A Sulinet Expressz (SE) program meghirdetésekor százezres nagyságú gépeladást prognosztizáltak a szakemberek. (E cikk írásakor mintegy hatezer komplett gépet és mintegy nyolcezer kiegészítő eszközt adtak el, a forgalom azonban viharosan nő. Mire ezek a sorok megjelennek, az eladások összértéke várhatóan eléri a kétmilliárd forintot.) A program hivatalos indoklása elsősorban a családok informatikai eszközeinek bővítését, az ifjúság számítógépes kultúrájának növelését, tehát a jövő generáció felzárkóztatását hangsúlyozzák.

A nem hivatalos háttérbeszélgetéseken azonban kiderül: a szakemberek jól tudják, hogy ezzel az akcióval jelentős piaci segítséget nyújtanak a honi számítógép-kereskedőknek is, nem beszélve azokról a titkos reményekről, amelyek a régi, gagyi gépek modernizálásáról vagy kicseréléséről, valamint a szürke- és a feketekereskedelem visszaszorításáról, a lopott szoftverek legalizálásáról szólnak.

Valljuk be, ezek a remények nem is annyira földtől elrugaszkodottak. Az illetékesek a „célközönség” körét igen szélesre szabták: a kedvezményre nem csupán a pedagógusok, egyetemi előadók és nappali tagozatos egyetemisták, felnőttképzésben részt vevők jogosultak, hanem minden iskolás gyermek szülei, eltartói is. Vagyis legalább 2,2–2,4 millió ember. A családok pedig még igencsak gyengén ellátottak számítógéppel. A statisztikák szerint Magyarországon a háztartások 17 százaléka rendelkezik otthoni számítógéppel, amelyek jelentős része műszakilag elavult. Ugyanez az arány az Európai Unióban közel 60 százalék. Az internetkapcsolatok mértéke nálunk csak 9 százalék. Van tehát hová fejlődni.

Mindenkinek bonyolult

A Sulinet konstrukciója ugyanakkor meglehetősen bonyolult. A meghirdetett pályázaton cégek, konzorciumok indultak konkrét gépekkel, konfigurációkkal. A minisztérium szerint gyakorlatilag minden olyan pályázó nyert, aki korszerű és ellenőrizhetően „fehér”, tehát legálisan importált gépeket, alkatrészeket ígért.

Tény, hogy 54 konzorcium 66 csomagját fogadták el. Ez a két szám önmagában is beszédes. Magyarországon, ahol a pályázatokon néhány nyertes szokott csak lenni – és a vesztesek gyakran bundát kiáltanak –, igen szokatlan, hogy félszáznál is több a nyertes. S ha belegondolunk, ilyen nagy számú nyertessel nem lehet „bundázni”, tehát ez önmagában valószínűsíti a „tiszta” pályáztatást.

A gyakorlatban az eladások igen szigorú, mondhatni: bürokratikus procedúrákat követelnek meg, részletes dokumentációval, hologramos matricával, visszakereshető szerződésekkel. Ez a bürokratikus eljárás csak részben magyarázható az adókedvezmény szigorával, talán sokkal inkább a bújtatott szürkeimportot akarták kiszűrni vele az illetékesek.

Nem könnyű azonban az adókedvezményt igénylők helyzete sem. Megint csak afféle magyaros megoldással állunk szemben: a legrosszabbul az jár, aki egyszerűen bemegy egy autorizált boltba, vesz a hivatalos listáról egy komplett számítógépcsomagot, és azt egyből kifizeti. Ő valószínűleg a legkisebb kedvezményre számíthat (lásd erről keretes írásunkat). Minden, ennél bonyolultabb vásárlási technika - így tartós bérlet, lízing, a gépek alkatrészenként és perifériánként való összeszedése, lehetőleg két vagy több emberrel (értsd: két vagy több adóbevallással) - csak nagyobb kedvezményt eredményezhet.

Gagyi vagy márkás?

A legnagyobb vitát a gépek minősége és ára váltotta ki. Sokan váltig állítják, hogy a kínálat tele van ócska, gagyi gépekkel, amelyek néhány éven belül hatalmas szervizigényt generálnak.

Hogy milyen a kínálat, azt mindenki maga eldöntheti. Az interneten végignézhetők a kínálati listák, a százezer forintos gépektől a milliósokig. Olcsó hardveráruházak kínálják a termékeiket nagyon-nagyon alacsony áron, s közben megkaphatók a minőségi, márkás szerkezetek, laptopok, profi munkára alkalmas Macintoshok is.

Németh Imre, az egyik, mintegy évi 30 milliárdos forgalmú értékesítőhely egyik tulajdonosa szerint igen sajátos, s egyben jellemző a vásárlási arány:

- Nálunk elsősorban a márkás alkatrészekből összeszerelt gépek közép- és felső kategóriája a legkeresettebb. Ezek ára 150 ezer és 215 ezer forint között, a műszaki tartalomtól függően változik.

Ezt gyakorlatilag megerősíti a program lebonyolításáért felelős Educatio Kht. igazgatójának, Borbola Istvánnak a tapasztalata. Szerinte a jó minőségű, de no-name konfigurációk iránt nagyságrendekkel nagyobb a kereslet, mint a márkás PC-k vagy a laptopok iránt. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy az egyik hardveráruháznak megéri a kereskedelmi televíziók méregdrága „prime time” idejében hirdetni SE-gépeit, meglepően alacsony áron.

Kérdéses lista

Annyit azért nagy biztonsággal megállapíthatunk, hogy a mai no-name gépek is minőségi osztályokkal különbek a régi 386-os és 486-os gépeknél. Tehát, ha elfogadjuk, hogy a Sulinet Expressz választéka iránti kereslet nagyjából tükrözi a magyar átlagot - az általános számítógép iránti kereslet összetételét -, akkor is hatalmas minőségi haladást láthatunk.

Azt már senki nem kommentálja a piacon, hogyan is állt össze ez a bizonyos kínálati csomag. A legfeltűnőbb, hogy az adókedvezményre jogosító áruk közé bekerültek a digitális fényképezőgépek is. Magyarán: egy digikamera vásárlása után komoly adókedvezmény jár.

Ha valaki úgy gondolná, hogy a horvát tengerparton, naplementében való fényképezkedés megérdemli az adózó közösség támogatását…, nos, az ilyen véleménnyel e cikk szerzője, igen enyhén szólva, nem ért egyet. Meggondolandó ugyan az az érv, hogy a digitális fényképezés az audiovizuális kultúra része, de vajon akkor miért nem kaphatunk kedvezményt a digitális videokamerák után is? Állókép igen, mozgókép nem?

Szóval: a részletekben lehet még érthetetlen dolgokat találni.

Árak kordában tartva

A másik jelentős, elterjedt vád a bújtatott árdrágítás. Nevezetesen: a kereskedők ügyesen „rácsapnak” 5–10 százalékot az árakra, tekintve, hogy a vevők ennél sokkal többet nyernek az adókedvezménnyel. A piac fősodrában élő Németh Imrének erről igen gyakorlatias véleménye van:

- Ez itt valódi piac. Több mint ötven szállító 66 pályázata 1800 értékesítési ponton versenyez egymással. A magasabb áron kínált terméket a vevő a szomszéd boltban veszi meg. Ezt senki nem engedheti meg magának. Az áremelés itt egyszerűen öngyilkosság volna.

Ha végignézzük a kínálati katalógust, nem találunk kirívóan és aránytalanul drága elemeket. Talán azért sem, mert az internet segítségével nagyon könnyű az összehasonlítás.

Mindent összefoglalva: az Expressz, úgy tűnik, nagy sebességgel száguld. Nyilvánvaló, hogy az év utolsó két-három hónapja lesz a program legintenzívebb szakasza, már csak a közelgő adó-visszatérítés reményében is. Az is valószínű, hogy ez a program megköveteli a költségvetéstől, hogy lemondjon jó néhány százmillió vagy akár néhány milliárd forintról. Ám egészen bizonyos, hogy a hazai általános számítógépes kultúra sokat köszönhet majd ennek a programnak.

És így ennek az expressznek már nincs is sok köze az iskolákhoz.


Sós Péter János