Május elsejétől, európai uniós taggá válásunk után sem mondja meg semmilyen európai uniós előírás Magyarországnak, hogy milyen adónemeket vethet ki, milyen kulcsokat alkalmazhat, s milyen szabályok szerint szedheti be az adókat. Mindezek meghatározása, ahogy eddig, a jövőben is a kormány és a parlament feladata, illetve felelőssége.

Van egységes szabályozás is

Az adó- és adóeljárási rendszert ugyan a tagállamok önállóan alakítják, saját, nemzeti szabályaik szerint, az együttműködés területén azonban van egységes adószabályozás; hiszen anélkül kezelhetetlen lenne az országhatárokon átívelő tevékenységek adóztatása, mint ahogyan az is, ha egyik tagország cége vagy munkavállalója egy másik tagországban dolgozik. Ez praktikusan konkrét esetekre meghatározott limiteket és olykor azokhoz kötött választási lehetőségeket jelent.

Kérdéses lehet például egy uniós közös piacon az interneten értékesített termékek és szolgáltatások adóztatása, illetve az áfa megfizetése. Magyarország esetében, ha egy külföldi központú cég a világháló segítségével itt adja el a termékét vagy szolgáltatását, a csatlakozás után 35 ezer eurós határig maga döntheti el, hogy a saját országában adózik-e, vagy a magyar szabályok szerint és nálunk. Ami nagyon nem mindegy, hiszen a mi jellemzően 25 százalékos áfánkkal szemben mondjuk Németországban az adókulcs 16 százalék. A limit fölött azonban az uniós jogszabály leszögezi, hogy nálunk kell adóznia; és megfordítva: ha egy magyar telephelyen bejegyzett cég értékesít on-line külföldön, 35 ezer euró alatt választhat, fölötte azonban a fogadó országban és annak az adóját kell lerónia.

A vevő fizet és otthon

Gyakran feltett kérdés, hogy május elsejétől kérhetnek-e a magyar vállalkozók külföldön – persze az unión belül – továbbra is áfás számlát, ha ott vásárolnak. A válasz: az áfát mindig ott kell megfizetni, ahova az értékesítés irányul, és a vevő fizeti be, vagyis a külföldön, de hazai célra vett termék, illetve szolgáltatás után itthon. Az értékesítő fél ezért áfamentesen adja a számlát, viszont a hazaérkezett vállalkozónak, akinek van úgynevezett közösségi adószáma, a kifizetett összeghez itthon hozzá kell adnia a – mondjuk – 25 százalékos áfát, és azt az APEH-nak be kell fizetnie. Ha ezt nem teszi, nem vezetheti be a könyvelésébe költségként a külföldön kapott számlát.

Akkor sem számolhatja el, ha nincs közösségi adószáma. Ezt ugyanis az APEH tavaly augusztus elseje és kilencedike között hivatalból mindazoknak kiadta, akikről tudta, hogy kereskedelmi kapcsolatban állnak valamelyik uniós tagállammal. Azóta folyamatosan kérni lehet, illetve kérni kell a közösségi adószámot – ami tehát azért fontos, hogy áfamentesen kereskedhessünk az unióban –, amelyet március végéig 23 ezer magyar vállalkozás – tehát közel sem a többség – kapott meg. (A fentiekből következik ugyan, de mégsem árt kiemelni, hogy a külföldön, magánszemélyként vásárolt termékek után a jövőben a határnál nem igényelhető vissza az áfa, azaz például az osztrákoknál a mehrwertsteuer.)

Szigorú ellenőrzések várhatók

Nem érdemes abban reménykedni, hogy az unióban úgysem lehet nyomon követni, ki, hol, mit vásárolt, és milyen áfát igényelt, vagy nem igényelt vissza. Egyrészt azért, mert már az APEH-nál is létezik adatbázis az uniós kereskedelemben részt vevő hazai cégekről. Másrészt, mert a híradások szerint az APEH a vámhatósággal (Vám- és Pénzügyőrség – VP) együttműködve még intenzívebbé teszi a helyszíni és a kamionok, teherautók közúti ellenőrzését.

Az APEH egyébként már az év elején létrehozott egy úgynevezett központi kapcsolattartó irodát, amely – egyebek között – az uniós áfaügyekkel foglalkozik majd. S egy talán nem annyira fontos, mint sokkal inkább érdekes változás: a csatlakozás után az APEH-nek lehetősége lesz arra is, hogy adótartozás fejében egy másik uniós állam területén foglaltasson le vagyontárgyakat.

Lobbiszervezet segíti az áfaszabályozást

Jelentős a bizonytalanság az új áfa- és vámszabályokkal kapcsolatban, és számos gyakorlati kérdés vár az utolsó pillanatban is megoldásra – állítja a PricewaterhouseCoopers, a csatlakozó országokban befektető nagyvállalatok véleményét összegezve. Ezért is kezdeményezte egy éve a befektetésekben érdekelt társaságok körében, hogy hozzák létre az úgynevezett Közvetett Adó Fókuszcsoportot, amelyet a fogyasztási cikkek, az élelmiszeripar, a termelővállalatok, az acélipar, a gyógyszergyártók, a pénzügyi szolgáltatók, az autóipar, a szoftvergyártók és a szolgáltatóipar képviselői alkotják. A fókuszcsoport a csatlakozó országok többségében folytat párbeszédet az adóhatóságokkal és a minisztériumokkal, mert – mint mondják –, nem kell felfedezni azt, ami már létezik, hanem meg kell ismerni a „legjobb uniós gyakorlatot”, és azt célszerű átvenni.

A fókuszcsoport úgy véli, számos csatlakozó tagállamban a szükségesnél lassabban haladnak az előkészületek, és a május elsejétől életbe lépő törvények tervezetei is sok lényeges változtatást igényelnek. A csoport szerint mind a multinacionális, mind a helyi kis- és középvállalatok többsége fontosnak tartja, hogy a kezdetektől fogva megfeleljen a csatlakozással életbe lépő új jogszabályoknak. Komoly nehézségeket okoz azonban, hogy nem áll időben rendelkezésükre átlátható, egyértelmű szabályozás és útmutatás. Ezért a szervezet készített egy elemzést, amely a – csoport tagjainak eddigi tapasztalatai szerinti –legjobb uniós gyakorlatot ismerteti a forgalmi adók területén.

A titkárnő, a sofőr és egy félreértés

El tudják képzelni, hogy ha a titkárnőjük főz a vendégeknek egy kávét, akkor a cégnek az után be kell fizetnie a forgalmi adót, mégpedig az uniós harmonizáció jegyében most, márciusban végrehajtott hazai áfatörvény-módosítás miatt? Korántsem biztos, hogy ez így van – illetve az alábbiakból azért kiderül, hogy így biztosan nem –, de mert egyre több könyvelő veti ezt fel, érdemes szólni róla. Tehát az áfatörvény 8. paragrafusának 6. bekezdése szerint „szolgáltatásnyújtásnak minősül a saját tevékenységéhez végzett olyan szolgáltatás is, amely az adóalanyt – ha azt ellenérték fejében szerezte volna be – adólevonásra nem jogosította volna”. Ezt magyarázzák néhányan úgy, hogy vállalkozóként hiába csinálok meg én magam vagy a titkárnőm valamit, ha az nem tartozik a cég alaptevékenységéhez, akkor bizony a „szolgáltatás” áfaköteles. Az APEH-től kapott írásos állásfoglalás így szól erről: „A verseny torzulásának elkerülése érdekében a tagállamok 29. cikk szerinti konzultáció fenntartásával az adóalany által saját vállalkozása részére nyújtott szolgáltatását az ellenérték ellenében nyújtott szolgáltatással azonos elbírálásban részesíthetik abban az esetben, ha e szolgáltatásnyújtás nem jogosított volna az áfa teljes levonására, amennyiben azt egy másik adóalanytól szerezte volna be.” Nos, ennek alapján úgy tűnik, hogy a titkárnő kávéfőzése vagy mondjuk defekt esetén a vállalati sofőr autószerelése után mégsem kell áfát fizetni, hiszen ez munkaköri kötelességük. S bár hozathatna a főnök kávét a büféből, vagy a vállalati sofőr hívhatna autószerelőt, ha leáll az országúton, mindkettőjüktől elvárható, hogy maguk cselekedjenek. Viszont, ha a titkárnő munkaidő után autót szerel, vagy a sofőr a vállalati büfében kávét főz, már mindkét tevékenység áfaköteles.

Jövedéki adó, APEH–VP közös ügyfélszolgálati iroda

A szigorítás nemcsak az áfát, hanem egyebek között a jövedéki adó – a csatlakozás kapcsán szintén megváltozott – szabályainak betartására is vonatkozik. Március közepén ennek érdekében az APEH és a VP közös ügyfélszolgálati irodát is nyitott, a vámhatóság számlavezető parancsnokságának székházában. Itt lehet kérni a jövedéki törvény előírásainak megfelelő – és a vámhatóságtól igényelhető – engedélyek kiadásához az APEH kompetenciájába tartozó köztartozások teljesítéséről az igazolásokat.

A jövedéki adóval kapcsolatos uniós szabályozás elsősorban az élvezeti cikkek, köztük a dohánytermékek forgalmazóit és például a borászokat érinti. Ennek kapcsán az utóbbiaknak olyan fogalmakkal kell megismerkedniük, mint a „közösségi adatfelfüggesztési eljárás”, a „boradóraktári engedély” vagy a „szállítási biztosíték”. Mindegyiknek a bor uniós tagországba való eladásakor van szerepe, hogy az adót ne a szerződés megkötésekor kelljen kifizetni, vagy amíg a készlet még a raktárakban vár a szállításra, hanem amikor a vállalkozó ténylegesen bevételhez jutott.