A Nemzeti Éghajlat-változási Stratégia (NÉS) majdnem 100 oldalas vitaanyaga néhány hónapos társadalmi egyeztetés után, várhatóan év végén kerül a parlament elé. S a stratégiából az elfogadást követően készülhetnek el a felelős tárcák, szervezetek, önkormányzatok, kistérségek cselekvési tervei. Majd csak ezután kezdődhet el a szervezett cselekvés.

A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KVVM) által jegyzett stratégia alapszemlélete egyértelmű: a hazai környezetpolitika kialakítása és végrehajtása során olyan eszközöket kell alkalmazni, amelyek a nemzetközi környezeti szempontok mellett a hazai gazdaság fejlődésének követelményeit is figyelembe veszik, és teljesítik az EU-tagság szabta elvárásokat is.

Tények, részletek a NÉS-ből

A globális környezeti változást az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésével lehetséges korlátozni, vagy hatását csökkenteni. Mivel e gázok kibocsátása az energiatermelés, a közlekedés, az egyes ipari tevékenységek és az intenzív mezőgazdasági termelés során kerül a légkörbe, az éghajlatvédelem végső soron a nemzetgazdaságokat átszövő energetikai, közlekedési infrastruktúra, valamint a termelési-termesztési rendszerek környezeti szempontú modernizálását jelenti, ami jelentős terheket ró a társadalomra és a gazdaságra.

A klímaváltozás és annak hatásai enyhíthetők, de a jelenség maga nem kerülhető el teljes egészében az üvegházhatású gázok múltbeli és jelenlegi kibocsátása miatt. A várható kedvezőtlen hatásokra fel kell készülni, erősíteni kell az alkalmazkodás eszközeit és intézményeit, és meg kell tenni mindazokat az intézkedéseket, amelyek előrelátható módon a változások káros következményeinek enyhítését szolgálják.

A Föld különböző tájainak éghajlatát, illetőleg ezek összességét, a globális éghajlatot az éghajlati rendszer elemei folyamatosan alakítják. Az éghajlati rendszer elemeit a légkör és a vele érintkező négy földi szféra - a szárazföld, a felszíni és a felszín alatti vizek összessége, a Földön található fagyott állapotú víz összessége és az élővilág - együttesen alkotják.

Az emberi tevékenység, elsősorban a mezőgazdaság és az erdőirtás a Föld felszínének tulajdonságát változtatja meg, s ez hat az éghajlatra is. Az erdőirtás jelentős szén-dioxid-kibocsátáshoz (CO2) is vezet, és ma a teljes kibocsátás 19 százalékáért felelős. Az előrejelzések pedig arról szólnak, hogy a következő néhány évtizedben továbbra is jelentősen nő a CO2-kibocsátás, s ez a globális hőmérséklet jelentős emelkedését vonja maga után, komoly veszélybe sodorva a környezetet és az emberi társadalmakat világszerte.

Az ipari forradalom óta nemcsak a mezőgazdasági termelés, hanem az egyre növekvő emberi fosszilistüzelőanyag-felhasználás is fokozta az összes hosszú tartózkodási idejű üvegházhatású gáz kibocsátását. A CO2 mellett a fluorozott szénhidrogénekét (HFC), a per-fluoro-karbonét (PFC) és a kén-hexafloridét (SF6). Ezek mindegyike különböző mértékben járul hozzá a globális felmelegedéshez, sugárzási tulajdonságától, molekuláris tömegétől és légköri tartózkodási idejétől függően. Mérések kimutatták, hogy a CO2-koncentráció értéke már most olyan magas, amilyen az elmúlt ezer évben biztosan nem, és talán az elmúlt húszmillió év alatt sem volt, és a jégfuratok, műszerek azt is tanúsítják, hogy a metán (CH4) mennyisége ugyancsak megduplázódott a légkörben.

A Föld 0,7 Celsius-fokot melegedett a múlt század kezdetétől. A tíz legmelegebb év - az 1861-es feljegyzések óta - 1990 után következett be, a rekordot eddig 1998, és ezt megközelítően 2005 tartja. Az egyre gyorsuló globális felmelegedésért az Éghajlatváltozás Kormányközi Testülete (Intergovernmental Panel on Climate Change, IPCC) 2007-ben közzétett, minden korábbinál határozottabb, 4. értékelő jelentése szerint az emberi tevékenység a felelős. A testület több ezer tudós ellenőrzött, hiteles összefoglalása alapján alakítja ki állásfoglalását az éghajlatváltozásról, annak hatásairól és a lehetséges megelőző lépésekről.

Az északi félteke hóval fedett területe 10 százalékkal zsugorodott az 1960-as évek óta, és a világ nagy részén a gleccserek jelentősen visszahúzódtak. Az antarktiszi jégtakaróból hatalmas jégtömbök váltak le, az arktikus jég vastagsága a késő nyári időszakban 40, kiterjedése pedig 15 százalékkal csökkent az eltelt évtizedekben. A legutóbbi becslések szerint csak az utóbbi évtizedben 8 százalékkal lett kevesebb a tengeri jég területe. Az óceánok hőtágulása és a gleccserek olvadása következtében a tengerszint évente 1-2 millimétert emelkedett a 20. században. Az emelkedés még azután is évszázadokig folytatódik, hogy a légkörben stabilizálódik az üvegházhatású gázok koncentrációja, mivel az óceánok termikus tehetetlensége nagyon nagy.#page#

Egy sor növény- és állatfaj húzódott északabbra, a pólusok felé az elmúlt évtizedekben. A megfigyelések szerint a növények virágzása, a vándormadarak megérkezése, néhány madár költési időszakának kezdete és a rovarok felbukkanása nagyrészt korábbra tevődött az északi félteke közepén és a sarokhoz közelebb húzódó szélességi körök mentén. Sok helyen a rovarok és a kártevők már könnyebben át is telelnek.

Komoly bizonyítékok vannak arra, hogy a viharok és hőhullámok gyakorisága növekszik a világ több részén, még fontosabb, hogy a hideg időjárási helyzetek az egyenlítőtől középtájra lévő és távolabb eső szélességeken ritkulnak. Az Arktiszon a hőmérséklet a globális átlaghoz képest kétszer gyorsabban nőtt az 1970-es évek közepe óta. Alaszka különösen gyorsan melegedett, és ez drámai hatással volt a környezetre, a növényekre, állatokra és emberi társadalmakra. Tudósok egyébként kimutatták, hogy az 1980-1999-es időszak globális átlaghőmérsékletéhez képest 1,5-2,5 Celsius-fokos hőmérséklet-emelkedés akár 20-30 százalékkal tizedelheti meg a biológiai sokféleséget kontinensünkön.

Európa-szerte jó néhány drámai áradás okozott katasztrófát az elmúlt évtizedben. Valószínűleg 2003 volt az évezred legmelegebb nyara, mely több mint 35 ezer ember halálát okozta. Egy kutatás arra mutat rá, hogy az ilyen kivételesen meleg nyár előfordulásának valószínűsége kétszer akkora az üvegházhatású gázok növekvő jelenlétének következtében, és e század közepére ilyen nyarakra minden második vagy harmadik évben számítani kell.

Az éghajlat globális alakulásával párhuzamosan egyértelmű változások mutathatók ki a hazai hőmérsékleti és csapadékviszonyokban is. A napi maximumhőmérséklet drámai mértékben, 2-3 Celsius-fokkal emelkedett1975 és 2004 között. Ugyancsak egyértelmű az éves csapadékmennyiség csökkenő tendenciája, amit jól kifejez az a tény is, hogy a legszárazabb 20 évből 6, azaz 30 százalék az 1990 utáni időszakból szerepel.

Az IPCC kibocsátási forgatókönyveinek mindegyike szerint a 21. században várhatóan emelkedik a globális átlaghőmérséklet. A legnagyobb változást előrejelző meghatározás 2100-ra az 1980-1999 közötti időszakhoz képest akár 6,4 Celsius-fokkal is melegebbnek ítéli a földi átlagklímát. Ugyanezen bázisidőszakhoz képest akkorra a világtengerek szintje is 0,2-0,6 méterrel emelkedik pusztán a felmelegedés hatására bekövetkező óceáni víz hőtágulása miatt. Az antropogén eredetű felmelegedés és ennek hatására a világtenger szintjének emelkedése még akkor is folytatódik, ha az üvegházhatású gázok kibocsátását sikerül stabilizálni.

A globális hőmérséklet emelkedésével azonban a hirtelen és vélhetően megfordíthatatlan változások gyakorisága is megnövekszik, és ezek súlyos hatásokkal járhatnak. Ilyen súlyosabb hatás

- a grönlandi és nyugat-anktartiszi jégtakaró jelentős mértékű olvadása, ami a világ tengerszintjeinek akár 12 méteres emelkedésével is járhat;

- az észak-atlanti áramlás erősségében végbemenő csökkenés, ami jelentős hűtőhatással járhat az észak-atlanti és európai régióban;

- az olvadó permafrosztból történő növekvő metánkibocsátás vagy az óceánok mélyén a kontinentális határok mentén elhelyezkedő nagy mennyiségű metán-hidrátoknak a destabilizációja.

Ha a változás jelentős mértékű, az éghajlati rendszer viselkedésében meglévő tehetetlenség miatt a folyamat visszafordítására sem marad belátható időn belül esély.

(További adatok a Környzetvédelmi és Vízügyi Minisztérium honlapján.)

A trendek megállítása

Már a viszonylag alacsonynak tűnő hőmérséklet-növekedés hatása is jelentős lehet az ökológiai rendszerekre, az állati és növényi fajokra, aszályhoz, szélsőséges esőzésekhez vezethet, és súlyos következményekkel járhat társadalmunkra nézve. A csapadék- és aszálymintázat, valamint a viharok intenzitásának változása valószínűleg további milliókat tesz ki az aszály, éhség és betegségek veszélyének. A tengerszint majdnem egy méteres emelkedése az elkövetkező évszázadban potenciálisan pusztító erő az alacsonyan fekvő szigetek és a tengerpartok szempontjából. A politikai instabilitás és a vele járó konfliktusok kiterjedtebbé válnak a klímaváltozással, de mint tanulmányok mutatják, a szegény országok sokkal kitettebbek ennek, mint a gazdagak. Különösen a fejlődő országok gazdasága számára lesz érezhető a szélsőséges időjárási jelenségek költsége, a mezőgazdasági termés visszaesése és a migrációs mozgalmak erősödése, ami mind nehezíti a fejlődést.#page#

Az IPCC értékelése szerint a tiszta édesvízhez való hozzáférés ígérkezik az egyik legkritikusabb kérdésnek a jövőben, amely hazánk számára is kihívást jelenthet.

Az üvegházhatású gázok legnagyobb légköri koncentrációnövekedését feltételező forgatókönyvön alapuló eredmények alapján megállapítható, hogy a Kárpát-medencében minden évszakban egyértelmű melegedés várható, amelynek mértéke az 1961-90-es évek átlagához képest nyáron a legnagyobb: 4-5, tavasszal a legkisebb: 3-3,5 Celsius-fok. A csapadékösszegek változásának tendenciája nem minden évszakban azonos előjelű. Nyáron (és kisebb mértékben ősszel) a csapadék csökkenése, míg télen (és kisebb mértékben tavasszal) a növekedése várható, mégpedig akár a 30-35 százalékot meghaladó mértékben. A nagycsapadékos jelenségek a jövőben növekvő, míg a kiscsapadékosak csökkenő tendenciát mutatnak.

A hazánkra előre jelzett változások a természetes ökoszisztémákat, a természetes élőhelyeket, az erdőállományokat, a mezőgazdaságot, a vízgazdálkodást és az emberi egészséget egyaránt érintik. Az IPCC jelentés készítői azzal számolnak, hogy a magyarországi folyók évtizedeken belül nyaranta akár a jelenleg szokásos szint felére apadhatnak. A talajvíz megfelelő utánpótlás híján süllyedni fog, főként a völgyekben és az alacsonyabb területeken, például az Alföldön. A záporok, viharok gyakoribbá válnak, ami miatt nő a hirtelen árhullámok kockázata. Az emberi egészséget közvetlenül is érinti az éghajlatváltozás: nagy bizonyossággal növekszik a meleg, különösen a hőhullámok okozta halálesetek száma. A felmelegedéssel összefüggésben egyre több kórokozó is megjelenik - a kullancsok elterjedése például már ennek a folyamatnak az előjele.

A 2006 őszén napvilágot látott Stern-jelentés szerint az éghajlatváltozás a valaha látott legnagyobb kihívás elé állítja a világgazdaságot. Leszögezi: az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésre úgy kell tekinteni, mint befektetésre a jövőbe, hiszen a hathatós, gyors cselekvés előnyei messze felülmúlják annak költségeit. Az 1990-es szinthez viszonyított 80 százalékos csökkentés esetén a világ összesített GDP-je +4 és -12 százalék közötti tartományban változhat.

A klímaváltozás veszélye elleni védekezésnek nincs más alternatívája, mint a globális együttműködés, amelyben a közös, de megkülönböztetett felelősség elve alapján hosszabb távú és komoly erőfeszítések szükségesek mind a fejlett, mind pedig a dinamikusan növekvő gazdaságú fejlődő országok részéről.

Az Európai Tanács a 2007. tavaszi ülésszakán tárgyalta a bizottság által előterjesztett energiapolitikai és éghajlat-változási "csomagot", és határozatba foglalta, hogy az unió a nemzetközi tárgyalásokon a fejlett országokban szorgalmazza az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 30 százalékos csökkentését 2020-ra az 1990-es szinthez képest. Célként tűzték ki, hogy a megjelölt időpontra az unió a teljes energiafelhasználásának a 20 százalékát fedezze megújuló energiaforrásokból, érjen el 20 százalékos energiamegtakarítást, és a bioüzemanyagok arányát 10 százalékra növelje a folyékony üzemanyagok esetében. A hazai stratégiai céloknak is ehhez igazodóan kell kialakulniuk.

A NÉS rendkívül erős elemzését adja az üvegházhatás csökkentésre törekvő energiagazdálkodásnak, alternatív energiákra áttérés lehetőségeinek, a közlekedés szerepének a folyamatban, valamint országunk sajátos adottságai kihasználásának, a mezőgazdaság, az erdőgazdaság átalakításában rejlő lehetőségeknek, az alternatív energiákra áttérésnek lakossági és ipari méretekben, valamint azok adózási, szabályozási feltételeire is ad javaslatot.

Az adaptáció lényegében két dolgot jelent: az éghajlatváltozással összefüggő károk mérséklését és az érzékenység csökkentése érdekében megteendő lépéseket. A NÉS, mint ahogyan az EU-ajánlások is, nagy hangsúlyt fektet az optimális adaptációs lehetőségek kihasználására, melyek az eredendő cél elérésén túl egyéb szociális, környezetvédelmi és gazdasági előnyökkel, többlethasznokkal járnak.

A dokumentum leszögezi: Magyarországon a globális átlagnál nagyobb mértékű melegedés várható, annak minden következményével. A fokozódó hatások eltérő mértékben ugyan, de az ország egész területét, valamennyi ökoszisztémáját, megújuló természeti erőforrásainak egy részét, valamint a társadalom szinte valamennyi szektorát, rétegét és fontosabb szereplőjét érintik, vagy érinteni fogják.

A stratégia részletes eszköztárát sorolja fel a társadalom minden érintett területe alkalmazkodóképességének, illetve az előttünk álló feladatoknak. A heves árhullámokra, illetve aszályokra, vízhiányokra, ivóvízproblémákra különösen erősen felhívja a figyelmet. Az élőfajokra, az ökoszisztémára irányuló veszélyekről, az élőhelyek pusztulásának megakadályozására irányuló javaslatokról is bőven esik szó. A mezőgazdasági kultúrák átalakításától kezdve az életminőség szükségszerű megváltozásával járó tényezőkig, mint például a munkaszokások megváltozása, minden tényezőt felsorol, és átgondolásra javasol. Beleértve építkezési szokásaink helyi és technológiai megközelítésű megváltoztatásának sürgősségét is.

Külön fejezet foglalkozik a kritikus infrastruktúra megvédésének, fenntartásának fontosságáról. A civilizált életet megteremtő közműveknek (csatorna-, víz-, villany-, gázellátásnak, közutaknak, vízi és légi utaknak) való kiszolgáltatottságunk ugyanis akkor mutatkozik meg, amikor állandósulnak a működésüket nehezítő időjárási események.

A NÉS szól az egészségügy erős érintettségéről, az oktatás feladatairól a tudatformálásban, a helyi térségi szintű operatív irányító szervezetek kiépüléséről, a civil szektor együttműködéséről a feladatok végrehajtásában. A minden területre kiterjedő, átfogó javaslatcsomagot érdemes mindenkinek átolvasnia, s végiggondolnia, hogy mit tud egyes emberként, döntéshozóként, vállalkozóként abból önmaga is megvalósítani.

S akkor el is kezdődhet a lakosság felkészítése az adaptációra. Mert ezt a NÉS az egyik legfontosabb feladatnak tartja.