Az élelmiszereknek sokáig kínálati volt a piaca; az EU tagországai, valamint az Amerikai Egyesült Államok csak mélyen nyomott áron tudták értékesíteni termékeiket. Az elmúlt másfél évben azonban fordult a kocka. A Világbank adatai szerint 2007. március óta a szója csaknem 90, a búza 130 százalékkal drágult, a piacokon irányadó thaiföldi rizs ára április közepén már meghaladta a tonnánkénti 1000 dollárt. Így az élelmiszerekért átlagosan 83 százalékkal kell többet fizetni ma, mint három éve. A kereslet növekedésének és az árrobbanásnak szerteágazó hatásai vannak, és lehetnek a jövőben. Az unióban például akár feleslegessé is teheti az eddigi kvótákat, intervenciós felvásárlásokat.
Magasan maradnakA francia INRA (Institut National de la Recherche Agronomique - Nemzeti Agronómiai Kutató Intézet) tudományos igazgatója például hangsúlyozta, hogy a borászat, a zöldség- és gyümölcstermelés, valamint az iparszerű állattenyésztés kivételével a mezőgazdaság jövedelmezősége erősen kapcsolódik a közvetlen kifizetésekhez, ezért csak a fokozatos átalakítás lehet sikeres. Ugyanakkor számítások alapján úgy tűnik, hogy a jelenlegi árszintek tartós fennmaradása esetén a közvetlen támogatások esetleges 35 százalékos csökkentését az agrártermelés 6,4 százalékos növekedése ellensúlyozná.
A brit résztvevő a támogatások teljes szétválasztása, az ugaroltatás eltörlése mellett érvelt annak érdekében, hogy a gazdák szabadon megválaszthassák, mit termelnek.
Az olasz és a spanyol szakemberek viszont úgy vélekedtek, hogy a teljes szétválasztás esetén fennáll a veszélye annak, hogy sokan felhagynak a termeléssel, ami a vidék elnéptelenedéséhez vezethet. A lengyel és a magyar résztvevő szintén az intervenció megtartása mellett érvelt.
Lengyelország küldöttje szerint az újonnan csatlakozott országokban még korai lenne a hagyományos eszközök feladása, a magyar résztvevő pedig úgy vélte, az intervenció a fogyasztónak is jó, hiszen stabilizálja az árakat.
A spanyol agrárkutató azt mondta, hogy a támogatások és a termelés szétválasztása éppen a globális kihívások miatt nem időszerű. A kerekasztal-beszélgetés német meghívottja egyetértett angol kollégájával az ugaroltatás intézményének felszámolásában, mondván, hogy ha a termelőknek a piaci jelzések alapján kell dönteniük, nincs helye a kínálat korlátozásának. A bizottságnak a moduláció további növelésére tett javaslatával azonban vitába szállt.
A napjainkban zajló jelenség másik oka, a klímaváltozás, illetve az olajárrobbanás hatására előtérbe került bioüzemanyag-gyártás, ami idén például már 100 millió tonna gabonájába került a földnek. Főképpen az Amerikai Egyesült Államokban látnak komoly üzletet a kukoricából, cukornádból, valamint szójából előállított üzemanyagokban, bár az unió tagállamaiban is népszerű az ezt célzó termelés. Az ENSZ számításai elrettentőek: ahhoz, hogy egy autó 50 literes üzemanyagtartályát feltölthessék bioetanollal, 232 kilogramm kukoricát kell felhasználni. Ez a mennyiség elegendő lenne egy gyerek egész évi élelmezéséhez. A jelenség hatására azonban nemcsak fogy a világ kukoricamennyisége, hanem drágul is, hiszen ha mint üzemanyag kerül a gazdaságba, az árát már a kőolaj árfolyama határozza meg.
- Miután a BRIC országokban egyre több autó jár az utakon, a kereslet növekedésének hatására nőtt az olaj ára, és ez alulról támasztja a bioüzemanyagok előállításához szükséges termények árát is - fogalmaz Somai Miklós, a Világgazdasági Kutatóintézet munkatársa.
Ahogyan az okokban, a jelenség tartósságában is egyetértenek a gazdasági szakemberek, hiszen a fejlődő országokban a kereslet növekedése még messze nem érte el a tetőpontját, a bioüzemanyag-biznisz sem látszik hanyatlani, és az energiahordozók árának zuhanása sem remélhető.
- A 21. század első éveinek világos, egyenes vonalú tendenciája, hogy az agrárpiacokon érvényesülő keresleti nyomás hatására romlik az ellátás biztonsága, és egyre kisebb hatékonyságú területeket kell bevonni a termelésbe. A két tényező egyaránt feljebb tolja az agrárárakat - mondja Jacinto Fabiosa, a mértékadó amerikai agrárkutató intézet, a FAPRI (Food and Agricultural Policy Research Institute) igazgatója.
Becslések szerint 2030 és 2040 között a Föld lakossága 9 milliárdra gyarapszik a jelenlegi 6,6 milliárdról - különösen a szegényebb, kevés termőterülettel rendelkező országokban lesz dinamikus a népességnövekedés -, és az ellátásuk újabb több száz millió tonna gabonát igényel majd.
Hangsúlyáthelyezés a közös agrárpolitikábanA kihívásokra válaszul az Európai Bizottság 2007 novemberében hozta nyilvánosságra a közös agrárpolitikájának egyszerűsítését és modernizációját szolgáló tervét. A Felkészülés a KAP-reform állapotfelmérésére (Health Check) című közlemény a termelés visszaszorítását ösztönző, 2003-ban elindított reformokra épül.
A 20. század utolsó harmadában némi remény mutatkozott arra, hogy az emberiség jelentős része elfelejthesse, mit jelent éhezni: a hatvanas években megindult növénynemesítések és a műtrágya (intenzívebb) használatával bekövetkezett "zöld forradalom" százmilliók életét tette könnyebbé. 1950 és 1990 között a világ gabonatermelése a három és félszeresére emelkedett. India például 1965-ben 10 millió, az ezredforduló után 80 millió tonna gabonát termesztett, és a rizs termésátlaga is nagymértékben javult, így a világ második legnépesebb állama a '70-es évektől már nem szorult élelmiszerimportra.
Az erőltetett agrárfejlesztések miatti erőteljes műtrágya-felhasználás és az öntözés negatív hatásait sem feledhetjük: a talajba jutott növényvédő szerek a világ számos pontján évtizedekre tönkretették a föld alatti vízkészleteket, a nagymértékű öntözés folyókat és tavakat szárított ki, és nem mellékesen óriási talajeróziót okozott.
A zöld forradalom lendülete napjainkra megállt: a terméshozamok évről évre lassabban nőnek, a hagyományos, öntözésre és vegyszerekre épített agrárfejlesztés lendülete kifulladt, számos országban a drágán beszerezhető vetőmagot és műtrágyát igénylő hibridfajták helyett más, a környezetet jobban kímélő módszereket választottak. Ilyen például a Madagaszkáron elindult rizstermesztés intenzív rendszere (RIR), amely mára Indiában, Kínában és más nagy rizstermelő országokban is népszerűvé vált.
- Az a tény, hogy most állapotfelmérést végzünk, arra utalna, hogy a páciens beteg? Semmiképpen, véleményem szerint nincs semmi szokatlan abban, ha egy egyébként teljesen egészséges ember felkeresi az orvosát, és megbeszéli vele, hogy kell-e bármit változtatnia eddigi életmódján ahhoz, hogy továbbra is jó formában maradjon. Ugyanígy kell eljárnunk a közös agrárpolitika esetében is, azaz meg kell vizsgálnunk, hogy a huszonhét tagú EU és gyors ütemben változó világunk szükségessé teszi-e a KAP kiigazítását - nyilatkozta Mariann Fischer Boel mezőgazdasági és vidékfejlesztési biztos a hat hónapra tervezett széles körű konzultáció elindítását szolgáló nyilatkozat kapcsán.
Az unió biztosa úgy véli, a történeti bevételeken alapuló kifizetések helyett egy nagyobb részben átalányalapú rendszerre kellene átállni, és növelni a termelés és támogatás szétválasztásának arányát, azaz azt a lehetőséget, hogy mindenki szabadon eldönthesse, mit akar termelni. Mariann Fischer Boel fokozatosan csökkentené a támogatási szintet úgy, hogy az évi 5000 eurónál nagyobb összegű támogatásban részesülő gazdaságok közvetlen kifizetései 5 százalékról indulva 2013-ig összesen 13 százalékkal esnének, és ez a pénz a vidékfejlesztési költségvetést növelné, valamint bővítené a jogosultság alapját adó földterület méretét a jelenlegi 0,3 hektárhoz képest. A biztos javaslatában szerepel még a brüsszeli támogatás kötelező feltételeinek felülvizsgálata annak érdekében, hogy a vízgazdálkodás javítása vagy az éghajlatváltozás hatásai mérséklésének problémáira választ adjon az unió.
A magas élelmiszerárakra és a növekvő világpiaci keresletre reagálva a közlemény a piactámogatási eszközök kapcsán is felvet kérdéseket. Így például, hogy szükség van-e az intervenció eredeti funkciójára, azaz, hogy biztonsági hálóként kompenzációs szerepet töltsön be; lecsökkenthető-e az intervenció nullára a legtöbb gabonaféle esetében, de megmaradna a kenyérbúzánál; kell-e a gabonatermelés korlátozását jelentő területpihentetést ösztönözni, és emelhetők-e fokozatosan a tejkvóták mostantól 2015 márciusáig, a kvóták tervezett teljes eltörlésének dátumáig. (A kérdés annak ellenére fennáll, hogy 2008. április 1-jétől kezdődően már 2 százalékkal növelték a tejkvótákat.)
Szimpózium PárizsbanA Health Check nyilvánossá tétele óta több szakmai eseményt is szerveztek, hogy megvitassák az abban vázolt utakat. Tavaly decemberben például egy francia mezőgazdasági egyesület, a Pluriagri rendezett szimpóziumot Párizsban, ahol az agrárszakemberek és a kutatók egyaránt foglalkoztak a 2003-as reformok eddig megvalósult elemeinek értékelésével és a KAP lehetséges jövőjével.
Benedicte Carlotti, a Pluriagri kutatója előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a 2003-as reform változatos módon valósult meg az egyes tagállamokban, különös tekintettel a hektáronkénti támogatások odaítélése, a termeléstől való elválasztásának mértéke és a KAP piaci és vidékfejlesztési pillére közötti megoszlásra - vagyis a modulációra - vonatkozólag. Lengyelországban és Magyarországon például az egyszerűsített rendszerből származó szubvenciók komoly fejlesztésekhez vezettek bizonyos birtokméretek felett, Spanyolországban megnőtt az ugarterületek aránya - igaz, azáltal, hogy a művelés a kedvező adottságú területekre koncentrálódott, a termelés szinten maradt -, Németországban a regionálisan egységes támogatásokra való áttérés elsősorban a tej- és cukortermelőknél okozhat problémát, bár a jósolt feszültségeket egyelőre a magas piaci árak mérsékelni tudták. Angliában, ahol a kötelező 5 százalékon felül a támogatások 12 százalékát irányították át a vidékfejlesztési pillérbe, a gazdák attól tartanak, hogy a kötelező mértéken felül vállalt moduláció versenyhátrányt okoz.
A konferencián megfogalmazódott az az aggodalom is, hogy ha az állami kockázatvállalás, az intervenció megszűnik, fennáll a veszélye annak, hogy a kisbirtokok tönkremennek. Ahol ugyanis nincs megfelelő, például államilag támogatott magánbiztosításra lehetőség, ott jellemző, hogy egyre kevesebb kézen koncentrálódik a föld.
Intervenció helyett biztosításAbban szinte minden tagállam egyetért, hogy egyszerűbb, átláthatóbb, a jelenlegi piaci kihívásokra válaszoló európai agrárpolitikára lenne szükség, de a konferencia több résztvevője is szóvá tette, hogy a Bizottság a Health Checkben nem kínál megoldást az intervenció helyett, és nem ad választ a klímaváltozásból eredő problémák kezelésére sem.
A szakemberek szerint ha az intervenció eltűnik a rendszerből, előtérbe kell kerülniük a különféle biztosításoknak. Van olyan ország, ahol ez már működik, méghozzá úgy, hogy az állam részt vállal a biztosítási díj finanszírozásában. A lehetséges megoldások között felmerült még, hogy ha a bizottság szándéka az, hogy nem avatkozik a piacokba, vállaljon részt a nemzeti biztosítási rendszerek viszontbiztosításában.
Szóba került az egyéni felelősségvállalás is. Ma minden farmer szabadon dönt arról, hogy köt-e biztosítást, vagy sem. A támogatások megszűnésével azonban a kötelező biztosítás bevezetésére is sor kerülhet úgy, hogy annak finanszírozása részben a KAP-költségvetésből történne.
A politikusok legfőbb aggálya, hogy a teljes szétválasztás gyakorlatilag életjáradékszerű juttatássá változtatja a közvetlen kifizetéseket: a termőterület után járó pénzeket a gazdák akkor is megkapják, ha a piaci viszonyok nem indokolják, vagy ha nem termelnek. Ezt pedig nehéz megmagyarázni az adófizető állampolgároknak. A bizottság képviselője szerint azonban számos érv szól a közös felelősségvállalás mellett. Például az, hogy a táj művelése közszolgáltatás, valamint az, hogy az EU lakossága által elvárt szigorú környezeti normák növelik az uniós élelmiszerek előállításának költségét. Ha a gazdák egyáltalán nem kapnak támogatást, versenyhátrányba kerülnek a piacokon.
A mezőgazdaság persze számos tényező függvénye. Egy aszályos év csökkentheti a termésmennyiséget, egy jobb időszakban viszont nőhet a kínálat, csökkenhetnek az árak. A most kiürült élelmiszerraktárak is megtelhetnek akár egy-két év alatt. Az unió agrárpolitikája pedig nem járhat az európai élelmiszer-termelés és a gazdák helyzetének bizonytalanná tételével.
A fejletlen iparral és szolgáltatószektorral rendelkező gazdaságok általában egy-egy fontos növény vagy ásványkincs exportjára épülnek, és miközben a kávé, a kakaó ára lassan, addig az importból származó gabona, rizs vagy éppen a gazdaság alapját jelentő energiahordozók ára gyorsan és állandóan emelkedik.
E romló cserearány miatt az afrikai országokban az amúgy is feszültségekkel teli belpolitikai helyzet tovább romlik. (Egyiptomban például az elmúlt hetekben Mubarak elnök arra utasította a hadsereget, hogy pékségeivel járuljon hozzá az állami élelmiszerprogramhoz, és süssön olcsó kenyeret a lakosságnak.)
Az alapvető élelmiszerek általános és drasztikus drágulása miatt Afrika szegény lakosai jövedelmük felét-kétharmadát kénytelenek a mindennapi élelmiszerekre költeni, ami tovább rontja az amúgy is rossz higiénés és egészségügyi helyzetet vagy éppen az oktatási lehetőségeket. Az agrártermékek és az energia árának általános drágulása Afrika számos országában több ezer fős tömegtüntetéseket és fosztogatásokat okozott.
A Világbank és a Nemzetközi Valutaalap közös fellépést sürget, hogy a tavaly nyári jelzálogpiaci hitelválság után globális méretűvé nőtt élelmiszer-piaci árrobbanást a nemzetközi közösség támogatásával csillapítani tudja. Az ENSZ pedig tagállamaitól további pénzeket (közel egymilliárd dollárt) kért a legsúlyosabb helyzetben lévő afrikai, közép-amerikai és ázsiai országok éhezőinek támogatására.
