztetnek olasz partnerek.

- Azt már most látjuk, hogy romániai pályázatokon elsősorban a magyar cégek keresnek üzleti lehetőségeket maguknak - vázolja fel az esélyeket a társtulajdonos Dorin Debucean. - De a helyi viszonyok ismeretének hiánya hátrány számukra, s a szabályozás sem nekik kedvez. Az építészeti és tervezési területre vonatkozó jogharmonizáció pedig egyelőre még eléggé hiányos, csak 30 százaléknyi szabály kompatibilis, a többi hátra van.

- Nagyváradról nézve a magyarországi építő és tervező cégeket, azt látom, az évi 50-100 ezer euró közötti bevétellel rendelkező vállalkozások számára mind nehezebb állva maradni a magyar piacon, s eszeveszett módon keresnek munkát Romániában - állítja Balogh Soós Csaba. - Mivel igen sok megbízást nyerhetünk el a piacon, sok esetben magyarországi partnereket bevonva pályázunk. De a legtöbb céggel nem tudunk együttműködni, mert csak kereskedni szeretnének, meg úgy fővállalkozni, hogy a tényleges munkát velünk végeztetnék el. Ez nem megy. Annyira még nem gyengültek el a romániai kivitelező cégek sem, hogy fejvesztve menjenek alvállalkozónak, igaz, annyira pedig még nem erősödtek meg, hogy tudják, mi az a fővállalkozás. Az viszont nem "szakkérdés", hogy tényleges munka nélkül az uniós Romániában sem lehet mások kárára hasznot húzni.