A Matáv ADSL-je (Asymmetric Digital Subscriber Line) már nálunk is piacon van, a kábelszolgáltatás számos fővárosi kerületben szintén jelen van, sőt néhány eldugott műholdas kereskedő halkan hirdet egy szerkezetet, mellyel az egyik luxemburgi internetszolgáltatóval kötendő szerződés keretében az Astra műholdon keresztül – bár a telefonkapcsolatot nem teljesen feledve – azonnali hatállyal szélessávú kapcsolatra tehetünk szert. Ez jelentené a jövőt?

Nos, David Isenberg, a neves és mértékadó telekommunikációs szakértő szerint az ADSL és a kábeltelevíziós hálózat egyaránt idejét múlta, és csupán arra jók, hogy a telefon- és kábeltévé-társaságok már kiépített hálózatairól még egy bőrt le lehessen húzni. A tudós állítja: ezek túl későn jöttek, és mindmáig túlságosan kevesek számára hozzáférhetők ahhoz képest, hogy megérdemeljék az „ígéretes” minősítést. A technológia jelenlegi szintjén ugyanis a valódi megoldást a bevált Ethernet-protokoll és az üvegvezeték házasítása jelentheti.

Ethernettel a végtelenbe

A Gigabit–Ethernet legújabb verzióját – és ezzel az egész telekommunikációs iparág adatátviteli képességének reneszánszát – az Agilent Technologies (http://www.agilent.com/) izgalmas laboratóriumi kísérletei jósolják meg. A Nikkei Electronics Asia legújabb, 2001. augusztusi száma pedig már arról számol be, hogy az Osakai Egyetem laboratóriumi kísérleteinek és számítógépes szimulációinak alapján a közeljövő technológiáját már nem is gigabit/s-ben, hanem az egy nagyságrenddel nagyobb terabitben kell majd mérni. Az optikai szálon megvalósított Ethernet-kapcsolat az internetletöltésben százszor gyorsabb az ADSL-nél vagy a televíziós kábelnél, és persze tízezerszer gyorsabb a telefonmodemes kapcsolatnál. A telepítés pedig – egy piackutató nagyágyú (http://www.delloro.com) véleménye szerint – semmivel sem lenne drágább annál, amit a jelenlegi telefon- és kábeltelevíziós szolgáltatók internetes hálózataik szélessávúra bővítéséért kérnek.

Néhány száloptikabarátnak nevezhető nagyváros máris belefogott ebbe a fejlesztésbe. Például a stockholmi háztartások havi 7500 forintnak megfelelő összegért fogyasztónként 10 megabit/s-os kapcsolatra tehetnek szert. Ilyen sávszélesség mellett a multimédiás weboldalak közti váltás a televíziós csatornák közti kapcsolás sebességéhez hasonlítható amellett, hogy közben mások telefonálnak, vagy éppen videót néznek, természetesen az interneten keresztül elért kölcsönzőből valós időben letöltött videót.

A szolgáltatók oldala

A törvényhozó legutolsó szava Magyarországon is a következő: kötelezni kell a meglévő hálózattulajdonosokat arra, hogy infrastruktúrájuk pillanatnyi amortizációjától függetlenül adják bérbe a jelentkező – náluk kisebb – új szolgáltatónak a fő hálózattól a végfelhasználó otthonáig húzódó leágazó csatlakozást. A telefontársaságok már régen felismerték, hogy a gyorsan fejlődő adat- és hangátviteli technológia olyan potenciális veszélyforrás számukra, amely egész, drágán kiépített infrastruktúrájuk leértékelésével fenyeget. Persze a távközlési világcégek jól tudják, hogy míg a laboratóriumokban a fizikai lehetőségek tágításáról van szó, addig a városi hálózatépítésben az engedélyező hatóságok dzsungelében kell hogy verekedjen a telepítő, de még a vidéki adótornyok felállítása is számos gyakorlati nehézségbe ütközik. Ezek miatt a szakértők nem is a már piacon lévő telekommunikációs cégektől várják a szélessávú internet forradalmának meglódulását, hanem a kockázati tőkével kistafírozott induló cégektől. Ezek persze nagyságrenddel nagyobbak és tőkeigényesebbek a jelenleg éppen fogyatkozó – gyakran széllelbélelt – dotkom cégeknél, de eddig sem a megtérülést kereső tőkében volt hiány ezen a piacon, hanem inkább reálisan megvalósítható jó ötletből.

Közép-európai tippek

Tény: a tipikus internethasználók tömegei számára egyelőre nincs reálisan választható alternatíva a modemes internetezés felváltására. Közülük azonban azoknak, akik kényelmetlennek találják a kedvezményes tarifájú éjszakai internetezést, két dolgot lehet ajánlani. Egyfelől azt, hogy lassanként tereljék át ezt a tevékenységüket a Matáv által nyújtott csúcson túli időszaknak arra a részére, amikor már olcsóbb a percdíj, de még nincs átalánydíj, tehát forog a számláló. Másfelől pedig: vegyék észre, hogy nemcsak úgy lehet szörfözni, hogy mindent, ami elénk kerül, valós időben el is olvasunk. A meglátogatott oldalak ugyanis a Microsoft-böngésző (vagy a Netscape-t kiegészítő, erre való segédprogram) kellő beállítása esetén gépünkön eltárolódnak, és cím vagy időpont szerinti csoportosításban visszakereshetők és újraolvashatók, beállított idő után pedig maguktól törlődhetnek. Ilyen körülmények között néhány ötforintos perc alatt felkereshetjük a kívánatos információt rejtő oldalakat, majd egy nekünk megfelelő időszakban gondosan áttanulmányozhatjuk azokat. (A módszer és a segédprogram általános neve: offline browser, azaz kapcsolat nélküli böngészés.) Aki így internetezik, az már hálópolgárnak tekinthető, hiszen racionálisan gazdálkodik erőforrásaival, célja, legtöbbször informálódási igénye van, amit a világhálón kíván kielégíteni.

Aki tájékozódásra használja az internetet, hamar észreveszi majd, hogy a keskenysávval hol szorít a cipő, és szükségképpen felébred majd benne a megalapozott – és ennyiben egyben fizetőképes – igény a szélessávú internetkapcsolat által nyújtott többletszolgáltatásokra. Ennek az igénynek a sokasodása és hangosodása kényszeríti majd a telekommunikációs nagyvállalatokat arra, hogy az infrastruktúrájuk optimalizálása mellett a „népi igényekkel” is jobban törődjenek üzletpolitikájuk kialakításakor.

A két láb és botlásaik

Itthon a Matáv-ADSL és a kábeltévés-Ethernetes megoldás áll rendelkezésre, leginkább Budapesten. Az ADSL-lel kapcsolatban Isenberg felhívja a figyelmet arra, hogy minél sűrűbben telepítik a rézhálózatot, a drótok annál inkább antennaként viselkednek. Kiváltképpen így van ez akkor, amikor a jelek azon a frekvencián futnak, amely a nagyobb sebesség miatt szükséges. A szükségképpen bekövetkező elektromágneses interferencia – áthallás – az ADSL elterjedésének nagy akadálya, amit ugyan a szűrők továbbfejlesztésével és pontosabb jelfeldolgozással mérsékelni lehet, ám ez a kármentés sehol sem olcsó. Minden egyes új ADSL előfizető esetében magas órabérű Matáv-technikusoknak kell az áramkörök között kutakodniuk addig, amíg egy viszonylag tiszta hangút fellelnek. Ez az oka annak is, hogy a megrendeléstől számítva bizony hosszú hetek telnek el a felszerelésig. Ráadásul a hazai piacvezető telefontársaság – tapasztalatból ki kell mondanunk – mazsoláz a kérelmező ügyfelek között.

A kábelhálózatoknál ilyen nehézség nem merül fel, hiszen ezeket az Alexander Graham Bell idejében még ismeretlen videojelek továbbítására tervezték. Ám itt a megbízhatóság egyelőre kemény korlát, hiszen általában több mint ötszáz háztartás lóg egyetlen nagy kapacitású kapcsolaton. Természetesen az internetezés egyéni sebessége a fürtnagyságtól függ, tehát az ötszázból minél többen fizetnek elő, például az UPC-Chellóra, annál szerényebb sávszélesség jut majd az egyes hálópolgárok számára.

Kelen András