A "Megegyezés" programról beszél az ország. A programról véleményt alkotó politikusok, politológusok, gazdaságpolitikusok, újságírók, riporterek, műsorvezetők többsége már a Gyurcsány-program nyilvánosságra hozatalának napján elutasítóan nyilatkozott annak tartalmáról. Kevesen voltak, s nem a leghangosabbak, akik fel merték vállalni, hogy vannak használható gondolatok is benne. Jóhiszemű vagyok, így megelőlegezem, hogy akik elutasítóan nyilatkoztak róla, el is olvasták, át is gondolták a tartalmát, ellenőrizték a benne levő adatokat, utánanéztek, hogy az adatokból levont következtetések valósak-e. S ennek alapján alkották meg sommás véleményüket: a "Megegyezés" című dolgozat nem alkalmas az ország problémáinak megoldására. Úgy, ahogy van, rossz.
Én is elolvastam. S megmondom őszintén, sok kormányprogramot, gazdasági programot olvastam már életemben, lévén már jó ideje gazdasági újságíró, de ezt az utolsót nem soroltam a legrosszabbak közé. Valóban nem egy kimunkált, minden részletében végiggondolt, hatástanulmányokkal alátámasztott, kiszámolt, a stratégiai lépések mellé operatív megoldásokat is felsorakoztató dolgozatot rakott elénk a kormányfő. Valóban tele van támadási felületet kínáló megállapításokkal, gyenge lábakon álló érvekkel. (Megjegyzem: a "Fordulat és reform" óta alaposan kidolgozott munkával nem találkoztam. Talán már nincs is olyan gazdaságpolitikai műhely, amelyik képes volna rá?) De találtam benne olyan megközelítéseket, amelyek igenis alkalmasak a társadalmi közmegegyezés irányába elmozdulásra, arra, hogy az alapjain az országunk jövőjéért felelős politikusaink, kormányzati döntéshozóink találjanak hangot egymással.
Ha akarnának. De az ország sorsát a "vállukon vivők" nem akarják. A politikai pártok zsigerből elutasítanak mindent, amit Gyurcsány Ferenc miniszterelnök mond, akar. Saját pillanatnyi politikai érdekeik mentén működnek, s egyetlen megmozdulásuk nem utal arra, hogy az ország sorsának, jövőjének, társadalmunk és gazdaságunk fejlődésének szolgálatában gondolkodnának, cselekednének.
Pedig, ha el tudnánk vonatkoztatni attól, hogy melyik párt nevesíti a gondolatot, a Gyurcsány-program egyik alapeleme alkalmas volna a közös gondolkodás elindítására, az összefogásra, a megegyezésre. Nevezetesen: a feketegazdaság kifehérítésének szándéka. Természetesen nem ez az egyedüli, abszolút megoldás a gazdasági problémákra. Ezt nem állíthatja egyetlen józanul gondolkodó sem. De hatalmas a probléma, nehéz a megoldás, s számtalan ötletet, javaslatot, megoldási kulcsot igényel. Tehát mindannyian kellünk hozzá, hogy jó irányban és viszonylag belátható időn belül eredmény mutatkozzon. Hogy az a bizonyos 20 százalék (a miniszterelnök dolgozata szerint a gazdasági teljesítmény 20 százaléka a feketegazdaságban jön létre, s kikerül az adózás alól), szerény becslésem szerint legalább ennek a duplája, bekerüljön a gazdasági teljesítmény látható tartományába, s ennek következményeként költségvetési befizetési kötelezettségek is terheljék.
Statisztikai adatok nincsenek, csak becslések arra vonatkozóan, hogy mely gazdasági ágakban, ágazatokban uralkodik a fekete szín. Mindannyian tapasztaljuk, aktív részesei vagyunk a számla nélküli létezésnek. Mindannyian szemet hunyunk - mert pénztárcánkat kíméli - a nyugta, papír, számla nélküli adásvétel felett. S emberbaráti okokból belülről szemléljük a zsebbe fizetés hatalmasra duzzadt intézményét, mert az esetek többségében embertársaink megélhetése függ tőle. A feketegazdaság ott virágzik a legerőteljesebben, ahol a magánszemély fogyaszt. A cég a céggel üzleti kapcsolatban nyilván sokkal kevesebb az esély az adófizetést elkerülő technikákra, mint a végfelhasználókhoz kerülő áruk, szolgáltatások esetében.
Mindannyian hallottunk történeteket arról, hogy a mezőgazdaságban működők természeti csapás okozta káraikat nem tudják a kártérítésre hajlandó kormánnyal szemben érvényesíttetni, mert kellene hozzá legalább egy-két számla, mely igazolja, mennyi termés eladására voltak képesek. Olyat pedig nem tud produkálni a többségük. A zöldség-gyümölcs boltokban, piaci árusoknál, maszek orvosnál, természetgyógyásznál, masszőrnél kinek jut eszébe verni az asztalt, hogy nem kap bizonylatot a kifizetett összegről? A vállalati keretek között működő fatelep helyett melyikünk ne választaná a jóval olcsóbban fát szállító, nem adóalany személy szolgáltatásait? Még csak meg sem ütközünk azon, hogy egy maszek mentőszolgálat publikált tarifáit ismerve megrendeljük a szállítást, majd fizetéskor egy papírt sem kapunk a kifizetett pénzről. Azonos áron megszámolt wellness-szolgáltatásért az egyik szolgáltató ad nyugtát, számlát, a másik nem. Egyik beteszi a bevételei közé, majd az adózás körébe, a másik nem.
Hatalmas tömegben dolgoznak emberek alkalmi bébiszitterként, takarítóként, kertészként, szállítómunkásként, hostessként, előadóként, műsorszolgáltatóként, építőmunkásként, kubikosként, üzletszerzőként, közvetítőként, szüretelőként és a többi, hadd ne folytassam a sort, mert nem akarok senkit bajba keverni. Ki az, aki egy-két ilyen alkalmi megbízás miatt vállalja a hivatalos lepapírozást, bejelentést, adminisztrációt, adózást?
A mezőgazdaság, a kiskereskedelem, az építőipar, az egészségügy, a szabadidő-szolgáltatások, a szobakiadás, a turizmus jelentős szegmense marad ki az adózásból, a költségvetési kötelezettségek teljesítéséből.
Biztosan vannak jó megoldások a feketegazdaság jelentős részének kifehérítésére. Olyanok, amelyek nem csak a hatósági ellenőrzés fokozására, az egyébként szabályosan működő és adózó jogi személyek és magánszemélyek sanyargatására, adminisztrációs terheik növelésére építenek. Rengeteg jó ötlet, javaslat bújhat meg a kreatív gondolkodók agyában.
Csak a közös gondolkodás, a megegyezés felé kellene állítanunk az agyunkat, akarnunk kellene végre kijönni ebből az állóháborúból, amelybe a politika kényszerített bennünket és önmagát. El kellene felejtenünk a zsigeri "nemeket".
Mondjunk végre igent a közös gondolkodásra, a megegyezésre.
