A globalizáció és az új gazdaság egymás nélkül nem létező, egymást létrehozó és működtető valósága napjainknak és jövőnknek. Olyan sokszor használjuk manapság a globalizáció kifejezést, hogy szinte közhelyessé koptatódik. Ez akár jelentőségének inflálódását is okozhatná. Sűrű felbukkanása mégis inkább azt jelzi, hogy felismertük: korunk meghatározó jelenségéről van szó, amely az internet rohamos elterjedése következtében belépett mindennapi életünk konkrét terébe. Az összekapcsolt, behálózott bolygó hirtelen realitássá vált, leomlottak a határok, a „világfalu” evidencia lett. Sokan háttérbe szorítják a globalizáció minden mentális, szellemi vonatkozását, gazdasági folyamatként írják le azt. Ebben az értelemben a szó a piacok összekapcsolódását, a nemzetközi tőkemozgást és munkaerő-áramlást hátráltató tényezők megszűnését jelenti, s egyúttal a piacra jutás költségeinek és a piaci reakcióidőnek a radikális csökkenését is. Ez az innováció elképesztő mértékű felgyorsulását és az eddigi akadályozó tényezők, korábbi rizikófaktorok jelentőségének leértékelődését eredményezi. Az új gazdaság egyik kulcsszava a mobilitás. Immár minden terület változtatható, telepíthető, ellátható, az emberek sem a piac „röghöz kötött” szereplői többé. Az elektronikus kommunikációs csatornákon világméretekben elérhető eladó és vásárló, szolgáltató és megrendelő, befektető és befektetési célpont egyaránt. Szinte végtelenek a lehetőségeink. Szélesebb körű – üzleti és személyes – kapcsolatrendszert alakíthatunk ki. Informálódás, utazás, külföldi munkavállalás, nemzetközi tendereken indulás, elektronikus kapcsolattartás, külföldi piacra betörés alternatíváinak százai állnak az ember mint üzletember és mint magánember előtt. És ez is globalizáció, mégpedig a mikrogazdaság által megélt.