„Magyarországról 1956 óta összesen nem jelent meg annyi cikk Franciaországban, mint a magyar kulturális évad időszakában” – összegzi a hét hónapos rendezvénysorozat eredményét Csernus Sándor, a szervezés külföldi lebonyolításában részt vevő Párizsi Magyar Intézet igazgatója. A francia nyelvű műsorfüzet belső borítóján a Magyar Turizmus Rt. párizsi irodájának reklámja látható: a kép egyik felén ódon városrész folyóparttal, a másikon egy gyógyfürdő antik oszlopcsarnoka. „Nem kis részben a magyar évnek köszönhetően úgy tűnik, Magyarország a franciák számára most a fürdők országa” – folytatja a történelem–francia professzorból lett diplomata.

Megtérülő befektetés

A nemzeti PR-kampány eredménye kézzelfogható: a kulturális tárca közlése szerint 2002-ben a Magyarországra látogató turisták száma 18 százalékkal nőtt, s csak a szeptember és október havi Franciaországból érkező turizmus növekedéséből visszajött az államkasszába az évadra adott 800 millió forint támogatás.

Más kérdés, hogy mit számítsunk be a kiadások közé. Hiszen a nemzetközi gyakorlat szerint a kulturális évadok a viszonzás elvére épülnek, és a költségek nagyobb részét a mindenkori vendéglátó állja. Jelenleg nálunk éppen franciaországi évad zajlik a Francia Intézet rendezésében, magyar részről a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) és egyéb tárcák mellett a meghívó intézmények támogatásával. Ám még így is pozitív a befektetési mérleg, hiszen a két rendezvény méretei mások.

Nagyszabású nemzetközi színre lépésünk előzménye az 1999-es frankfurti könyvvásáron való magyar díszvendégség és a következő évi brüsszeli Europalia eseményei voltak. Az előbbibe szintén 800 millió, az utóbbiba 570 millió forintot fektetett a kormány. Az, hogy a 2001-ben több mint fél éven át tartó nemzeti évad költségei nem haladták meg a könyvvásári részvételét, mindenképp figyelemre méltó.

Az említett viszonossági elv mellett az NKÖM háttérintézményeként működő, az évadok szervezésére alapított Hungarofest Kht. létrehozása is faragott a költségeken, hiszen egy állandó rendezvényszervező csapattal könnyebb berendezkedni a folytonos nemzetközi jelenlétre. Ez a jelenlét pedig kiemelt helyet foglal el a kormány kultúrpolitikájában is: az már biztos, hogy az idei nagy-britanniai év után Oroszország és Hollandia kerül sorra. Mint azt dr.Reményi Krisztina, a Hungarofest programigazgatója elmondta, az iroda a kulturális tárcán kívül a Miniszterelnöki Hivatal Turisztikai Államtitkárságával is összehangolja mindennapi munkáját, de a Külügyminisztérium egyetértése is fontos. Együtt határozzák meg azokat az üzeneteket, amelyek politikailag és kultúrpolitikailag egyaránt fontosak.

Egymást erősítő hatások

„A kultúrpolitikájára köztudottan nagy hangsúlyt fektető Franciaországban a Hungarofestnek megfelelő szervezet, az AFAA 1922 óta létezik, de nem a kulturális, hanem a külügyminisztérium alá tartozik. Olaszországban nincs ilyen szervezet, ezért a szervezőknek ott egyszerre két tárcával, a kulturálissal és a külügyivel kellett együttműködniük” – emlékezik vissza Szabó Győző, a Római Magyar Akadémia igazgatója. Az AFAA egyik igen jelentős feladata egyébként a gazdasági szféra bevonása szponzorként a francia kultúra külföldi terjesztésébe.

A franciák, akik ismerik a nemzeti évadok fogalmát, eddig a nyugat-európai országok mellett csak a volt gyarmatállamokra fordítottak figyelmet. Az EU-bővítés kapcsán viszont az újonnan csatlakozó országok kerülnek előtérbe: hazánk után a cseh kultúra bemutatása kezdődött el, amit a lengyel követ. A kelet- és közép-európai országok pedig megragadják az alkalmat, hogy megszabaduljanak a régióra húzott blokkszemlélettől: a magyar fél mind Olaszországban, mind Nagy-Britanniában önállóan kezdeményezte bemutatkozókampányát.

A szervezés külföldi központjául a magyar kulturális intézetek szolgálnak, amelyeknek – mint azt az új kulturális kormányzat már működése elején bejelentette – a korábbinál is nagyobb szerepet szánnak a diplomáciában. A 1920-as évekbe visszanyúló alapítású intézethálózat mellett a turisztikai kirendeltségek és kereskedelmi szolgálatok is jócskán hallattak magukról az évadok során. A francia események egyik legnagyobb tömeget vonzó rendezvényét, a magyar lovashagyományok köré szerveződő chantille-i kulturális bemutatót például a kultúra, a kereskedelem és turisztika szervei közösen rendezték, „Összességében a rendezvények körülbelül 20 százaléka kifejezetten idegenforgalmi vagy üzleti tartalmú” – tudtuk meg Reményi Krisztinától.

„Egyértelmű, hogy ezek a Magyarországról szóló kulturális bemutatók nagyon jól kiegészíthetők gazdasági rendezvényekkel, és ez fordítva is igaz” – állítja Spányik Péter, az ITD Hungary Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht. vezérigazgató-helyettese. A közhasznú társaság, amely a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium és a Külügyminisztérium közös háttérintézménye, az év szinte minden napján részt vesz egy fórumon valahol a világban. „Úgy érzem, hogy ezeken az eseményeken természetes és mindenki által érezhető szinergiahatás működik – mondja a vezérigazgató-helyettes. – Ugyanis a körülmények ismerete, amelyek közé a külföldi befektető majd érkezik, abszolút meghatározó, és ennek szerves része a kultúra. Egészen tág értelemben, a művészetektől kezdve a munkakultúrával bezárólag.”

Hungaricumok piaca

A rendezvények azonnali megtérülését a meghívott művészeken kívül egy vállalkozói réteg is élvezheti. Míg a fesztiválszervezéshez kötődő háttériparágakat jellemzően a fogadó fél mozgósítja, a nemzeti kultúrát reprezentáló termékeink, a hungaricumok gyártói és forgalmazói hazai piacról kerülnek ki.

A népi iparművészet és gasztronómia a magyar évadok során nemcsak kiállításokon, ingyenes kóstolókon, hanem vásárokon is bemutatkozhatott. „A programokban részt vevő kézművesek nagy része haszonnal távozott – hangsúlyozza Reményi Krisztina, s hozzáteszi: – De ahhoz, hogy egy magyar kereskedő egyáltalán elinduljon külföldre, egy ismeretlen piac felé, elsősorban a fogadó fél tudja megteremteni a feltételeket. Az adókedvezményeket, díszvendégi státust viszont csak azok vehetik igénybe, akik először átmennek a hazai szervezők szigorú szűrőjén.”

Az eddigi két kulturális évadra a népi kézműveseket a Népművészeti Egyesületek Szövetsége (NESZ) és a Hagyományok Háza választotta ki. Igyártó Gabriella, a NESZ ügyvezetője szerint a szervezet körülbelül háromezer mesterembert számláló tagságán belül van, aki szabadidejében, van, aki megélhetésként foglalkozik népművészettel; mesterembereiknek nagyjából a fele vállalkozó. A csoport egyre több nemzetközi meghívást kap, amelyeknek a többsége kulturális fesztivál, de elvétve akad köztük kifejezetten vásár is. „Jó, ha ebből emberek megélnek, de nagyon fontos a színvonal és a minőség; ha csak piacra termelnek, félő, hogy gyengül a minőség” – mondja az ügyvezető, aki szerint a népművészeti termékek piacán máris érezhető némi felhígulás. „Igaz, a nagyobb nemzetközi fesztiválokra való kijutásnak ma még előfeltétele a garantált minőség, de hosszú távon csak szigorú uniós szabályzással lehetne megőrizni az értékeket” – véli.