Az elmúlt évtizedben a hazai nyugdíjrendszerben lezajlott változások megnövelték az egyén felelősségét az időskori anyagi biztonság megteremtésében. Arról azonban nincsenek általánosan elfogadott információk, hogy a fokozott felelősséggel arányban áll-e a lakosság tudatossága és felelősségvállalása, az aktív korúak képesek és hajlandók-e a szükséges mértékben gondoskodni nyugdíjas éveikről. Ennek hiányában ugyanis a jelenleg aktív korosztályokat nyugdíjba vonulásuk után az időskori szegénység fenyegetheti, ami olyan társadalmi és gazdasági problémákat vet fel, amelyeknek megoldására fel kell készülni - mutat rá az MKIK Gazdaság és Vállalkozáselemző Intézet (GVI) felmérése, amelyet a Volksbank Zrt. megbízásából készítettek. A kutatók az aktív korú magyar lakosság nyugdíjrendszerrel kapcsolatos tájékozottságát, jövedelmi helyzetét és megtakarítási magatartását vizsgálták, különös tekintettel az időskorra szánt megtakarításra. Külön figyelmet fordítottak a nem regisztrált jövedelemszerzésre - a "zsebbe" fizetésre -, ennek az összes jövedelmen belüli arányára, valamint összefüggéseire a nyugdíjjal kapcsolatos megtakarítási magatartással.
A felmérés rámutat, hogy a 18 és 59 év közötti lakosság harmada saját bevallása szerint sehogyan sem készül nyugdíjas korára. Mindössze 30 százalék tagja önkéntes nyugdíjpénztárnak, vagy rendelkezik egyéb nyugdíjcélú megtakarítással. Közel ugyanennyien tervezik, hogy a nyugdíj mellett dolgozni fognak. A lakosság 35 százaléka takarékoskodik, pénzt tesz félre, 8 százalék pedig a gyerekei segítségére is számít. Az életkor emelkedésével és a jövedelem növekedésével együtt nő azok aránya, akik valamilyen formában készülnek időskorukra.
Mit tudunk a nyugdíjrendszerről?
A lakosság nem kellően tájékozott a nyugdíjrendszerrel kapcsolatban. A válaszadóknak csak mintegy 40 százaléka ismerte pontosan a rá vonatkozó nyugdíjkorhatárt, és azzal is csak a kérdezettek fele volt tisztában, hogy a munkáltató a munkavállalóénál magasabb járulékkulcs szerint fizet nyugdíjjárulékot alkalmazottai után - mutat rá a tanulmány.
A válaszadók jelentős hányadának ismeretei ráadásul "körülbelüliek", például a munkavállalói nyugdíjjárulék mértékét egészen pontosan csupán 10 százalék tudta, de 7 és 10 százalék közé már háromnegyedük el tudta helyezni. A munkáltatói nyugdíjjárulék mértékét jóval kevesebben ismerik. A tájékozottságot mérő kérdésekre általában az idősebbek, a magasabb jövedelműek és magasabb szintű iskolai végzettségűek válaszoltak nagyobb arányban helyesen.
A magasabb jövedelműeknek és a magasabb végzettségűeknek gyakrabban van nyugdíjcélú megtakarításuk, mint a kisebb jövedelműeknek és az alacsonyabb iskolai végzettségűeknek. Az önkéntes nyugdíjpénztári tagság ezenkívül függ a munkahely típusától is: a közalkalmazottak, az állami vállalatok dolgozói és a külföldi tulajdonú munkahelyen dolgozók nagyobb arányban tagjai önkéntes nyugdíjpénztárnak, mint a más jellegű munkahelyeken dolgozók.
Jelentős fordított irányú összefüggés mutatkozik meg a nem regisztrált jövedelemszerzés léte és aránya, valamint a nyugdíjjal kapcsolatos megtakarítások, illetve a nyugdíjas életre való felkészülési stratégiák választása között. A jövedelmüket zsebbe vagy számlára kapó dolgozóknak ritkábban vannak nyugdíjcélú megtakarításai, és általában kevésbé igyekeznek felkészülni a nyugdíjas korra, mint a rejtett gazdasággal kapcsolatban nem álló társaik, így nyugdíjba vonulásukkor valószínűleg anyagi problémákkal kell majd szembenézniük - olvasható a tanulmányban. Eszerint a munkavállalók rejtett gazdaságban való részvétele kihat az egyén hosszú távú stratégiáira is, és együtt jár az életpálya tudatos tervezésének hiányával.
A választható portfólió
A nyugdíjas évekre szolgáló megtakarítás másik alappillére a kötelező magánnyugdíjpénztár. Ez az alappillér megújul és megújult, hiszen már - bizonyos pénztárak esetében - elérhető a választható portfólió eszköze.
A választható portfólió (VPR) remek lehetőség és eszköz arra, hogy igényeinkhez igazítsuk a kötelező magánnyugdíj-pénztári befizetések befektetéseit. Míg korábban egyetlen befektetési stratégia szerint volt kamatoztatható a nyugdíjcélú megtakarítás, az új választható portfóliós rendszernek köszönhetően, egyéni adottságok szerint, ezentúl három eltérő befektetési filozófia választható.
A törvény szerint a pénztárak számára előírt VPR legkésőbbi bevezetése 2009. január 1-je, ám számos pénztár pontosan egy évvel korábban elindította ezt a szolgáltatást. Az úttörők szerint egy év alatt optimálisan ki tudják alakítani portfólióikat, s versenyképesebb terméket tudnak nyújtani tagjaik számára. Azokat a pénztárakat, amelyek bevezették a VPR-t, számos kritika érte a rendszert be nem vezetők táborából, s a szakma véleménye is megoszlik a kérdésben. Vannak, akik jó ötletnek tartják a korai bevezetést, míg más pénztárak ódzkodnak az újdonságtól, s a piac megérésére számítva kivárnak.
Annyi bizonyos, hogy az a pénztártag, aki választhat portfóliót, mindenképpen jobban jár, hiszen az adott élethelyzetéhez mérten vállal kockázatot befektetésére, s ezzel az egy évvel korábbi választással, besorolással hamarabb igazíthatja saját elképzelései szerint megtakarításának befektetési politikáját, mint a régi rendszerben.
A kockázatosabb portfóliót választó pénztártagnak nem biztos, hogy egy év alatt több megtakarítása lesz VPR-ben, hiszen pontosan a nagyobb kockázatot jelentő növekedési portfólióban nagyobb a részvénykitettség, ezáltal lehet, hogy mínuszba megy. Viszont szakemberek egybehangzó véleménye szerint az elmúlt évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy hosszú távon a nagyobb részvényarányú befektetések magasabb hozamot értek el, de fontos tudni, hogy ezek kockázatosabbak is. Szintén szakértők állítják, hogy a pénztári hozamokat öt év átlagában érdemes vizsgálni, az egyéves mutatók nem mérvadóak.
