Kéretik tudomásul venni, hogy kikerülhetetlenül építeni fogjuk, építenünk kell az információs társadalmat.

Miközben Kelet-Közép-Európa, köztük mi is, a második világháború után, az európai társadalomfejlődéstől merőben eltérő formáció, a kommunizmus, a „létező” szocializmus megvalósításával foglalkozott, Európa már akkor is fejlett része folytatta a kapitalizmus, majd a jóléti társadalom építését. A történelem ma már kristálytisztán mutatja, hogy a kapitalizmus és a jóléti társadalom nem átugorható, kihagyható vagy felcserélhető szakasz a társadalomfejlődés folyamatában. Az az út, amin mi jártunk, zsákutca volt, időpazarlás, mai lemaradásunk egyértelmű oka.

A rendszerváltás országok sorában következett be a 20. század végén, s a volt szocialista társadalmak, köztük mi is, villámsebességgel fogtak-fogtunk hozzá elmaradásunk behozásához. Egy-másfél évtizedünk volt arra, hogy az intézményrendszert, politikai rendszert, demokráciát megteremtsük, rohamosan kapitalizálódjunk, nemcsak a jog, az adórendszer, a választás és egyebek szintjén, hanem a tudatokban, a kultúrában is.

Ez alatt az idő alatt Európa nyugati fele már az integrált, globális társadalmát építette, s járta a társadalmak fejlődésének szerves útját. Náluk az információs társadalom, a tudásalapú társadalom építése van napirenden, mégpedig nagyon tudatosan koncentrálva az infokommunikáció, az információs technológia alapjainak beépülésére az oktatásba, a kormányzásba s nem utolsósorban a gazdaságba. Az új stratégiát, az eEurópa programot meghirdetők pontosan tudták, hogy a társadalomváltás korszakai egyre rövidebbek lettek; a változások gyorsasága semmi régebbi mintához nem hasonlítható, s tudatos irányítás, a folyamatok kézben tartása nélkül egyetlen társadalom, még a legfejlettebb sem tudja a tempót tartani. A lépéstartás a világ legfejlettebb vonalába tartozókkal az egyetlen garancia az élbolyban maradásra. A leszakadók, az oda nem figyelők, akiknek esélyük sincs a felzárkózásra, vagy akiknek esélyük volt, de tudattalanul elszalasztották, tehetetlenül figyelhetik, hogyan vágtat el mellettük a világ fejlettebbik fele. A hátrány sok ország számára behozhatatlan, éppen a gyorsaság és a rövid társadalomváltási korszakok miatt.

Magyarország az esélyesek, a szerencsések közé tartozik, hiszen az Európai Unió tagországaként nincs is más út számára, mint beilleszkedni a közösség társadalomfejlődési folyamatába. Ez már nem politikusaink hozzáértésének vagy hozzá nem értésének függvénye lesz. Az unió nem engedi, nem engedheti meg, hogy bármelyik tagországa a globális folyamatok ellen menjen. Ez egy olyan bombabiztos biztosítéka a mi információs társadalmunk megvalósulásának, amelyet még akaratból sem tudunk elrontani.

Emiatt bízom abban, hogy politikusaink kénytelenek lesznek abbahagyni a sárban dagonyázást, félretenni hatalmi, népszerűségi pozícióik hajszolását, az ország érdekeinek feláldozását saját egyéni előnyeik oltárán, minket, állampolgárokat végre észrevenni, s nem eszközként használni politikai ambícióik kiéléséhez. S tovább már nem rombolni országunk tekintélyét a világban.

Végre azzal foglalkozunk, amivel kell. Társadalmunk fejlődési irányával, az információs társadalom építésével európai uniós tagországként. Nemsokára megtanulják döntéshozóink is, mert kénytelenek lesznek, mit is takar ez a fogalom. Meg fogják érteni, hogy az információs technológiák széles körű használata csak eszköz, nem pedig a cél ahhoz, hogy a fejlett technológia széles körű ismeretével, használatával az emberek tudása, kreativitása új dimenziókba jusson, a kormányzati munka korszerűsödjön, a gazdaság szereplőinek a versenyképessége erősödjön, az állampolgárok kiszolgálása érdekében működő intézményrendszer valóban korszerű, ügyfélbarát legyen, jól szervezett, hatékony, fejlett társadalom, oktatás, gazdaság működjön. Eszköz ahhoz, hogy mostani szervezetlen, egymással egyetlen szálon sem kompatibilis, káoszérzetet keltő, korszerűtlen, ésszerűtlen, energiapazarló, alapvetően negatív attitűdű világunk megváltozzon.

Rá leszünk kényszerítve egy ésszerűbb, pozitív világ megteremtésére.